Teljes tanulmány

Itt letöltheti és elolvashatja

Az intern és a szabadkereskedelmi övezeteken belüli szolgáltatás- és áruforgalom térnyerése az elmúlt évtizedek tapasztalatai szerint nem csökkentette az EU érdeklődését a multilaterális szabályozás és a multilaterális konfliktusmegoldás iránt, sőt az Unió bővülései növelték nemzetközi alkuerejét, a tagállamok számának jelentős növekedése, az érdekek sokszínűvé válása pedig erősítette érzékenységét a nemzetközi kereskedelmi fejlemények iránt. Az EU szerepvállalása a kereskedelmi konfliktusokban, azok rendezésében ezért a jövőben nem fog csökkenni.

Az EU kereskedelmi kapcsolataiban hagyományosan kiemelkedő jelentőséggel bírnak az USA-hoz fűződő transzatlanti kapcsolatok. Az e téren meglehetős rendszerességgel felbukkanó konfliktusok megvitatásának évtizedek óta kialakultak a kétoldalú, valamint a GATT, később a WTO adta keretei. A WTO-ban folytatott, az EU részvételével zajló kereskedelmi viták csaknem fele az EU-USA viszonyt érintik. Ezek sokszor hosszú évek óta húzódó vitás ügyeket takarnak (hormonkezelt marhahús, GMO növények, versenypolitikai viták, acélkorlátozások stb.) amelyek többségében az EU a panaszos fél, csak kisebb mértékben a bepanaszolt. Ezek a kereskedelmi „mini háborúk” ugyan a kölcsönös forgalom elhanyagolható részét érintik, mégis látványos konfliktusokká képesek duzzadni. Várhatóan a jövőben sem lesznek elkerülhetőek, hiszen megmaradhatnak az „örökzöld” témák (GMO növények, agrárliberalizáció a WTO-ban), de ma még nem előre látható új konfliktusok is kialakulhatnak, amelyek kezelésére a kialakult keretek alkalmasnak tekinthetőek.

Az EU nemzetközi kereskedelmi konfliktuskezelésének új, a jövőben egyre fontosabb terepévé válik az EU-Kína viszony. Ez Kína gazdasági szerepének drasztikus növekedésével, átalakuló világgazdasági aktivitásával és a WTO-ban vállalt kötelezettségei fokozottabb számonkérésének igényével függ össze. E relációban a konfliktuskezelés keretei jóval kevésbé stabilak és bejáratottak, mint például a transzatlanti viszonyban, és ez egyaránt igaz az EU-kínai és a WTO keretekre. Nem zárható ki a kereskedelmi konfliktusok kiéleződése elsősorban olyan területeken, mint a versenyfeltételeket torzító kínai szabályozással szembeni fellépés (nem vámjellegű akadályok, közbeszerzések), szellemi tulajdonvédelem, a környezeti, szociális, munkavédelmi előírások szigorúbb betartatása. Ez EU-kínai gazdasági kapcsolatok nagyságrendje és Kína felértékelődő világgazdasági szerepe a jövőben a kereskedelmi viták kiéleződésével párhuzamosan várhatóan arra fogja kényszeríteni mindkét felet, hogy kölcsönösen elfogadható módon, az együttműködő magatartás erősítésével nézzenek szembe a konfliktusokkal.

Az EU jövőbeni kereskedelempolitikájához szorosan kapcsolódik a WTO jelenleg tartó tárgyalási fordulójának kimenetele. Az EU sokszor kifejtette szándékát a forduló mielőbbi lezárására, de a gyakorlatban fő partnereivel egyetemben a megszokott, rövid távú és egyoldalú érdekek által motivált alkufolyamatba keveredett, ami távol vitte a fordulót az eredeti fejlesztési ambícióktól. A forduló gyors lezárására szinte nincs esély, de ez nem feltétlen tragédia, főleg, ha a tárgyalások a WTO tekintélyének és szavahihetőségének megtartásával egy távolabbi időpontban a WTO-tagállamok többsége számára kielégítő eredménnyel zárulhat. Ennek az esélyei talán még nem tűntek el.