Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kortársak és modern klasszikusok, nemzetközi és hazai alkotók, változatos műfajok és témák – mutatunk néhány, nyár végéig látogatható kiállítást azoknak, akik a kánikulai napokat inkább galériák és múzeumok hűs falai közt vészelnék át.
Maleficae – A máglyától az online varázslásig
Budapest Galéria, 2024. 06. 21. – 09. 08.
A boszorkányság jelenségét járja körül feminista nézőpontból ez a magyar és nemzetközi kortárs művészek közreműködésével megvalósult tárlat, amelyen festményeket, szobrokat, kerámiákat, fotókat, kisfilmeket és nagy méretű, bejárható installációkat vehetünk szemügyre.
A tárlat megidézi a boszorkányüldözések során halálra ítélt ártatlan nők alakját, a népmesék javasasszonyának titkos tudását, a különböző tárgyakat, növényeket és rítusokat, amelyeknek varázserőt tulajdonítottak, és azokat a tulajdonságokat, amivel a boszorkányt az egyes kultúrákban felruházták. Az ősi hagyományok továbbélését mutatják be azok az alkotások, amelyek a jelenkori női spirituális közösségekkel és a ma élő boszorkányok mágikus gyakorlataival foglalkoznak.
A kiállítás különösen erős videós anyaggal rendelkezik: a szegregált társadalmi csoportokat övező, máig élő babonák, a transzgenerációs traumáktól való megtisztulás és a teremtő energiák felszabadítása mellett láthatjuk egy különös, modern formáját is a tarot-vetésnek mint önismereti útnak. A legfigyelemreméltóbb talán az a Super8-as kamerával forgatott, narrációtól mentes, meditatív hangulatú rövidfilm, amely egy misztikus női társaság szimbolikus rituáléit ábrázolja.
Kedvenc kép: Simon Zsuzsi fotósorozata, mely azt mutatja meg, hogy három különböző generáció nő tagjai hogyan tekintenek ugyanarra a jelképes tárgyra.
Az örök fiatalság balladája
Mai Manó Ház, 2024. 05. 29. – 08. 19.
A fiatalok rendszereken átívelő nonkonformizmusa, szabadságvágya és az egymáshoz való kapcsolódás igénye az a vezérfonal, amely Martin Gábor és Martin Wanda, apa és lánya közös kiállítását átszövi. Dokumentarista fotókat láthatunk itt, amelyek mesterkéltségtől mentes pillanatokat örökítenek meg – alanyaik vagy észre sem vették, hogy fényképezik őket, vagy teljes nyíltsággal avatták be intim szférájukba a köztük teljesen elvegyülő fotóst.
A társadalom zárt és hierarchikus rendszereiből való kitörési kísérletek és az új, szűkebb, választott közösségekbe való tagozódás ugyanúgy jellemző volt a 70-es évek vasfüggöny mögötti Magyarországára, mint napjaink londoni underground világára. A korszak „szűrt levegőjében” alkotó Gábor fotóin a lázadás a fiúk hosszúra növesztett haján, lezser pózain, NDK-s turistalányok monokinizésében nyilvánul meg, ám a gondtalanság pillanatai közé a fenyegetettség érzete is vegyül a hatalom jelenlétét reprezentáló rendőrök képében. Wanda fotóin a felszabadult házibulik életképei mellett láthatunk Anton Corbijn hatását tükröző, fekete-fehér zenészportrékat és különböző underground szubkultúrák excentrikus arcait is.
A tárlatnak távlatot adó idősíkok (a 70-es évek és napjaink) és helyszínek (Békéscsaba és London) közötti különbségek elmosódni látszanak az ábrázolt hangulatok és életérzések hasonlóságaiban. Sokszor csak az enteriőrök, a magyar feliratok vagy a technikai eszközök segítenek a képek datálásában, szereplőik stílusa, karaktere olyannyira kortalan. A ráhangolódáshoz pedig sokat hozzátesz a kiállítótérben szóló, Martin Wanda által összeállított, a fotókon bemutatott korszakokat megidéző playlist, melyen édesapja és saját kedvenceit hallhatjuk.
Kedvenc kép: a Boticelli Vénuszára emlékeztető hullámos fürtű lány tetovált szerelme karjaiban.
Identitás – Európai látkép
Ludwig Múzeum, 2024. 04. 13. – 08. 25.
Till Brönner világhírű jazztrombitás és fotográfus képei olyan kérdésekre keresik a választ, hogy miként befolyásolják életünket korunk kihívásai, hogy mit jelent európainak, művésznek, embernek lenni, hogy milyenek vagyunk mi jelenleg ezen a kontinensen, vagy éppenséggel mit gondolunk a minket körülvevő világról.
Témái között ott vannak a válságok, háborúk következményei, a környezetszennyezés és a klímaharc, valamint a sokszor terhes közös történelmi örökség máig húzódó hatása. Láthatunk itt elhagyott vidékeket, átformált természetet, menekülteket és politikusokat, zenészeket és színészeket egyaránt. A trombitáló Olaf Scholz mellett különösen nagy a kontraszt a flegmán néző Orbán Viktorral, ahogy a vészkorszak emlékezete is meghökkentően társul egy képen a fogyasztói társadalom emblematikus jelképével.
A kiállítás legerősebb darabjai a tájképek és a portréfotók. Till Brönner fekete-fehér képein az ipari tájak misztikus felhőbe burkolóznak, a szénbányák és acélgyárak pagodaként emelkednek a magasba. Óriási portréi előtt állva pedig az a felismerés foglalhat le minket, hogy mennyire szuggesztív élmény egy másik ember szemébe nézni. Érdekes megfigyelni, hogy az egyes művésztársak, akik modellt álltak a fotókhoz, milyen különböző módon képzelik el önreprezentációjukat: valaki teljes nyíltsággal és egyenes tekintettel avat be személyiségébe, mások a bohókás, visszafogott vagy ábrándozó énjükbe kínálnak betekintést. Klaus Maria Brandauer például mindentudó varázslóként tekint ránk, de van, aki sötét napszemüvegben pózol, Ai Weiwei pedig lehunyt szemmel néz minket.
Kedvenc kép: az egyszerre erőt és sebezhetőséget sugárzó, enigmatikus portré Sealről.
Álmomban óriások közt jártam
Deák 17 Gyermek- és Ifjúsági Művészeti Galéria, 2024. 06. 14. – 09. 07.
A szürrealizmus születésének századik évfordulója adja az apropóját ennek a tárlatnak, amely Kacsuk Péter műgyűjtő kollekciójából válogatott, az irányzathoz köthető műalkotásokat vonultat fel. André Breton 1924-ben fogalmazta meg a szürrealizmus manifesztumát, melyben a fantázia, a képzelet és az álmok jelentőségét, valamint „az értelem által gyakorolt kontrolltól” mentes művészi alkotómunkát hirdette.
Noha egy évszázad telt el azóta, a szürrealizmus esztétikája és gondolkodásmódja a mai napig megtermékenyítő hatással van a kortárs művészekre. A bemutatott anyag összeállításakor a szervezők törekedtek arra, hogy a mára már klasszikussá lett szürrealista alkotók és a kortárs művészek munkái közötti párbeszédet és egymásra hatásokat érzékeltessék. Ezért az olyan legendák képei mellett, mint El Kazovszkij vagy Földi Péter, napjaink feltörekvő, egyéni stílusú fiatal alkotói is helyet kapnak.
Az ingyenesen látogatható tárlaton egyaránt jelen van a figurális és az absztrakt ábrázolásmód, a meghökkentő képzettársítások és mesés-mitologikus elemek mellett az abszurd és ironikus hangvétel váltakozik a metafizikus mélabúval. Láthatunk egész falat betöltő monumentális festményeket (Orr Máté, Nyíri Orsolya) és miniatűr alakokkal teli részletgazdag látomásokat (Labrosse Dániel, Monory Ráhel), optikai illúziókra épülő grafikákat (Orosz István), szobrokat vasból, hajból és körömből (Rabóczky Judit, Verebics Ágnes) vagy a Ruben Brandt, a gyűjtő alkotója, Milorad Krstić képei mellett ef Zámbó István, feLugossy László és Wahorn András festményeit is.
Kedvenc kép: Naomi Devil A halász felesége című festménye, mely a kusôzu nevű, a bomló test fázisait ábrázoló japán festészeti hagyományra reflektál.
Kertész, Moholy-Nagy, Capa… / Magyar fotóművészek Amerikában (1914–1989)
Szépművészeti Múzeum, 2024. 04. 06. – 08. 25.
A nagyszabású, 120 fényképet felvonultató tárlaton több mint 30, magyar származású, ám Amerikába vándorolt és ott befutott fotográfus képeit láthatjuk. Ezek a magyarok, még ha nem is lett mindegyikük világhírű, letagadhatatlan hatást gyakoroltak az utánuk következő amerikai fotóművészek generációira.
Nyolc termen keresztül fedezhetjük fel a magyar fotóművészek örökségét, melyek lekövetik az emigrációjuk európai (Berlin, Párizs) és amerikai (New York, Chicago, Hollywood) állomásait, felelevenítik a különböző stílusirányzatokkal és művészeti törekvésekkel (szürrealizmus, Bauhaus, op-art) való kapcsolatukat, és bemutatják azokat a műfajokat (riportfotó, szociofotó, divatfotó, absztrakt fotográfia), amelyekben a legnagyobb sikereket érték el.
A háborút és halált kíméletlen őszinteséggel elénk táró képek váltják az élet apró pillanatait megörökítő csendéleteket, az átlagemberek fotói a sztárok tökéletesen beállított portréit, az amerikai nyomornegyedek rögvalóságát pedig a realitástól elrugaszkodó terek, formák és színek látványa követi.
Kedvenc kép: Diénes Andor torzított, művészi aktfotói.
