Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kik azok a huszonéves színésznők, akik az utóbbi években észrevetették magukat filmekben, sorozatokban, és már nem kell sok hozzá, hogy széles körben is ismertté váljanak? Interjúsorozatunkban az új színésznő-generációt vonultatjuk fel. Most Staub Viktória mutatkozik be, aki Kulka János oldalán tündökölt a mozivásznon, és szerepelt az utóbbi idők két legkirályabb magyar tévésorozatában is.
A legmenőbb fiatal magyar színésznők #3
Staub Viktória 1997. augusztus 20-án született, és egy tanyán nőtt fel, ahol voltak disznók, kecskék, tyúkok és lovak – egyszer még egy szamár is. Színészettel kapcsolatos ősélménye, hogy kisgyerekként látta a tévében a Rómeó és Júlia francia musicalváltozatát. Tizenegy éves volt, amikor jelentkezett a veszprémi Pannon Várszínház felhívására: gyermekszínészeket kerestek. Rögtön két előadásba (János vitéz, Emil és a detektívek) is bekerült, és onnantól évente legalább egy előadásban szerepelt.
Elsőre felvették a Színművészetire, majd fél évre rá – négyfordulós casting után! – megkapta a mocskosszájú, drogos Gáll Bianka szerepét az Aranyélet harmadik évadában. Olasz Renátó volt a partnere, ahogy A Király című sorozatban is, amelyben Zámbó Edit fiatalkori karakterét játszotta. A moziban rögtön egy remek főszereppel indított: Kulka János, Nagy Zsolt és Hámori Gabriella mellett nyújtott felejthetetlen alakítást A játszma című krimiben.
Feltűnt pár kevésbé emlékezetes sorozatban is (Alvilág, Hotel Margaret, Ki vagy te?), autisztikus beütésű rendőrnyomozóként láthattuk a Lélekpark című misztikus thrillerben, hitelesen jelenítette meg a szakítás utáni szenvedést egy Wellhello-klipben, és kisördögként kavart be a főszereplő lány párkapcsolatába a Valami Amerika-sorozatban. Sokat szinkronizál: például a Wednesday című Netflix-sorozat címszereplőjét, Az én kicsi pónimban Sunnyt, illetve Ariana Grandét a Ne nézz fel!-ben, ahol Leonardo DiCapriónak (akit amúgy istenít) mondhatta, hogy „ne bámulj már, te vén f*sz!”. Mostanában rákattant a zenekészítésre, és nagyon szeretne bekerülni a Sztárboxba.
Ártatlan és veszélyes egyszerre: kislányos, befogadó, de közben titkokat rejt, ami akár el is veszejthet. Ennek ellenére A játszma sokkörös castingján majdnem elvérzett, de mindketten eléggé akartuk ahhoz, hogy végül ő legyen Abigél. Szerencsére. Mert Viki minden pillanata meggyőző, erős, pontos és közben természetes, spontán, kiszámíthatatlan. Fegyelmezett, koncentrált, fiatalsága ellenére virtuóz és mégis formálható, finom instrukciókkal irányítható. Ez volt az első nagyjátékfilmszerepe, ahol a brutálisan erős és tapasztalt csapatban már az első csapótól egyenrangú partnerként dolgozott. Minden részletre ügyel, minden apróság egyaránt fontos számára – egész lényével van jelen. Az egyik felvételen csak a kislábujja látszott és játszott – tökéletesen.
– Fazakas Péter, A játszma rendezője.
Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?
Egy Trabant jut eszembe, aminek családilag nekidőlünk. De lehet, hogy ez azért maradt meg bennem, mert készült róla fotó, és ahogy nézegettük évről évre a képeket, az agyam kreált hozzá egy sztorit.
Melyik szót használod túl sokszor?
Volt egy idő, amikor azt, hogy „tehát, hogy”, és ez már összecsúszott úgy, hogy „tethogy”. Meg káromkodom sokat.
A karriereddel kapcsolatban mi volt a legrosszabb tanács, amit megfogadtál?
El akartam vállalni egy sorozatot, de hagytam magam lebeszélni róla. Mondták, hogy nem olyan minőségi, én meg elhittem, ahelyett, hogy a saját megérzésemben bíztam volna. Ott megtanultam, hogy ha valamit akarok, attól senki nem fog eltántorítani.
Mikor sírtál utoljára, és miért?
Pár napja néztem A számolás joga című filmet. Van benne az a rész, amikor Kevin Costner leveri a „színes nők” feliratot a mosdó fölül, az megható volt. De akkor is sírok, ha csak ránézek a kiskutyámra.
Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?
Előítéletes vagyok. Az emberek többsége nagyon előítéletes, külsőségek alapján ítél, és én is sokszor belecsúszok ebbe a csapdába. A tömeggel együtt mozgok, és néha rádöbbenek, hogy Jézusom, ne már. Sokszor volt, hogy valakiről gondoltam valamit, és aztán kiderült az ellenkezője.
Kit szeretnél eljátszani egy életrajzi filmben?
Esztergályos Cecíliát.
Melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb?
Tíz évig szenvedtem azzal, hogy legyen nyelvvizsgám, apámmal majdnem az összes konfliktusom emiatt volt. Aztán ő hívott fel, hogy bemondták a rádióban, hogy a Covid miatt nem kell nyelvvizsga a diplomához. De utána egy éven át napi szinten beszélgettem angolul egy barátnőmmel, és végül megtanultam a nyelvet. Erre büszke vagyok.
Mitől tartasz a leginkább?
Hogy emberek előtt kell beszélnem. Amikor tavaly jelöltek a Televíziós Újságírók Díjára, alig tudtam rávenni magam, hogy elmenjek a díjkiosztóra. Ott aztán gyorsan lecsúszott pár pohár bor, és arra koncentráltam, hogy csak nehogy én nyerjek.
Mi zavar a legjobban a külsődben?
Most semmi. Két hónappal ezelőtt azt mondtam volna, hogy túl vékony vagyok. 45 kiló voltam két évig, szörnyű volt, nagyon akartam hízni. Aztán lement a stressz, sokat voltam a családnál, tegnap ráálltam a mérlegre, és 50 kilót mutatott.
Mit utálsz a legjobban csinálni?
Mosogatni. Rájöttem, hogy nem szabad felhalmozni a mosatlant, hanem azonnal meg kell csinálni. Tegnap csirkepaprikást főztünk, és az edényt elsúroltam, de a tányérok ott maradtak, mert jóllakva nem mosogat az ember. Úgyhogy azok most várnak rám.
Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit valaki mondott neked?
Hogy nem leszek képes természetes módon megszülni a gyerekemet, mert olyan vékony vagyok.
Ha visszamehetnél az időben, hova és mikorra mennél?
Szívesen újraélném A játszma forgatását, azt nagyon élveztem. Szuper emberek voltak körülöttem, tündököltem. És nem azért mennék vissza, mert máshogy csinálnám.
Melyik dalt szeretnéd, hogy szóljon az esküvődön?
Nincs konkrét dal a fejemben. Régen sok esküvős filmet megnéztem, és fantáziáltam az esküvőmről. Aztán volt egy dackorszakom, amikor azt gondoltam, hogy nekem biztos nem lesz esküvőm. Most úgy képzelem, hogy Hawaiin szeretném tartani, de ha nem is pont ott, mindenképpen vízparton, mezítláb, napsütésben.
Kérték már meg a kezedet?
Igen. Velencében a Sóhajok hídján, közben az I Want It That Way szólt a Backstreet Boystól, csodálatos volt. Én 18 éves voltam, ő 17 évvel idősebb. Aztán felvettek az egyetemre, és a gólyatábor után visszaadtam a gyűrűt.
És a temetéseden mi szóljon?
Sokáig azt gondoltam, hogy fiatalon fogok meghalni. Mindig benne volt a fejemben, hogy akár most is meghalhatok. Egy idő után már mérgező volt ez a gondolat, úgyhogy sikerült elengednem, és olyanokra összpontosítanom, hogy szeretnék majd nagymama lenni. Én is meg akarom élni azt, hogy a gyerekem kirepül, üres a kecó, és elkezdjük a másik életünket élni a férjemmel.
Mikor voltál a legboldogabb életedben?
Lett volna egy gyerekem kicsivel több mint egy éve. Akkor voltam a legboldogabb életemben, amikor az Aréna mosdójában ránéztem a pozitív terhességi tesztre. Ez az első pillanat a hatalmas önfeledt boldogságé volt, utána meg jött a pánik, hogy Jézusom, mi a f*sz lesz.
Mi volt az utolsó dolog, ami felvillanyozott?
Az agyafúrt vagány című sorozat. Az 1800-as évek közepén játszódik, régen rabló volt a gyerek, most orvos lett. Egy kis izgalmas nyolcrészes mese, a főszereplő az Igazából szerelemből a kisfiú, aki most már 33 éves.
Melyik film változtatta meg az életedet?
A Rekviem egy álomért nagyon nagy hatással volt rám. Az az egyetlen olyan film, amit soha többet nem néznék meg. Mert annyira jó volt, annyira él bennem az egész a mai napig. Azt az érzést, ami bennem van róla, nem kell ismételni.
Mit csinálsz, ha elszomorodsz?
Sírok. Többnyire akkor engedem meg magamnak, amikor az autóban egyedül ülök. Ilyenkor ráteszek egy lapáttal, és benyomom a szomorú számos playlistet a Spotifyon, hogy akkor viszont jöjjön ki. Vagy berakom Adele legutóbbi lemezéről a második számot, és repeatben meghallgatom négyszer-ötször. Próbálok minden érzelmet a maximális fokon megélni.
Nem volt még ebből furcsa helyzet, hogy sírsz a kocsiban?
Nem, de egyszer én láttam egy autóban síró nőt, és azt gondoltam, hogy úgy kiszállnék a kocsiból, és megölelném, megvigasztalnám. Egyébként meg nem érdekel, ha ezért hülyének néznek.
Mit csináltál tegnap?
Felkeltem otthon Herenden, összepakoltam, bementünk az okmányirodába, üzembetartóit és biztosítást intéztünk, beugrottam nagymamámhoz a kisboltba, kaptam tőle banános csokit és Sport szeletet, feljöttem Pestre, összeszedtem a legjobb barátomat, átmentünk hozzám, kitaláltuk, hogy főzünk valamit, átmentünk a SPAR-ba, megvettünk mindent a tejfölös csirkepaprikáshoz, kivéve a tejfölt, ő visszament érte, én elmosogattam, nekiálltunk főzni, közben a Toy Storyt néztük félig, aztán valami energetikus mixet hallgattunk a Spotifyon, elkészült a csirkepaprikás, a nokedli tésztája túl folyós lett, újrakezdtem több liszttel, elkészült, ettünk, filmet néztünk, Hajmeresztő nap, nagyon gagyi Disney, bealudtam, aztán bevittem a haveromat a városba, én kiugrottam a DDS-be egy sürgős pótszinkronra, egy török sorozathoz kellett felvenni egy mondatot („Nem éheztél még?” helyett „Nem éheztél meg?”), hazamentem, letusoltam, hajat mostam, felöltöztem, összetalálkoztam a haverommal, beugrottunk a Fröccsteraszra, öt számot meghallgattunk Mehringer Marcitól, kimentünk cigizni, megittam egy tonikot, a haverom egy sört, beszélgettünk, hazamentem, bekuckóztam egy teával és a kiskutyámmal, beállítottam az ébresztőt, elaludtam a Modern családra.
A legjobb barátod fiú?
Igen.
Milyen pénzes munkáid voltak a színészeten kívül?
Dolgoztam egy napot szobalányként Balatonfüreden egy hotelben, szörnyű volt. Bicikliversenyen álltam standnál, és próbáltam adni a banánt és az izós vizet a versenyzőknek. Nagyon bosszantó volt, amikor nem sikerült.
Rúgtak már ki valahonnan?
Nem, én az vagyok, akit nem kirúgnak, hanem felmond. Eddig két kapcsolatom volt: az egyiket határozottan én mondtam fel, a másiknál is én erőltettem a szakítást.
Melyik filmet láttad utoljára moziban?
Az Imádlak utálnit, szinkronizáltam is benne. Lehetett vele menni, tök jók a karakterek, tök jók a helyzetek, kicsit nehezen indult be, de aztán beindult.
Hol etted a legjobbat életedben?
Komárnóban van egy hely, ahol isteni nutellás-banános palacsintát csinálnak. Amúgy ott ettem életemben először ehető virágot.
Mondj valami meglepő, de igaz dolgot magadról!
Eléggé rendmániás vagyok. Most épp zavar, hogy a szekrényemben összekeveredtek a nadrágok, tervezek egy nagy kipakolást.
Miben szeretnél tehetséges lenni?
Az autókban. Nagyon szeretem, nagyon érdekel, egyre jobban. Valahol mélyen hiszem, hogy egyszer lehet még belőlem autószerelő vagy karosszérialakatos. Simán el tudom képzelni, hogy tíz év múlva én leszek az ország legkeresettebb autófóliázója vagy -fényezője.
Melyik volt az utolsó film, ami baromira felbosszantott?
A Hazugságok mágusa. Egy igaz történet, amelyben Robert De Niro játssza az üzletembert, aki több ezer embertől csalt ki több tízmilliárd dollárt. A filmmel sem voltam megelégedve, de a témája halálosan felbosszantott.
Mikor voltál a leggyávább életedben?
A foci-vb-t néztük Nyíregyházán, a szabadtéri színpadon volt egy kivetítő. Én voltam az egyetlen nő a társaságban, a színészkollégákkal sétáltunk onnan hazafelé, az út másik oldalán egy cigány anyuka ment a kisfiával. Kikaptunk, ezért a focirajongók nem voltak túl boldogok, plusz már nem kevés sört ittak. Elkezdték b*szogatni őket, a nőt közelről leköpték, a gyereket meg elkezdték dobálni mindenfélével, el kellett futnia. Azt éreztem, hogy oda kell menni, ilyen nincs, hogy nem csinálunk semmit. A srácok mondták, hogy ne, Viki, hagyd, nem tudsz ez ellen tenni semmit. Azt éreztem, hogy muszáj lenne, de ott akkor nem csináltam semmit.
Mi a leginkább elviselhetetlen benned hosszú távon?
Nem szeretem, ha valaki más akarja megmondani, hogy mit hogyan csináljak. Ellenben én előszeretettel csinálom ezt, és osztogatom a jótanácsokat. Kicsit olyan, mintha nem tartanám elég érettnek a másikat.
Reménykedsz abban, hogy van valami a halál után?
Gyerekkoromban egyszer bekattant, hogy ha majd egyszer meghalok, akkor az idő megy tovább. Ez egy fura, depresszív hangulatot teremtő gondolat volt, amibe annyira bele tudtam pörgetni magam, hogy egy idő után már nem kaptam levegőt. Szóval remélem, hogy nem az lesz, hogy meghalok, és az idő megy tovább, de közben nincs olyan erős hitem, hogy azt mondjam, márpedig szellemek léteznek, vagy van egy másvilág. Két nagypapámat nagyon fiatalon veszítettem el, dédimamám 93 évesen, A játszma forgatása alatt halt meg – abban hiszek, hogy ők hárman ott vannak, és léteznek nekem.
Melyik volt életed legjobb koncertje?
Mondanám, hogy Azahriah a Budapest Parkban, de ott két barátom is olyan részeg lett, hogy nekem egy pillanat alatt ki kellett józanodnom, hogy ápolgassam őket. Ezért inkább Tash Sultana koncertjét mondom. Ajándékba kaptam a jegyet, nem tudtam, hogy ki ő, de elképesztő volt. Nem vonzódom a nőkhöz, de egy pillanatra számomra is vonzó lett az a nő, az a tehetség, aki ott volt a színpadon.
Van beceneved?
Nincs. Anyám azért nevezett el Viktóriának, hogy Vicusnak tudjon szólítani. Aztán soha nem hívott Vicusnak, de amikor ezt a sztorit elmeséltem az egyetemen az osztálytársaimnak, többen elkezdtek Vicusnak szólítani.
Kaptál már olyan kritikát, ami tényleg fájt?
Gyerekkoromban minden kritikára úgy reagáltam, hogy sírtam. De az építő jellegű kritikákra is, valahogy annyira feszült voltam ezekben a helyzetekben. Most már nem hiszem, hogy bármi fájna, mert nem tudnak olyat mondani, amivel ne lennék tisztában. Ismerem magam annyira, hogy tudom a hibáimat.
Miről szeretnél leszokni?
A dohányzásról.
Félsz a konkurenciától?
Nem. Nyilván van bennem egy egészséges féltékenység, hogy miért nem én kaptam, vagy engem miért nem hívtak a castingra, de közben az erősebb, hogy imádom ezeket az embereket. Az Akik maradtak című filmet nem akartam sokáig megnézni, mert engem is castingoltak arra a szerepre, amit Szőke Abigél kapott végül. Aztán egyszer csak megnéztem, és azt éreztem, hogy ezt nem véletlenül neki kellett eljátszania. Csodálatos volt benne, és ezt meg is írtam neki. Azt gondolom, hogy nincs konkurenciám, mert én vagyok a Staub Viki, és belőlem csak egy van. Biztos, hogy más valamiben jobb, de valami másban meg én vagyok jobb.
Mi lenne az utolsó vacsorád?
Tojásos nokedli ecetes fejes salátával, amit csak a nagymamám tud jól megcsinálni.
Minek van értelme ebben az életben?
A családnak, a legjobb barátomnak, a kiskutyámnak, a volt kiskutyámnak, a jó baráti kapcsolatoknak, a jó munkakapcsolatoknak. Tegnap az okmányirodában jött egy idős bácsi egy háromágú bottal. Észrevettem, hogy nem tud leülni, ezért gyorsan arrébb húztam neki a széket. Úgy éreztem, annak is volt értelme.
Cikksorozatunkban az 1993 után született magyar színésznők közül választottuk ki azt a tizenkettőt, aki eddig a leginkább észrevetette magát mozifilmekben, tévésorozatokban és kisfilmekben, illetve a közeljövőben várható a berobbanása. A sorozat többi részét itt találja, az öt évvel ezelőtti hasonló cikksorozatunk pedig erre van.
