Hosszú interjút adott Vonnák Diána író, az Ukrajnát kutató antropológus, a St. Andrews-i Egyetem kutatója a Könyves Magazinnak. Vonnák nemcsak kutatta az ország közelmúltját, hanem élt is ott, néhány héttel ezelőtt még a most ostrom alatt álló Kijevben tartózkodott. A kutató a lapnak elmesélte: novembertől január végéig volt kint, és ahogy gyűlt a körülbelül 100 000 fős hadsereg a keleti és az északi határon, ahogy Belaruszban a határhoz vezényelték az orosz alakulatokat, és Kijev gyakorlatilag lőtávon belül került, folyamatos volt a találgatás azzal kapcsolatban, hogy mi lesz.

„Legtöbben arra számítottunk, hogy a Donbasznál lesz majd valamiféle offenzíva, az világos volt, hogy baj lesz, de az nem, hogy ekkora. Mikor a népköztársaságok elismerésével Oroszország gyakorlatilag eltörölte a minszki béketárgyalások során kidolgozott egyezményt, már az is látszott, hogy műfajt fog váltani a háború, az orosz jelenlét innentől nyílt lesz. De azt nagyon kevesen gondolták, hogy ilyen offenzívára készül Putyin, talán csak azok, akik katonai hírekből, nem politikai elemzésekből tájékozódtak”

– mondta Vonnák. Az interjúban felmerült, hogy Oroszország és Ukrajna sok szempontból hasonló kulturálisan, társadalmilag, történetileg vagy nyelvileg. Vonnák Diánától megkérdezték azt is, mennyire orosz narratíva a hasonlóság erősítése, illetve melyek a legfőbb, identifikációs különbségek.

„Magyarország hasonlít Romániához? És Ausztriához? Összefonódik mindkettővel nemcsak a társadalomtörténetünk, hanem az államiságunk története is. Kanada hasonlít az Egyesült Államokhoz? Tajvan Kínához? Szerintem árulkodó, hogy milyen kontextusban magától értetődő ilyesmikre rákérdezni, és hol van úgy, hogy fel sem merülnek ilyen szempontok. Az, hogy Magyarországon szinte mindig ez az első kérdés Ukrajnáról, nekem leginkább azt jelzi, hogy

a szovjet narratíva óta nem volt rá érdeklődés és akarat, hogy valami saját viszony vegye át ezeknek a kliséknek a helyét, hogy Ukrajnát a saját jogán értsük meg.

A mostani háborús helyzetben különösen fontosnak tartom, hogy ne a nagyhatalmi agresszor vádjai felől közelítsünk: tudom, hogy nem ez mozgatja a kérdésedet, de nehéz most nem úgy feltenni, hogy a putyini retorika kottája szerint játsszunk. Persze érdekes és fontos kérdés az orosz és az ukrán nyelv, kultúra, történelem viszonya, ahhoz viszont semmi köze, hogy elismerjük-e Ukrajna szuverenitását” – fogalmazott Vonnák, aki arról is beszélt, hogy úgy véli, hogy a jelen történeti pillanat szempontjából a legfontosabb Ukrajna elmúlt 32 évét megnéznünk.

„Felnőtt Ukrajnában egy-két olyan generáció, akiknek nincs a putyini Oroszországéhoz hasonló élménye egy központi hatalom elnyomásáról. Minden korrupciójával, egymásnak betartó oligarchájával, megrendítő szegénységével együtt Ukrajna egy sokkal szabadabb hely, kormányok váltják egymást, utcai tüntetések vannak, és folyamatos vita az ország hovatartozását, jövőjét illetően. Nem egy mintademokrácia, de ettől azért valós demokrácia egy olyan lakossággal, amely megszokta, hogy szabadon használja a hangját.”

Az interjúban az is szóba került, hogy mintha Ukrajna történetét kizárólag Oroszországhoz képest lehetne elmesélni. De hogyan élik meg Ukrajnában, hogy a szuverenitásukba újra és újra beavatkoznak az oroszok? Vonnák Diána szerint elég most a háborús tudósításokat figyelni: elkeseredetten küzdenek, olyan ellenállást tanúsítanak, amire valószínűleg kevesen számítottak. „Tegyük meg nekik azt a szívességet, hogy nem csak Oroszországhoz képest gondolunk rájuk. Tegyük meg azt a szívességet ne csak nekik, hanem a kirgizeknek, az azerieknek, a belaruszoknak is.”

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: