A színész kedden halt meg, felesége, Sonia Segal tájékoztatása szerint szívbillentyűműtétje utáni szövődmények következtében.

"Egy legendát veszítettünk el ma" – írta a halálhírre reagálva a Twitteren Adam F. Goldberg, A Goldberg család című sorozat alkotója, amelyben George Segal utoljára szerepelt. "Megtisztelő volt részese lenni George Segal fantasztikus pályafutásának, csak csekély mértékben is. A sors keze volt, hogy megtaláltam a tökéletes színészt Pops szerepére. Ahogy nagyapám, George is gyermek volt a szívében varázslatos szikrával" – fűzte hozzá Goldberg, akinek sorozatát saját élete ihlette.

Today we lost a legend. It was a true honor being a small part of George Segal’s amazing legacy. By pure fate, I ended up casting the perfect person to play Pops. Just like my grandfather, George was a kid at heart with a magical spark. I think these memories say it all... pic.twitter.com/D1aNZuT20e

— Adam F. Goldberg (@adamfgoldberg) March 24, 2021

Segal ügynöke, Abe Hoch közleményben búcsúzott barátjától, akit csodálatos embernek nevezett.

Segal 1934-ben született Long Islanden orosz zsidó kivándorlók utódjaként, de a családja már nem volt vallásos. Visszahúzódó gyermek volt, de a színpadon felszabadultnak érezte magát. A Columbia Egyetemen szerzett színészi diplomát. Pályája a hatvanas évek elején indult New York-i színpadokon és a televízióban. Hamarosan filmes karrierje is elkezdődött, 1965-ben szerepelt a Bolondok hajója című vígjátékban, majd a Patkánykirály című második világháborús drámában.

Két évvel később Oscar-díjra jelölték a Nem félünk a farkastól című film mellékszereplőjeként. Az öt Oscar-díjjal jutalmazott produkcióban Richard Burton és Elizabeth Taylor oldalán játszotta Nick szerepét.

A hetvenes években vígjátékokkal nyerte el a közönség szeretetét. A Bagoly és cicababában (1970) Barbra Streisand, A nagy balfogásban (1972) Robert Redford volt a partnere. Az 1973-ban bemutatott Egy kis előkelőségért Golden Globe-díjat kapott.

"Mindig igyekeztem megtalálni a humort a szerepeimben, mert vígjátéki színésznek tartottam magam" – idézte fel egy 2016-ban adott interjújában. Szerencsésnek tartotta magát a filmiparban, amelyet egyébként a szerencsejátékhoz hasonlított, mert mint mondta, folyton arra kell várni, hogy az ember számát kihúzzák, vagyis egy nagy szerepre.

Egész életében rajongott a bendzsóért, és a New York-i Carnegie Hallban is fellépett a Beverly Hills Unlisted Jazz Band elnevezésű zenekarával 1981-ben. Segal szinte élete végéig dolgozott, folyamatosan kapta a szerepeket. Mint mondta, hetvenévesen még nem is okozott neki gondot a munka, de a nyolcvanas éveiben már azért lelassult.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: