A showbiznisz gyermekei című dokumentumfilm eredeti fotók, interjúk és archív felvételek segítségével igyekszik körbejárni, mit jelent forgatásokon, fotózásokon, és kamerák kereszttüzében felnőni. A rendező korábban maga is gyerekszínész volt, de első kézből szerzett tapasztalataival nem tolakszik az előtérbe, helyette többek között Milla Jovovich, Evan Rachel Wood, Henry Thomas és Mara Wilson beszélnek a történeteikről a felemás végeredményű filmben.
Évente több mint 20 ezer gyerek jelentkezik szerepekre Hollywoodban. Kilencvenöt százalékuk semmilyen munkát nem kap
- ezzel a statisztikával nyit az HBO új dokumentumfilmje, A showbiznisz gyermekei, de csak azért, hogy aztán gyorsan egyértelművé tegye: ő most a maradék öt százalékkal fog foglalkozni, azokkal a gyerekekkel, akik jelenleg is meghallgatásokra járnak, és azokkal a már felnőtt színészekkel, akiknek kamerák ezrei kísérték végig a felnövésüket.
Szinte már klisévé vált, hogy a korán jött hírnév hogyan teszi tönkre a gyereksztárok életét, Alex Winter mégis kísérletet tett arra, hogy egy új perspektívából vizsgálja meg a témát. Winter neve ismerősen csenghet, az 55 éves filmes maga is gyerekszínészként kezdte, több Broadway-produkcióban játszott, illetve később a Bill és Ted című filmben, Keanu Reeves oldalán.
Winter 2018-ban, a BBC-nek beszélt először arról, hogy a 70-es években szexuálisan bántalmazták: nem nevezte meg az illetőt, csak annyit árult el róla, hogy már meghalt, de azt mondta, a MeToo-mozgalom adott neki elég erőt ahhoz, hogy végre megoszthassa a történetét. A manapság leginkább dokumentumfilmezéssel foglalkozó férfi poszttraumás stressz-szindrómával küzdött, és évtizedeken keresztül dolgozott azon, hogy valamilyen módon megbirkózhasson a történtekkel. Az tehát egészen nyilvánvaló, hogy nagyon is jól ismeri a hollywoodi gépezet árnyoldalait, talán ettől is olyan meglepő, milyen szolidan és higgadtan nyúlt a témához.
A showbiznisz gyermekei alapvetően interjúkra épül, megszólal az E.T.-ből ismert Henry Thomas, a Mrs. Doubtfire és a Matilda gyerekszereplője, Mara Wilson, Jada Pinkett Smith, illetve Milla Jovovich és Evan Rachel Wood is. Az egyik legérdekesebb beszélgetés az idén 101 éves korában elhunyt Diana Serra Caryvel, azaz Baby Peggyvel készült. A gyerekszínész kétéves korában kezdett el dolgozni, és nagyon hamar millió dolláros gyereksztár vált belőle, bármilyen filmet el tudtak vele adni. Hétéves korában azonban az apja rájött, hogy nem részesedik a profitból, ezért felbontotta a lánya szerződéseit, Diana Serra Cary karrierje pedig véget ért.
Akiket Hollywood összegyűrt és a szemétbe dobott
Cary az interjúban rámutat, hogy ugyan neki maradt pénze, de az ő idejében gyakran elcsalták a gyereksztárok összes vagyonát - így járt például a Chaplin oldalán híressé vált Jackie Coogan is, aki egymillió dollárt keresett évente, de ennek az összegnek a nagy részét anyja és nevelőapja ékszerekre, bundákra és autókra költötte. Coogan később beperelte őket, de a pénzét sosem kapta vissza. Ennek a szomorú esetnek a nyomán, 1939-ben született meg Kaliforniában a gyerekszínészek érdekeit védő Coogan-törvény, amely többek között arról is rendelkezik, hogy a gyerek keresetének egy részét elkülönített számlán kell őrizni a 21. születésnapjáig.
Pénzügyi védelem ide vagy oda, hiába telt el több évtized Cary és a többi megszólaló karrierje között, azt szinte mindannyian megállapították, hogy gyermekkorukban fogalmuk sem volt arról, hogy másképp élnek, mint más gyerekek – nekik az volt a normális, hogy reggeltől estig, szinte megállás nélkül dolgoznak. Az interjúalanyok kortól és pályaívtől függetlenül is hasonló tapasztalatokat gyűjtöttek arról, milyen pokoli helyzeteket szült kiszolgáltatott gyerekként a reflektorfényben felnőni. Néha egymás mondatait is befejezhetnék, amikor arról beszélnek, mennyire elszigetelten éltek, mennyire nem tudták akkoriban, kiben bízhatnak, és milyen hatása volt az életükre vagy a szüleikkel való kapcsolatukra az az iszonyatos nyomás, amivel gyerekként az ismertség járt.
Az E.T. szereplője, Henry Thomas kendőzetlenül beszél arról, milyen volt megérkezni ebbe a világba. Egészen konkrétan összepisilte magát, amikor először ki kellett állnia mások elé. „Leültem, vártam, hogy megszáradjon a nadrágom, és arra gondoltam, nem is olyan vészes ez…” A Mrs. Doubtfire-ből ismert Mara Wilsonnak pedig egyszer kiesett egy foga, amikor hétévesen interjút adott az Entertainment Tonightnak – köztük már csak azért is érdekes a párhuzam, mert Hollywood egyszerűen összegyűrte és a szemétbe dobta őket, miután már nem cuki kisgyerekek voltak. Thomas számos meghallgatáson vett részt, de hiába: mindenki az E.T. 11 éves fiúcskáját várta, nem az új „tinédzserváltozatot”.
Ha szóba kerülnek a gyereksztársággal járó veszélyek, akkor biztos, hogy előbb-utóbb felmerül Macaulay Culkin neve is – de nem Alex Winternél. Még az első tíz perc sem pörög le a másfél órás filmből, de máris szalagcímek sűrűjében találjuk magunkat: Britney Spearsért mentő érkezett, Shia LeBeoufot bilincsben vitték el egy színházból, Lindsay Lohan börtönben töltötte az éjszakát. Nem feltételezzük, hogy Winter elfelejtette volna felkeresni, de Macaulay Culkin még csak említés szintjén sem került bele a másfél órás dokumentumfilmbe, és Drew Barrymore története is csak az E.T-szálon keresztül villan fel egy pillanatra.
A filmet a Cameron Boyce-szal felvett interjú teszi mélyen megrendítővé: ő tavaly, húszévesen halt meg egy epilepsziás roham következtében, nem sokkal azután, hogy Winter kamerái előtt beszélt a karrierjéről. Boyce elképesztően okosan helyezte el magát a hollywoodi rendszerben, teljesen reálisan látta, milyen előnyökkel és hátrányokkal járt, hogy milliók rajongtak érte. Az interjú elején meg is kérdezi, ebben a beszélgetésben szabad-e káromkodni,
hiszen ő mégiscsak egy Disney-gyerek, és neki erre is gondolnia kell.
Pedig Boyce az interjú felvételekor már túl volt ezen az időszakon, a Mrs. Fletcher című sorozaton dolgozott, de úgy érezte, hiába járhatja mostantól a maga útját, úgy kell kitörnie, hogy továbbra is jó példát mutasson a rajongóinak. Borzasztó tragédia, hogy nem volt esélye megtapasztalni, miképp egyensúlyozhatna a számára legmegfelelőbb módon a két dolog között.
Kinek is a vágya, hogy a gyerekből szupersztár legyen?
Winter érzékletesen szőtt bele a történetbe két jelenlegi gyerekszínészt: az egyikük, egy ambiciózus kislány, Demi Singleton, aki egyik Broadway-darabból csöppen a másikba, bár nyári táborban még sosem volt, a másik egy floridai fiú, Marc Slater aki épp anyjával érkezett Los Angelesbe, a pilotszezonra. Elképesztően fontos kérdést boncolgatnak ezek a szálak, például azt, hogy tulajdonképpen kinek is a vágya, hogy a gyerekből szupersztár legyen. Míg Singletonék számontartják az ezzel járó veszteségeket is, addig Slaternek láthatóan semmi kedve meghallgatásokra készülni. A szülei viszont – akik lépten-nyomon hangsúlyozzák, hogy a gyerek kérésére befejeznék ezt az egészet - nagy rajongói ennek a világnak, és egyre többet kockáztatnak azért, hogy a gyerekük a része lehessen.
A showbiznisz gyermekei sok témát feldob, de sajnos a legtöbbet a levegőben hagyja. Milla Jovovich példája sokatmondóan mutatja be, hogyan zsákmányolja ki, és hogyan szexualizálja Hollywood a gyerekeket. A színésznő már kilencévesen reggel 7-től este 11-ig forgatott, tízéves korától kezdve pedig már modellkedett is: a fotóitól sokan kiakadtak, hiszen nem egy gyerek, hanem egy minifelnőtt nézett vissza rájuk a címlapokról. A színésznő Winternek elmondta, a fotózásokon iszonyúan érezte magát a rengeteg smink miatt, de a fotósok imádták.
Hirtelen „egy kis Lolita” vált belőle, miközben ő egyebet sem akart, mint otthon babázni.
Evan Rachel Wood számára is jóval kényelmetlenebbek voltak a fotózások, mint a forgatások: szerinte képtelenség, hogy miközben próbáltak eligazodni a felnőttek világában, mindenkitől azt kapták, hogy maradjanak gyerekek. „Ez a hajó már elment” – teszi hozzá. De szóba kerül a Metoo-mozgalom, a pedofilok, a függőségek és a destruktív viselkedés is. Gyakorlatilag mindegyik kérdéskör megérne egy-egy külön filmet, de ahelyett, hogy Winter néhány meghatározott témát járt volna körül a maguk mélységében, túl sok mindent akart beleszorítani A showbiznisz gyermekeibe. Kétségtelenül értékes film, de rengeteg kérdést vet fel másfél órában, és sajnos túl kevésre ad választ ahhoz, hogy emlékezetes is maradjon.