24. Rita Coolidge - All Time High (1983)

Essünk túl a szerintünk leggyengébb intrón. Az Octopussy című film főcímdalát John Barry, a szövegét Tim Rice jegyzi, az eléneklésére pedig többen esélyesek voltak, végül Rita Coolidge lett a befutó. A választás azért is volt érdekes, mert ő évekkel korábban volt a csúcson, a Bond-filmek főcímdalait pedig általában a kurrens sztárok szokták felénekelni (és sokszor szerezni). A dal nem is lett túl sikeres, és így utólag ezen semmit nem csodálkozunk, egyet tudunk érteni a Washington Post kritikusával: „A buta Tim Rice-dalszöveget Rita Coolidge halálos letargiával énekli.” Az All Time High egy dologban emlékezetes, ez volt az első James Bond-dal, amelyhez videoklip készült. Ebben Coolidge – lágy fókuszban – egy indiai palotában énekel (valójában a Brightoni Királyi Pavilonban).

23. Shirley Bassey - Moonraker (1979)

Shirley Bassey hangja csodálatos, de még ez sem menti meg a Moonrakert attól, hogy ne legyen unalmas. Végig várjuk a csúcspontot – ahogy azt a Bond-főcímdaloktól megszoktuk –, de a Holdkelte olyan intrót kapott, amelyik csak csordogál. Nemhogy Shirley Bassey, még a nagyzenekar sem kapott lehetőséget arra, hogy úgy igazán kiteljesedjen. A főcím előkészületeit ismerve ez nem meglepő. Nagyon nehezen találták meg az előadót, és mire a bemutató előtt két héttel kijelölték a feladatra Shirley Bassey-t, ő már inkább csak az iparosmunkát látta benne, mint a szakmai kihívást.

22. A-ha - The Living Daylights (1987)

A norvég új hullámos szintipop-sztárzenekar a Halálos rémületben című Bond-filmhez írt számában a 80-as évek – szerencsére rég elfeledett – korszellemét idézi fel. Valószínűleg a korábbi Bond-dalt, az A View to Kill-t jegyző Duran Duranhoz hasonló hangzást kerestek az alkotók, de ez meg sem közelítette annak sikerét és színvonalát. Nem véletlen, hogy a Bond-filmek zenei felelőse, John Barry – akinek ez volt a 11. és egyben utolsó zenei rendezése a Bond-sagában – alaposan összeveszett a zeneszerzővel, a gitáros Pål Waaktaarral és a zenekarral. A felejthető szintipop számot az dobja fel, hogy szokás szerint beépítettek több Bond-motívumot, és a hangzást is próbálták igazítani a megszokott hangulathoz.

21. Madonna - Die Another Day (2002)

Amikor a legjobb Bond-dalokról van szó, Madonna valahogy sosem szerepel előkelő helyen a listán. Nehéz is egy olyan dallal, amelyben elhangzik, hogy Sigmund Freud / Analyze this /, de még ha csak ez lenne a legnagyobb baj vele. Ez volt a legfuturisztikusabb Bond-főcímdal, és a vonós rész kétségtelenül nagyon drámai lett, de a saját egójával harcoló énekesnő klipje kissé zavarbaejtő, a vokál pedig maga az auto-tune borzalom.

20. Lulu - The Man With The Golden Gun (1974)

A többi James Bond-film főcímdalának látványvilágához képest a kilencedik rész, Az aranypisztolyos férfi intrója vizuálisan kifejezetten unalmasra sikerült. A dal maga viszont szerethetőbb. Lulu énekelte fel a dalt, a korabeli brit popzene üdvöskéje, Eurovíziós Dalfesztivál-győztes, illetve az első brit előadó-művész, aki fellépett a vasfüggönyön túl. A kicsit karcosabb hangjához jól passzolt a rockmusicales, gitárszólókkal felturbózott zene. Stílusával egy klasszikust, Shirley Bassey hangját idézi meg.

19. Sam Smith - Writing’s On The Wall (2015)

Sam Smith-nek fantasztikus hangja van, ezt nem vehetjük el tőle. A Writing's On The Wallt Jimmy Napes-szel együtt állítólag másfél óra alatt írta, és ez sajnos ki is érződik a dalból: erősen The World Is Not Enough- és Skyfall-utóíze van a dolognak, de mégsem ér fel hozzájuk, sem hangulatban, sem szenvedélyben (annak ellenére sem, hogy a Golden Globe-on és az Oscaron is elvitte a legjobb eredeti dalnak járó díjat). A Spectre-höz készült dal nagyívű ugyan, de kissé lassú és unalmas. Érdekesség, hogy ebben az évben a Radiohead is írt főcímdalt a Bondhoz, amit ugyan elutasítottak az alkotók, de a zenekar felrakta a YouTube-ra, itt lehet meghallgatni.

18. Sheryl Crow - Tomorrow Never Dies (1997)

Kőkemény kilencvenes évek – bondosítva. Sheryl Crow-ban már akkor sem a femme fatale-t láttuk, ő inkább a természetesség és lazaság megtestesítője volt a gitárjával és a ritmusra lobogó hajával. Itt viszont egész jól hozza a Bond-főcímhez illő sejtelmes, szexi, kicsit sötét hangulatot. Zeneileg mindezt az andalító és a kirobbanó dalelemek váltakozásával oldják meg, és működik: a végén minden készen áll Pierce Brosnan színre lépésére.

17. Sheena Easton - For Your Eyes Only (1981)

Sheena Easton For Your Eyes Only-ja kicsit kakukktojás ezen a listán: egy igazi korai '80-as évekbeli, szerelmes szám ez, amely sokkal inkább illik a kor diszkós lassúzásaihoz, mint egy Bond-filmhez. Valószínűleg nem a mi véleményünket osztotta az Amerikai Filmakadémia, ugyanis 1982-ben jelölték a legjobb eredeti betétdal kategóriában.

16. Alicia Keys & Jack White - Another Way To Die (2008)

Alicia Keys és Jack White duettje (amely amúgy az egyetlen kettős ebben a listában, a Bond-főcímdal ezen kívül mindig magányos meló volt) alaposan feszegeti a jól megszokott Bond-téma határait: mindkét zenészt nagyon szeretjük ugyan, ennél a dalnál a rock&roll-érzés jócskán az elegancia rovására ment. Keys zseniálisan énekel, mint mindig, óriási pluszpont azért, ahogy a gitár hangjával feleselget, de a dalvégi, kiabálós rész inkább fájdalmas, mint drámai vagy szexi, ráadásul a nagyon ígéretes intro után túlságosan is darabosnak hat A Quantum csendjéhez írt dal.

15. Matt Monro - From Russia With Love (1963)

Ez volt a második James Bond-film, és ez első, aminek John Barry a fő zeneszerzője. A főcímdalt Lionel Bart szerezte és a 60-70-es évek népszerű énekese, Matt Monro adja elő. A számban benne van minden, ami a későbbi jól sikerült főcímdalok jellemzője, a himnikus dallam, a feszültség, és az adott korra jellemző hangszerelés. A dal énekes verziója egyébként a film közben hangzik el (forrászeneként egy rádióból hallható), a főcímzene ugyanennek csak a hangszeres változata.

14. Louis Armstrong - We Have All The Time in the World (1969)

Egy igazi Armstrong-klasszikus. Hogy mennyire Bond-klasszikus is, arról megoszlanak a vélemények, de igazából a film – Őfelsége szolgálatában – is kilóg kicsit a sorból, például azért, mert George Lazenby először és rögtön utoljára játszotta benne a 007-est. A We Have All the Time in the World ráadásul se nem drámai, se nem szexi, mint a Bond-főcímdalok többsége, sokkal inkább elégikus és kicsit szomorú is. Viszont, ha szomorúak vagyunk, nincs is jobb, mint Louis Armstrongot hallgatni.

13. Tom Jones - Thunderball (1965)

Kevés elegánsabb férfihangot tudunk elképzelni egy James Bond-filmhez, mint amilyen Tom Jonesé. Úgyis mondhatnánk, hogy ha a vodka-martinit kevergető, öltönyös 007-es tudott volna énekelni a hatvanas években, akkor bizonyára úgy énekelt volna, mint az öblös hangú Grammy-díjas előadó. A Thunderball egyszerre teátrális és sejtelmes, vibráló és sötét. A hozzá csatolt látvány, a klip pedig visszafogottan erotikus – lányok sziluettjei úszkálnak monokróm hátterek előtt. A James Bond-filmek első férfi énekese állítólag majdnem elájult, mikor a dal végén hosszan kitartotta hangját – ennek tudatában még inkább libabőrösök leszünk a végeredmény hallatán.

12. Billie Eilish – No Time To Die (2020)

Billie Eilish nem csak suttogni tud. Ezt a No Time to Die című dallal is bebizonyította, amelyet testvérével, Finneasszal közösen írt. Mondanunk sem kell, hogy ő a legfiatalabb előadó, akit az a megtiszteltetés írt, hogy főcímdalt készíthetett a franchise-hoz. Ebben a balladában is megvannak a jól ismert Bond-motívumok, a súlyos, melankolikus zongoradallamhoz pedig remekül passzol Eilish kísérteties, már-már horrorisztikus hangja.

11. Gladys Knight - License To Kill (1989)

Az R&B királynő Gladys Knight sokat merített az 1964-es Goldfinger betétdalából, és sikerült is egy tisztességes, '80-as évekbeli szerelmes dalt összeraknia: a szintetizátornak és a háttérvokálnak köszönhetően garantált a szexi, lebegős hangulat, de annyira azért nem tudunk izgulni James Bondért, ha meghalljuk ezt a számot.

10. Duran Duran - A View To A Kill (1985)

Az egyik legemlékezetesebb Bond-dalt a Duran Duran követte el. Mindannyian emlékszünk az Eiffel-tornyos klipre (és az ugyanott forgatott filmbeli jelentekre), még azzal együtt is, hogy most nagyon sutának látszanak egyes videós effektek. A dal a zenekar legnagyobb slágere lett, és az egyetlen olyan Bond-dal, amely vezette a Billboard-listát. A számot a zenekar és John Barry zeneszerző közösen jegyzi. Londonban vették fel egy 60 fős nagyzenekarral.

9. Garbage - The World Is Not Enough (1999)

„Azért gondoltam, hogy a Garbage jó lenne a feladatra, mert szerintem Shirley Manson nagyon passzol Bond világához. Shirley az egyetlen a kortárs zenei világban, akire úgy gondolok, mint Elektra King (a Sophie Marceau által játszott karakter) zenei megfelelőjére” – magyarázta annak idején David Arnold dalszerző a választását. Igaza volt, Manson mély, baljós hangja tökéletes volt a főcímdalra, a drámai hangszereléstől pedig a Garbage-és a Bond-rajongók kedvence lett.

8. Shirley Bassey - Diamonds are Forever (1971)

Tisztelt hölgyeim és uraim, köszöntsék a színpadon Shirley Basseyt második Bond-dalával, a Diamonds Are Fovererrel, a szomorkás erotika egyik himnuszával. Nem kérdés, Bassey hangját arra találták ki, hogy Bond-főcímdalt énekeljen, erőteljes, elegáns, remekül vegyül a zenekarral, de ez a szám messze nem a legütősebb tőle ezen a listán.

7. Chris Cornell - You Know My Name (2006)

A Casino Royale volt az első James Bond-film, amelynek főcímdalát nem egy brit, hanem egy amerikai előadó énekelte fel. 1987 óta pedig először történt, hogy ismét egy férfit ért ez a megtiszteltetés. A dalhoz készült klip is ennek megfelelően maszkulinabb lett, mint a régi nagy elődöké: a kártyamotívumok között szexi női körvonalak helyett férfiakat látunk verekedni, az ő vérük folyik. A 2017-ben elhunyt Cornell azt nyilatkozta, hogy a zene megírásakor a Live and Let Die és a Thunderball főcímeiből inspirálódott.

6. Adele - Skyfall (2012)

Tudjuk. Tudjuk, hogy unja. A megjelenése után rongyosra játszották a rádiók, sőt mi több, ez volt az első Oscar-díjas Bond-dal. A Skyfall pokolian kiszámítható, de mégis van abban valami megrendítő, ahogy a világvége hangulatú zongoratéma egy himnuszba torkollik. A dalt simán körbelengi a Bond-aura, sőt túl is nőtt azon: az Oscar mellett a Golden Globe-on is, és a Critics' Choice-on is nyert a legjobb eredeti dal kategóriában.

5. Nancy Sinatra - You Only Live Twice (1967)

A You Only Live Twice sokak kedvence, nem véletlenül: Nancy Sinatra búgó, andalító hangja érzékiséggel itatja át a dalt. Ez a darab sokkal könnyebb, romantikusabb, mint a társai, és a Bond-témák izgalma is hiányzik belőle. A film producere, Cubby Broccoli barátját, Frank Sinatrát szerette volna felkérni a dalra, de Sinatra a lányát ajánlotta maga helyett. Nancy épp akkoriban lopta be magát a közönség szívébe a These Boots Are Made for Walkin'-nal, de azóta a Bond-főcím is a legismertebb dalai közé tartozik.

4. Paul McCartney & Wings - Live and Let Die (1973)

Csak idő kérdése volt, hogy az egykori Beatles-tagok mikor kapnak felkérést egy James Bond-film főcímdalának megírásához. A nyolcadik filmre el is érkezett ez a lehetőség. Paul McCartney az „ötödik Beatle”, George Martin produceri munkájával összepattintotta az egyik legsikeresebb Bond-főcímet, amelyben már csak nyomokban fordul elő az eredeti téma. Van viszont helyette még egy kis reggae is. Nem csoda, hogy a dal azóta is önálló életet él – leghíresebb feldolgozását a Guns N’ Rosesnak köszönhetjük.

3. Tina Turner - GoldenEye (1995)

Tina Turner fehér ruhában, szigorú arccal is tud úgy énekelni, hogy leszakadjon a fejünk: ezt többek között a GoldenEye-ban is bebizonyította. A dalt – amelyben természetesen felsejlik a klasszikus Bond-téma – Bono és The Edge írta, és akkora siker volt, hogy Turner gyakorlatilag egy világturnét épített fel rá. Ügyes, finom és mégis brutálisan erős ez a több mint három és fél perc, a „Time, time is not on your side” utáni instrumentális rész szinte néhány másodpercben ragadja meg a Bond-filmek lényegét.

2. Carly Simon - Nobody Does It Better (1977)

„A legszexibb dal, amit valaha írtak” – ezt nem mi, hanem Thom Yorke mondta egy 1995-ös élő felvételen a Nobody Does It Betterről, A kém, aki szeretett engem főcímdaláról. A Radiohead olyannyira kedvelte a dalt, hogy két éven keresztül több koncerten is fellépett vele. Carly Simon romantikus, de nem csöpögős popballadája volt az első, amelynek címe eltért a filmtől, és iszonyúan híres lett: rengeteg feldolgozták és több filmben is elhangzott már, például a Mr. &Mrs. Smith-ben és a második Bridget Jones-filmben.

1. Shirley Bassey - Goldfinger (1964)

Shirley Bassey dalában minden megvan, aminek egy Bond-főcímnek lennie kell: hátborzongatóan titokzatos, az iszonyúan túltolt fúvósok füstössé, izgalmassá teszik ezt az alig három percet. Ez a dal minden szempontból sok, de működik. Bassey brutálisan jól énekel és nincs a Földön még egy ember, aki ennyire furán hajítaná el a Goldfinger szó végét (ezt inkább az élő videón érdemes megnézni). Szexi, karizmatikus, és bár a főgonoszról szól, számunkra messze ez a legemlékezetesebb Bond-főcímdal.