Demeter Szilárd nem talált ki semmi újat, csak egy még le nem osztott, meg nem szállt területet a magyar kultúrában. Cikkükben bemutatjuk, hogy eddig hol és mit nyert és miben szenvedett vereséget.

A napokban adott hírt a sajtó, hogy Demeter Szilárd a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője az írott kultúrát - a könyviadástól, a nemzeti könyvtáron, az ösztöndíjakon át – mind maga alá gyűrné. Hogy megértsük a Demeter-jelenséget, korábbra kell visszanyúlnunk. A Fidesz kultúrpolitikáját 2010 óta a nagyfokú centralizálás és a személyes hatalmi harcok kettőssége jellemzi. Ezek a harcok egyrészt Orbán „oszd meg és uralkodj” elve alapján működő politikai krédója miatt gerjesztettek is, másrészt viszont olyan adottság, amivel nem tud mit kezdeni. Hiszen az egyes kulturális területeknek megvannak a maga erős, tekintélyes, és a legtöbb esetben hatékony vezetői, a színházat Vidnyánszy Attila, a filmet Andy Vajna, most Káel Csaba, a klasszikus képzőművészeti múzeumokat, a Liget-projektet Baán László viszi, a társutas képzőművészekekért sokáig Fekete György, az emlékezetpolitikáért Schmidt Mária és haláláig Kerényi Imre felelt. Voltak elvetélt kísérletek is, mint Batta Andrásé, aki komolyzenei kombinátot álmodott, a Müpa, az Operaház, és más nemzeti intézmények összeterelésivel, ám Káel Csaba, és Ókovács Szilveszter megtorpedózta az ötletet és Battának egy üres miniszteri biztosi címmel, és a Magyar Zene Háza projekt vezetésével kellett beérnie.

A 2010 után az alaposan meggyengített kulturális államtitkárosig nem bírt el ezekkel a nagy önmozgással, szakmai és politikai kapcsolati tőkével rendelkező, adott esteben a miniszterelnökhöz, vagy a legalábbis a Fidesz vezető köreibe bejáratos figurákkal. Nem csoda, hiszen formális, de még inkább informális birodalmuk jóval nagyobb, mint a mindenkori kulturális államtitkáré. Saját területükön – talán Vidnyánszkyt kivéve – jól teljesítenek, ugyanakkor a vágyott jobboldali kurzust nem sikerült kiépíteni. A miniszterelnök vágya sokiáig az volt, hogy majd egy valaki kiemelkedik és megteremti azt, jelentkező volt is rá. Szőcs Gézától, L. Simon Lászlón át, Kásler Miklósig, csakhogy a lehetetlenre vállalkoztak: Fogyasztható, a nagyvárosi fiatalokat is megfogó, progresszív, európai szintű, ugyanakkor nemzeti, a Jobbikból átpártolt hátrafelé nyilazó, alternatív (ős)történet hívőket is kielégítő kultúrpolitika ugyanis nincs. És főleg nincs olyan személy, akik mindezeket hitelesen képviselni tudja. Nem lehet egyszer Kurtág György operának örülni és Takaró Mihály szellemében NAT-ot szerkeszteni, vagy dicsekedni a Saul fia Oscar-díjával és asszisztálni a Becsület napi felvonuláshoz. Illetve lehet, csak nem jön ki belőle semmi, a botrányon kívül. Legutoljára a Magyar Művészeti Akadémia lépett fel azzal az igénnyel, hogy egységes kulturális kánont gyárt. Hiába látta el a kormány pénzzel, hatáskörrel, ingatlanokkal, semmi eredménye nem lett. Mára azzá vált, amire születése pillanatában predesztinálva volt: öreg urak és hölgyek kulturális napközije. Így aztán mára úgy tűnik végleg marad a széttagoltság, az egyes kulturális területek elosztásának hűbéri rendszere. Egyetlen terület - méghozzá a magyar kultúrában hagyományosan a legfontosabb - az irodalom viszont máig „gazdátlan”. Azért is lehet így, mert a könyvkultúra a leginkább piackonform, nem kell állami támogatásokkal tömni, mint a színházakat, komolyzenei együtteseket, múzeumokat. A kiadók – bár szívesen lobbiznak állami támogatást – de alapvetően üzleti alapon is el tudják tartani magukat, sőt a kortárs irodalom jobbik részét is. Ezért aztán egyrészt kevés lehetősége van az államnak beavatkozni, másrészt a beavatkozása csekély eredménnyel jár, nem fognak rossz könyveket olvasni az emberek, akkor sem, ha azokat pár száz forinttal olcsóbban megkapják, mint a jókat. Ezért bukott meg csúfosan eddig minden eddigi új kánon képzésével kísérletező próbálkozás.

A legtöbb eredményt ezen a téren épp Demer Szilárd és jóbarátja, Orbán János Dénes Előretolt helyőrsége tudta elérni. Busás állami támogatással képes volt számos fiatal írót összehozni, anyagi támogatást, megjelenési lehetőséget ígérve számukra. Csakhogy ez nem érte el még a szakma ingerküszöbét sem, nemhogy a politikáét. Mégis elég volt ahhoz, hogy Demeter elhitesse a miniszterelnökkel, hogy egy, a magyar könyvkultúra nagy részét ellenőrző csúcsintézmény áttörést hozhat. Úgy tudjuk többször, több formában, egyre nagyobb volumenben terjesztette a miniszterelnök, és rajta keresztük a kormány elé elképzeléseit. Kezdetben csak a Petőfi Irodalmi Múzeumot akarta egy „irodalmi erőközponttá” alakítani, ami egy múzeumfejlesztési, gyűjteményezési koncepció mellett, könyv, és újságkiadást, lojális újságíró képzést, irodalmi ügynökséget, ösztöndíjakat, fordítási programot foglalt magába. Ezzel a programmal meg is kapta az intézményt, és hozzá 17 milliárd forintot három éve.

A terv eredetisége abban állt, hogy a korábbi inézményvezető-cserékkel ellentétben nem egyszerűen lenyúlják az intézményt a saját – kultúrharcos, Előretolt helyőrséges - körük számára. Hiszen ez épp annyira lett volna hatékony, mint az Írószövetség elfoglalása, vagy az MMA. Demeter nem tűzzel-vassal tett volna „rendet” az irodalomban, tudta, ezt nem is lehet kivitelezni. Nem akarta kitaszítani a „balliberális” irodalmat, hanem lére akart hozni egy tekintélyes, pezsgő, pénzzel és kommunikációs fegyverekkel alaposan ellátott intézményt, ami kánonképzővé válik. Azt tudta, hogy Parti Nagy Lajos, vagy Spiró György nem fog beállni a sorba, de azt joggal gondolhatta, hogy a középgenerációs, politikailag nem különösebb elkötelezett írók, és költőkkel legitimálni tudja az új, immár „nemzeti”, vagy legalábbis „nem ellenzik”, „nem liberális” kánont. Ez a módszer nem Demeter találmánya, a Magyar Művészeti Akadémia is ezen a szisztémán alapult, a hallgatásért, egyetértő bólogatásért cserébe busás apanázs jár. Ezért találta ki a Térey-ösztöndíjat, melynek célja az volt, hogy legalábbis lehalkítsa a kortárs írók kormányellenes megnyilvánulásait. A kezdetei izgalmi állapot elmúltúval – öt művész visszautasította a havi bruttó 320 ezer forinttal járó támogatást - valószínűleg részben el is éri a céljait. Demeter azért jó erre a feladatra, mert fiatal erdélyi filozófusként nincs bekötve egyik oldal szellemi holdudvarához sem, így könnyedén eljátszhatja a bíró szerepét, aki politikailag ugyan nem elfogulatlan, hiszen „megveszekedett orbánistának” nevezi magát, de szakmailag nincsenek évtizedes személyes, és egyéb sértettségei, előítéletei. Demeternek ez a viszonylagos neutralitás a korlátja is. Hiszen nincsenek sem politikai, sem szakmai szövetségesei a fideszes elitbe. Egyedül a miniszterelnökhöz, és Habony Árpádhoz van bekötve. Ami persze igen erős érdekérvényesítést tesz lehetővé számára, meg is lehet szerezni vele állást, jelentős állami támogatást, de az államigazgatás útvesztőiben, és a fideszes kulturális elit lobbi harcaiban nem mindig elégségesek. Múzeumi körökből olyan információkat kaptunk, hogy Demeter igyekszik összefogni a jelentősebb közgyűjteményekkel. Ezt szolgálta volt az NKA helyett létrehozni szándékozott a Nemzeti Kulturális Tanács, mely a nemzeti intézmények vezetőiből állt volna. Úgy tudjuk Demeter küzdött a múzeumi bérek emeléséért is, igaz, végül csak a PIM-nek járta ki a bérrendezéssel járó életpálya modellt.

Korlátait mutatta a decemberben megszellőzetett, majd a – főleg belső – felháborodás miatt részben visszavont kulturális törvény-módosítás is. Kikerült belőle Nemzeti Kulturális Alap megszüntetése, és a Magyar Nemzeti Kultúrközpont terve is, amely utóbbi egyebek mellett az Országos Széchényi Könyvtár, és a Petőfi Irodalmi Múzeum összevonásból jött volna létre, és Demeter Szilárd jogara alatt egyesítette volna a teljes írott kultúrát, ami szerinte jót tett volna „a nemzeti identitás erősödésének”. Demeter az éve óta súlyos válságban lévő Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) megszerzésivel próbál megkerülhetetlenné válni a magyar irodalom terén. Két okból is. Egyrészt az OSZK-nál döcögősen haladó digitalizációs projekt, ha valóban beindul, elképesztő kulturális kincs lesz, könyvek tizezrei kerülhetnek fel az internetre. Másrészt, a könyvtár elköltöztetése, és új épület építése pedig olyan ingatlan projekttel támogatja meg Demetert, ami legalább egy évtizedig feladatot biztosít számára, ha nem követ el súlyos hibákat.

Egyelőre azonban az OSZK-t sem sikerült megszereznie, annyit sikerült elérnie tavaly nyáron, hogy a Fidesz européer szárnyához tartozó Hammerstein Judit a csak afféle próbaidős vezető lett nemzeti könyvtár élén tavaly augusztusban, ő pedig az intézmény miniszteri biztosa lett. Porfóliójában szerepelt, hogy „előkészítse és koordinálja a ’Magyar Nyelv Háza’ zöldmezős ingatlanberuházás előkészítését, majd a költözés folyamatát; ellátja a nemzeti gyűjtemények megújításával és lehetséges integrációjával kapcsolatos feladatokat, különös tekintettel az Országos Széchenyi Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum fejlesztéseinek összehangolására.” Amikor idén januárban mandátumát két évvel meghosszabbították kérdésünkre, hogy a Magyar Nyelv Háza valójában az OSZK és PIM összevonását jeleni el, azt válaszolta: „Az egyik forgatókönyv szerint az ingatlanegyüttes helyet adhat az OSZK-nak, a PIM-nek, az Országos Színháztörténeti Intézetnek, kiadóknak, írószakmai szervezeteknek is. A másik elképzelés pedig az, hogy csak az OSZK-nak épülne korszerű ingatlan.” Ez tehát azt jelent, hogy a grandiózus erőközpontra akkor még nem bólintott rá a kormány. Az viszont Demeter erejét mutatja, míg az ő mandátumát meghosszabbították, Hammersteintől úgy tűnik sikerült megszabadulnia, ugyanis január 9-én kiírtak egy újabb pályázatot a nemzeti könyvtár élére, ahová nyilván saját emberét igyekszik benyomni.

Demeter azonban úgy tűnik nem elégszik meg a – félig megszerzett - OSZK-val, az Index által a napokban megszellőzetett tervezet ennél sokkal grandiózusabb tervet sejtett. Vannak benne olyan elemek, amik a decemberben részben visszavont kulturális törvénymódosításban is szerepeltek. E szerint az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), a PIM, a Petőfi Irodalmi Ügynökség , és a Cseh Tamás Archívum Alapítvány részvételével kulturális csúcsszerv jönne létre. A PIM és a nemzeti könyvtár össze is költözne, ezúttal a helyszín is szerepel, méghozzá a Déli Városkapunál (a Csepel-sziget északi része) felhúzott új épület. A tervezet átgondolatlanságát jelzi azonban, hogy szerepel benne az, hogy a OSZK-nak már az év végén el kellene hagynia a budavári palotát. Az pedig, hogy kétszer költözzön a tízmilliárdból raktári egységet őrző közgyűjtemény, a legnagyobb agyrém, egyelőre nincs is olyan épület ami be tudná fogadni, maga a leltározás, csomagolás is 3-5 éves munka. A tervezetben vannak új elemek is. Így a Széchényi Könyvközpontot, aminek feladata a közpénzből készült könyvek könyvtári terjesztése, olvasás-népszerűsítő események szervezése lenne. Másfél milliárd forintért létrehoznák a Digitális Bölcsészeti Központot, ami egyebek mellett ingyenessé tenné a most magán vállalkozásban működő Arcanum digitális adatbázist. Ez nem új ötlet, Biszak Sándor a több száz hazai tudományos és szakfolyóirat, valamint heti- és napilap minden lapszámait digitálisan hozzáférhetővé tevő vállalkozás tulajdonosa szerint már régóta folynak tárgyalások arról, hogy a termék ingyenesen hozzáférhető legyen. Demeter Szilárdék egy korrekt üzleti ajánlatot tettek, amit ők elvben el is fogadtak – mondta, hozzá téve, ez nem az Arcanum megvásárlását jelenti, hanem előfizetést. Létrehoznák a Magyar Könnyűzenei Központ is, ami a Andrássy Palotát kapná meg. A PIM más ingatlanokat is megkapna, és átvenné több szakmai ösztöndíj működtetését is. A Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-ből is számos elemet, ingatlanokat, ösztöndíjakat kiszakítana. Ezzel Demeter nem csupán az irodalom, és könyvtárgyügy feletti kontrollt szerezné meg, hanem bizonyos a könnyűzenei és a képzőművészei támogatások felett is diszponálta. Demeter azonban elismerte, a tervezet a kormány egyeztetésre visszaküldte. Kérdésünkre nem árulta el, hogy mely részeivel volt a kaninetnek problémája. Ma még megjósolhatatlan, hogy akár egyetlen elem is megvalósul e a terveknek. Az, hogy december óta másodszor dobják vissza elképzeléseit, fideszes forrásink szerint azt jelenti, hogy Demeter korántsem mindenható. Egyelőre.

Kedden adott hírt az Index arról a kormány elé került előterjesztésről, amely alapján körvonalazódik, hogy Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője hogyan gyűrné maga alá az írott kultúrát a könyviadástól, az ösztöndíjakon át a nemzeti könyvtárig.

Hogy megértsük a Demeter-jelenséget, vissza kell ugranunk az időben. A Fidesz kultúrpolitikáját 2010 óta a nagyfokú centralizálás és a személyes hatalmi harcok kettőssége jellemzi. Ezek a harcok egyrészt Orbán Viktor miniszterelnök krédója, az „oszd meg és uralkodj” elve nyomán szándékosan gerjesztettek, másrészt viszont egyfajta adottság is, hiszen az egyes kulturális területeknek megvannak a maguk erős, tekintélyes és a legtöbb esetben hatékony vezetői: a színházat Vidnyánszky Attila, a filmet Andy Vajna után Káel Csaba, a klasszikus képzőművészeti múzeumokat és a Liget-projektet Baán László viszi, a társutas képzőművészekekért sokáig Fekete György, az emlékezetpolitikáért Schmidt Mária és haláláig Kerényi Imre felelt. Voltak elvetélt kísérletek is, mint Batta Andrásé, aki komolyzenei kombinátot álmodott, a Müpa, az Operaház és más nemzeti intézmények összeterelésivel, ám Káel Csaba és Ókovács Szilveszter megtorpedózta az ötletet, és Battának egy üres miniszteri biztosi címmel, illetve a Magyar Zene Háza projekt vezetésével kellett beérnie.

A 2010 után alaposan meggyengített kulturális államtitkárság nem bírt el ezekkel a nagy önmozgással, szakmai és politikai kapcsolati tőkével rendelkező, adott esetben a miniszterelnökhöz, vagy a legalábbis a Fidesz vezető köreibe bejáratos figurákkal. Nem csoda, hiszen formális, de még inkább informális birodalmuk legalább akkora, mint a mindenkori kulturális államtitkáré. Saját területükön – talán Vidnyánszkyt kivéve – jól teljesítenek, ugyanakkor a vágyott jobboldali kurzust nem sikerült kiépíteniük, hiába remélte a miniszterelnök sokáig, hogy majd egyvalaki kiemelkedik közülük, és megteremti.

Pedig még jelenketők is voltak rá Szőcs Gézától, L. Simon Lászlón át Kásler Miklósig, csakhogy mind a lehetetlenre vállalkoztak. Fogyasztható, a nagyvárosi fiatalokat is megfogó, progresszív, európai szintű, ugyanakkor nemzeti, a kultúrharcos, a Jobbikból átpártolt hátrafelé nyilazó, alternatív (ős)történet hívőket is kielégítő kultúrpolitika ugyanis nincs. És főleg nincs olyan személy, akik mindezeket hitelesen képviselni tudja. Nem lehet egyszer Kurtág György operájának örülni és Takaró Mihály szellemében NAT-ot szerkeszteni, vagy dicsekedni a Saul fia Oscar-díjával és asszisztálni a becsület napi felvonuláshoz. Illetve lehet, csak nem jön ki belőle semmi, a botrányon kívül.

Legutoljára a Magyar Művészeti Akadémia lépett fel azzal az igénnyel, hogy egységes kulturális kánont gyárt. Hiába látta el a kormány pénzzel, hatáskörrel, ingatlanokkal, semmi eredménye nem lett. Mára azzá vált, amire születése pillanatában predesztinálva volt: idős urak és hölgyek kulturális szalonjává.

Orbán Viktor beszédet tart a Magyar Művészeti Akadémia 2011. december 1-i ünnepélyes megnyitóján

MTI / Kovács Tamás

Mára úgy tűnik, végleg marad a széttagoltság, az egyes kulturális területek elosztásának hűbéri rendszere. Egyetlen terület, méghozzá a magyar kultúrában hagyományosan a legfontosabb irodalom viszont máig "gazdátlan". Azért is lehet így, mert a könyvkultúra a leginkább piackonform, nem kell okvetlenül állami támogatásokkal tömni, mint a színházakat, komolyzenei együtteseket, múzeumokat. A kiadók ugyan szívesen lobbiznak állami támogatásért, de alapvetően üzleti alapon el tudják tartani magukat, sőt a kortárs irodalom jobbik részét is. Ezért aztán egyrészt kevés lehetősége van az államnak beavatkozni, másrészt a beavatkozása csekély eredménnyel jár: nem fognak rossz könyveket olvasni az emberek még akkor sem, ha azokat pár száz forinttal olcsóbban megkapják, mint a jókat. Ezért bukott meg csúfosan minden eddigi, új kánon képzésével kísérletező próbálkozás.

A legtöbb eredményt ezen a téren épp Demeter Szilárd és jóbarátja, Orbán János Dénes Előretolt helyőrsége tudta elérni. Busás állami támogatással képes volt számos fiatal írót összehozni, anyagi támogatást, megjelenési lehetőséget ígérve számukra. Csakhogy ez nem érte el még a szakma ingerküszöbét sem, nemhogy a politikáét. Mégis elég volt ahhoz, hogy Demeter elhitesse a miniszterelnökkel, hogy egy, a magyar könyvkultúra nagy részét ellenőrző csúcsintézmény áttörést hozhat.

Demeter Szilárd (középen) 2015-ben Tusnádfürdőn

MTI / Beliczay László

Úgy tudjuk, hogy többször, több formában, egyre nagyobb volumenben terjesztette a miniszterelnök, és rajta keresztül a kormány elé elképzeléseit. Kezdetben csak a Petőfi Irodalmi Múzeumot (PIM) akarta egy „irodalmi erőközponttá” alakítani, ami egy múzeumfejlesztési, gyűjteményezési koncepció mellett könyv- és újságkiadást, lojális újságíróképzést, irodalmi ügynökséget, ösztöndíjakat, fordítási programot foglalt magába. Ezzel a programmal meg is kapta az intézményt, és hozzá 17 milliárd forintot három éve.

A terv eredetisége abban állt, hogy a korábbi intézményvezető-cserékkel ellentétben nem egyszerűen lenyúlta az intézményt a saját – kultúrharcos, erdélyi, előretolt helyőrséges – köre számára. Hiszen ez épp annyira lett volna hatékony, mint mondjuk az Írószövetség elfoglalása, vagy az MMA működése. A jelek szerint Demeter nem akarta kitaszítani a „balliberális” irodalmat, hanem létre akart és akar hozni egy tekintélyes, pezsgő, pénzzel és kommunikációs fegyverekkel alaposan ellátott intézményt, amely kánonképzővé válik.

Azt tudhatta, hogy Parti Nagy Lajos, vagy Spiró György nem fog beállni a sorba, de azt joggal gondolhatta, hogy a középgenerációs, politikailag nem különösebben elkötelezett írókkal és költőkkel legitimálni tudja az új, immár "nemzeti”, vagy legalábbis „nem ellenzéki”, „nem liberális” intézményt és kánont.

Ez a módszer nem Demeter találmánya, a Magyar Művészeti Akadémia is ezen a szisztémán alapult, hiszen a hallgatásért és egyetértésért cserébe busás apanázs jár a tagoknak. Ezért találhatta ki Demeter Szilárd a Térey-ösztöndíjat, melynek célja vélhetően az volt, hogy legalábbis lehalkítsa a kortárs írók kormányellenes megnyilvánulásait. A kezdeti izgalmi állapot elmúltával – öt művész visszautasította a havi bruttó 320 ezer forinttal járó támogatást – valószínűleg részben el is éri a céljait.

Demeter azért jó erre a feladatra, mert fiatal erdélyi filozófusként nincs bekötve egyik oldal szellemi holdudvarához sem, így könnyedén eljátszhatja a bíró szerepét, aki politikailag ugyan nem elfogulatlan (megveszekedett orbánistának nevezi magát), de szakmailag nincsenek évtizedes személyes és egyéb sértettségei. De ez a viszonylagos neutralitás a korlátja is. Hiszen nincsenek sem politikai, sem szakmai szövetségesei a fideszes elitben, a hírek szerint egyedül a miniszterelnökhöz és Habony Árpádhoz van bekötve.

Ez utóbbi persze, ismerjük el, igen erős érdekérvényesítést tesz lehetővé számára, pozíciók és állami támogatások megszerzésére elegendő, de az államigazgatás útvesztőiben és a fideszes kulturális elit lobbiharcaiban már nem feltétlenül. Múzeumi körökből úgy értesültünk, hogy Demeter igyekszik összefogni a jelentősebb közgyűjteményekkel. Ezt szolgálta volna az NKA helyett létrehozni akart Nemzeti Kulturális Tanács, mely a nemzeti intézmények vezetőiből állt volna. Úgy tudjuk, hogy Demeter küzdött a múzeumi dolgozók bérének emeléséért is, igaz, végül csak a PIM-nek járta ki a bérrendezéssel járó életpályamodellt.

Demeter Szilárd az általa vezetett Petőfi Irodalmi Múzeum előtt

Túry Gergely

Az ő korlátait mutatta a decemberben megszellőzetett, majd a – főleg belső – felháborodás miatt részben visszavont kulturálistörvény-módosítás is. Kikerült belőle Nemzeti Kulturális Alap megszüntetése, és a Magyar Nemzeti Kultúrközpont terve is, utóbbi egyebek mellett az Országos Széchényi Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum összevonásból jött volna létre, és Demeter Szilárd jogara alatt egyesítette volna a teljes írott kultúrát, ami szerinte jót tett volna „a nemzeti identitás erősödésének”.

Demeter az évek óta súlyos válságban lévő Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) megszerzésével próbál megkerülhetetlenné válni a magyar irodalom terén. Két okból is. Egyrészt ha az OSZK-nál még döcögősen haladó digitalizációs projekt valóban beindul, páratlan kulturális kincs jön létre, könyvek tízezrei kerülhetnek fel az internetre. Másrészt a könyvtár elköltöztetése és az új épület építése olyan ingatlanprojekttel támogatja meg, ami legalább egy évtizedig feladatot biztosít számára, ha nem követ el súlyos hibákat.

Egyelőre azonban Demeternek az OSZK-t sem sikerült megszereznie. Elsőre, tavaly nyáron annyit sikerült elérnie, hogy a Fidesz européer szárnyához tartozó Hammerstein Judit csak afféle próbaidős vezető lett a nemzeti könyvtár élén, ő maga pedig az intézmény miniszteri biztosaként a nyakára ült. Porfóliójában szerepelt, hogy „előkészítse és koordinálja a ’Magyar Nyelv Háza’ zöldmezős ingatlanberuházást, majd a költözés folyamatát; valamint hogy ellássa a nemzeti gyűjtemények megújításával és lehetséges integrációjával kapcsolatos feladatokat, különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum fejlesztéseinek összehangolására.”

Az Országos Széchényi Könyvtár a Budai Várban

Máté Péter

Amikor idén januárban két évvel meghosszabbították a mandátumát, akkor arra a kérdésünkre, hogy a Magyar Nyelv Háza valójában az OSZK és PIM összevonását jelenti-e, Demeter Szilárd azt válaszolta: „Az egyik forgatókönyv szerint az ingatlanegyüttes helyet adhat az OSZK-nak, a PIM-nek, az Országos Színháztörténeti Intézetnek, kiadóknak, írószakmai szervezeteknek is. A másik elképzelés pedig az, hogy csak az OSZK-nak épülne korszerű ingatlan.”

Ez tehát azt jelenti, hogy a grandiózus erőközpontra akkor még nem bólintott rá a kormány. Az viszont Demeter erejét mutatja, míg az ő mandátumát meghosszabbították, Hammersteintől, úgy tűnik, sikerült megszabadulnia, ugyanis január 9-én kiírtak egy újabb pályázatot a nemzeti könyvtár élére, ahol Demeter nyilván a saját emberét látná szívesen. Sőt, úgy tűnik, nem elégszik meg a – félig megszerzett – OSZK-val, az Index által a napokban megszellőzetett tervezet ennél sokkal grandiózusabb tervet sejtet.

Vannak benne olyan elemek, amelyek a decemberben részben visszavont kulturális törvénymódosításban is szerepeltek. E szerint az OSZK, a PIM, a Petőfi Irodalmi Ügynökség és a Cseh Tamás Archívum Alapítvány részvételével kulturális csúcsszerv jönne létre. A PIM és a nemzeti könyvtár össze is költözne, ezúttal a helyszín is szerepel, méghozzá a Déli Városkapunál (a Csepel-sziget északi része) felhúzott új épület.

A tervezet átgondolatlanságát jelzi azonban az a részlete, hogy a OSZK-nak már az év végén el kellene hagynia a Budavári Palotát. Az pedig, hogy kétszer költözzön a tízmilliárdból raktári egységet őrző közgyűjtemény, a legnagyobb agyrém, egyelőre nincs is olyan épület, ami be tudná fogadni, és maga a leltározás, csomagolás is 3-5 éves munka lesz.

A tervezetben vannak új elemek is. Így a Széchényi Könyvközpont, amelynek feladata a közpénzből készült könyvek könyvtári terjesztése lenne. Másfél milliárd forintért létrehoznák a Digitális Bölcsészeti Központot, amely egyebek mellett ingyenessé tenné a most magánvállalkozásban működő Arcanum digitális adatbázist. Ez nem új ötlet, Biszak Sándor a több száz hazai tudományos és szakfolyóirat, valamint heti- és napilap minden lapszámait digitálisan hozzáférhetővé tevő vállalkozás tulajdonosa szerint már régóta folynak tárgyalások arról, hogy a termék ingyenesen hozzáférhető legyen. Demeter Szilárdék egy korrekt üzleti ajánlatot tettek, amit ők elvben el is fogadtak – mondta, hozzátéve, ez nem az Arcanum megvásárlását jelenti, hanem előfizetést.

Létrehoznák a Magyar Könnyűzenei Központ is, amely a Andrássy Palotát kapná meg. A PIM más ingatlanokat is megkapna, és átvenné több szakmai ösztöndíj működtetését is. A Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-ből is számos elemet, ingatlanokat, ösztöndíjakat kiszakítana. Ezzel Demeter nem csupán az irodalom és könyvtárügy feletti kontrollt szerezné meg, hanem bizonyosan a könnyűzenei és a képzőművészeti támogatások felett is diszponálta.

Demeter azonban elismerte, a tervezetet a kormány egyeztetésre visszaküldte, miközben kérdésünkre nem árulta el, hogy mely részeivel volt a kabinetnek problémája. Ma még megjósolhatatlan, hogy a terveknek megvalósul-e akár egyetlen eleme is. Az, hogy december óta másodszor dobják vissza elképzeléseit, fideszes forrásink szerint azt jelenti, hogy Demeter korántsem mindenható. Egyelőre.