Sűrű hétvége volt az utóbbi Erdélyben, Ferenc pápa ugyanis ellátogatott Csíksomlyóra, és misét is celebrált - erről szóló beszámolónkat itt olvashatja.

Mindeközben Kolozsváron tizennyolcadik alkalommal is megrendezték a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF), melynek idei meghívott sztárvendége az egykor igazi tehetségként feltűnő, majd egyre több kínos hollywoodi gagyiban szerepet vállaló Nicolas Cage volt. Pedig Francis Ford Coppola unokaöccsének olyan emlékezetes alakításai is vannak, mint amiket a Madárka, az Arizónai ördögfióka, a Las Vegas végállomás, A szikla vagy az Adaptáció című filmekben láthattunk tőle.

Cage pénteken érkezett Kolozsvárra, szombaton pedig átvette a Transilvania Trófea életműdíjat, amelyet a fesztivál szervezői ítéltek neki, írja a Filmtett erdélyi filmes portál. A lap beszámol róla, hogy Cagenek annyira tetszett a díj angol neve (Transylvanian Trophy), hogy hosszasan elidőzött ezen a köszönőbeszédében. Azt mondta, hogy az ágya melletti éjjeliszekrényen fogja tartani, hogy ha hajnalban felriadna, akkor az éjszaka gyermekeire, a denevérekre és a farkasokra gondoljon. Cage egyébként A vámpír csókjában alakított egy szép lassan megzavarodó férfit, aki azt hiszi, vámpírrá változik, miután egy nő megharapta a nyakát.

Persze nem hazudtolta meg önmagát, selymesen fényő, perzsgőszínű öltönyben és napszemüvegben érkezett a díjátadóra, és a tőle megszokott ripacskodó gesztusokkal adta elő a közönségnek a hollywoodi sztárt.

Ezután viszont az álomgyári sztereotípiákra rácáfolva nem rohant el, hanem beült a nézőtérre, és ő is megnézte (ki tudja hányadjára) az Ál/Arcot.

Vasárnap mesterkurzust tartott, és a Filmtett szerint továbbra is jókedvű és közvetlen maradt. Az alkalom, inkább afféle nyilvános beszélgetés volt, ahol elmesélte, hogy soha nem részeg vagy drogozik, amikor valamilyen szer hatása alatt lévő figurát alakít - igaz ez a Herzog-féle Mocskos zsarura is. Nagyon szereti a klasszikusokat, dicsérte Tarkovszkij, Bergman, Fellini filmjeit, több szerepéhez pedig a német expresszionizmus filmjeinek stilizált játékából merített. Szerinte a túlzás azért nem számít ripacskodásnak, mert az emberek a való életben is gyakran eltúlozzák a reakcióikat.

Cage ezek mellett arról is mesélt, hogy James Deant, Marlon Brandót és Sean Conneryt tartja a legnagyobb példaképének, utóbbival volt szerencséje együtt szerepelni A sziklában. Conneryre azóta úgy tekint, mint egy nagybácsira - úgy tűnik, neki sosem elég a filmes legendának számító nagybácsikból.

A legnagyobb kihívást az Adaptáció dupla filmszerepe jelentette neki.

(Filmtett)