Nemrég egy beszélgetésen Pokorni Zoltán mondta, hogy ezek a gyerekek, „akik mennek a levesbe”.
Az Európa 2020 stratégiában Magyarország azt vállalta, hogy a jövő évre 10 százalék alá nyomja azoknak a gyerekeknek az arányát, akik korán kiesnek az iskolarendszerből. (Az EU definíciója szerint korai iskolaelhagyóknak tekinthetők mindazok a 18-24 éves fiatalok, akiknek nincs befejezett középiskolai végzettségük.)
Magyarország ettől a vállalástól azonban egyre távolodik. Az Eurostat nemrég frissített adatai szerint – amit az mfor.hu szűrt ki – már a 2016-ban is 12,4 százalék volt ez az arány, 2017-ben, igaz csak egy tizedszázalékkal, de tovább nőtt. Tavaly a 18-24 évesek 12,5 százaléka hagyta félbe a tanulmányait.
Legutóbb 2006-ban volt ennyire rossz a helyzet, vagyis a friss statisztika 11 éves mélypontot jelent.
Ezzel az adattal az unión belül a rangsor utolsó harmadába csúsztunk. Nálunk rosszabb a helyzet Portugáliában, Bulgáriában, Olaszországban, Máltán, Izlandon, Romániában és Spanyolországban. Minden más uniós országban, így a visegrádi országokban is, sokkal jobb a helyzet.
A korai iskolaelhagyás főként az alacsony társadalmi-gazdasági státusú csoportokat érint. Az egyre romló adatokban nagy szerepe van annak, hogy a kormány 2012 őszétől 18-ról 16 évre szállította le a tankötelezettség felső korhatárát.
Mint írtuk, egy novemberi beszélgetésen a volt fideszes oktatási miniszter, Pokorni Zoltán is azt hangoztatta, hogy ő is rendkívül károsnak tartja a tankötelezettségi korhatár leszállítását 16 évre. Ennek következménye, hogy "ma évente tízezer gyerek megy a lecsóba. Akik nem tudnak rendesen olvasni, akik így nem fognak munkát kapni. Évente tízezerrel növeljük azoknak az embereknek a számát, akiket nekünk kell eltartanunk.”