Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy őrült fekete gyilkol és táncol – de mit érdekel ez minket? A fél világ azt találgatja, hogy pontosan mi mit jelent, mire utal Donald Glover új klipjében. Ha eddig nem látta, tényleg itt az idő.
Félmeztelen fekete férfi táncol egy üres, világos raktárépületben. A mozdulatainak az elemei, a zene erőteljesen Afrikát idézik. A táncos odaér egy szintén fekete férfi mögé, aki a kezdő képben még gitározott – most zsák van a fejére húzva, a kezei megkötve. A táncos előhúz egy pisztolyt, egy pillanatra furcsa pózba merevedik, aztán agyonlövi a zenészt. A fegyvert vörös szövetbe csavarva viszi el egy fiú, a test még a földön, a gyilkos táncol tovább, és arról kezd rappelni, hogy ez Amerika. Már majdnem kiér a képből, mikor két férfi a földön húzva elvonszolja a tetemet. És innentől minden csak egyre nyomasztóbb lesz.
Mit számít ez nekünk itthon?
Alig egy hete a Childish Gambino művésznéven rappelő színész, Donald Glover új klipjével van tele az internet, a cikk írásakor a YouTube-videó lejátszásainak száma már 95 milliónál jár. A tavalyi Despacito óta nem volt ennyire virális zenei videó a neten, a könnyű kis latin slágerhez képest a This Is America viszont akut amerikai társadalmi kérdéseket feszeget – egészen konkrétan a rasszizmust, és annak az erőszakba torkolló szélsőségeit. És itt rögtön eszünkbe juthat Dylan Roof 2015-ös charlestoni mészárlása, amikor egy templomban lelőtt kilenc feketét, mert faji háborút akart kirobbantani. Miközben rendszeresen érkeznek hírek olyan amerikai rendőri túlkapásokról, amelyekben a nem egyszer ártatlan halálos áldozat fekete volt.
Fekete elnök ide vagy oda, az Egyesült Államokban továbbra is téma a rasszizmus, és az arra adott társadalmi és kormányzati reakció. Ez utóbbi Donald Trump elnökségével és leegyszerűsítő, hatásvadász kommunikációjával például nem javít a helyzeten. A kérdés viszont adja magát: miért ilyen sikeres az Egyesült Államok határain túl, itt Európában egy ennyire helyi problémával foglalkozó videó?
Nem, az önmagában nem magyarázat, hogy jelenleg milyen erősen befolyásolja az Egyesült Államok a nyugati kultúrát és gondolkodást, mert számos, egyébként fontos amerikai téma vagy művész hatása egyáltalán nem éri el az ingerküszöbünket. Elenyésző számú embert érdekel például, hogy mi van az indiánokkal meg a földjükre szánt olajvezetékkel.
Az már inkább tűnik relevánsak, hogy a migráció (és a megörökölt etnikai feszültségek) miatt a rasszizmus aggasztó mértékben növekszik Európában, és egyes országokban – gondolhatunk itt Magyarországa – állami támogatást is kap. A gyűlölködés leokézása, egy adott embercsoport dehumanizálása annak érdekében, hogy aztán lelkiismeret-furdalás nélkül bármit megtehessünk velük, az, amikor elfordítjuk a fejünket, vagy csak a könnyű és szórakoztató oldalát akarjuk megragadni valaminek – nos, úgy tűnik, ezek a jelenségek és viselkedésminták most nemcsak az amerikaiakat, hanem például az európaiakat is megszólítják. A This Is America pedig pont ezekről szól.
Nem újat mond, hanem izgalmasan
Nem mintha ne lenne már-már szájbarágósan didaktikus, amit Glover a videóban és a szövegben összesűrít: a feketék elleni erőszak, a fegyvertartási szabályozások vitáinak visszásságai, az amerikai feketékhez kapcsolt sztereotípiák és a valóság egymásnak feszülése.
Még csak azt sem mondhatjuk, hogy a klipben látott erőszak olyan átütő lenne, hiszen hozzá vagyunk szokva, hogy filmeken gyilkosságokat lássuk - sőt, a netről, akár a média révén, bármikor előkeríthetjük egy igazi kivégzés videóját.
A klip mondanivalójában tehát önmagában, bármilyen szomorú és húsbavágóan aktuális, semmi újszerű vagy felforgatóan éleslátó nincs. Az önmagát újratermelő kilátástalanságot David Simon Drót című sorozatánál pontosabban nem fogják feldolgozni. Az amerikai liberális értelmiség elfojtott rasszizmusa elé pedig például a tavalyi Tűnj el! című horror tartott görbe tükröt.
Amiben viszont Glover és alkotótársa, a klipet rendező Hiro Murai abszolút emlékezeteset alkotott, az a mód, ahogy minderről beszélnek.
Fáj nézni, de közben jó is
Az egyik ok, amiért a videó ilyen sikeres, mindenképpen az összetett érzelmi-érzéki-vizuális élmény. A This Is America nem egy szimpla ötlet kifejtése, hanem sűrű képi szimbolikával dolgozó, nagyon tudatos kompozíció. Gloverék intenzív egységbe gyúrták a rapszámot és a képi megoldásokat, a végeredmény pedig szuggesztív és dinamikus.
Egy elmebeteg fekete gyilkol és táncol önfeledten egyedül és tinédzserekkel, miközben körülöttük elszabadul az erőszak káosza. A képsorok egyszerre vonzóak vizuálisan és szórakoztatóak, illetve sokkolóak – ez a kettősség pedig kellemetlen feszültséget teremt a nézőben. Felzaklat, de muszáj nézni, mert olyan erővel húz tovább.
Részben pont azért annyira zavarba ejtő, mert miközben felhasználóbaráttá butított vizualitással vesszük körbe magunkat, elszoktunk attól, hogy az ilyen többszörösen telített képeket olvassuk. Azt, amikor ugyanaz a motívum egyszerre több dolgot is jelenthet valamilyen szigorúbb vagy lazább asszociatív rendszer alapján. A This Is America látványvilága pedig abszolút túlmutat a legtöbb videoklip egyszer használatos stílusán, gyakorlatilag szerzői filmes színvonalon dolgozik.
Most a fél világ azt találgatja, hogy pontosan mi mit jelent, mire utal Glover klipjében. Ha eddig nem látta, tényleg itt az idő – aztán számba veszünk néhány fontos motívumot belőle.
Éltet és megrabol a tánc
A klip egyik legkomplexebb része, ahogy a táncot használja. Egyfelől utal a gyökerekre, hiszen a ruandai származású sztár-koreográfus, Sherrie Silver munkájának köszönhetően erőteljesen épít a dél-afrikai gwara gwara táncra. (Silver egyébként maga is szerepel a klipben, ő Glover egyik kis táncostársa.) A gyökereken keresztül pedig emlékeztet arra a nagy hatású kulturális injekcióra, ami szintén az afrikai rabszolgák behurcolásának egyik hozadéka.
Másfelől felidézi a rasszista Jim Crow karikatúrát a 19. század elejéről. Egy Thomas D. Rice nevű fickó gúnyolta ki úgy az afrikai rabszolgákat, hogy sötétre festette az arcát, és eljátszotta, amit akkor a fehérek gondoltak a feketék életéről, kultúrájáról. Jim Crow nála a feketék gúnyneve volt, és erről nevezték el a század végén a szegregációs törvényeket is. Glover mozdulata, mikor fejbe lövi a gitárost, konkrétan ezt a Jim Crow-rajzot kelti életre:
Közben persze táncolunk buliban, ha szórakozunk, és a feketék ugyebár híresek arról, milyen jó mozgásúak, milyen jól táncolnak. Márpedig az előtérben táncoló Glover és a mellé felzárkózó dél-afrikai iskolai egyenruhás tinédzserek veszettül jól mozognak. Hiába történnek a háttérben durva dolgok, ők tök jól elvannak az előtérben, ami értelmezhető egyfajta figyelemelterelésként is. Azaz, hogy a többségi, fehér társadalom szívesen veszi át a feketék kultúrájának könnyed részeit, mint a tánc és a zene, miközben figyelmen kívül hagyja az igazságtalanságokat, amelyektől szenvednek.
Persze a gyerekek táncában megjelenik az átörökítés motívuma is, ahogy lemásolják a felnőtt tetteit. Ne felejtsük el, hogy a fegyvereket is gyerekek veszik el nagy tisztelettel Glover kezéből a gyilkosságok után. És a gyerekek azok, akik egy állványon ülve felveszik telefonjaikkal az alattuk elszabaduló őrületet.
Az a fontos, amit kitakarnak
A This Is Americát például azért érdemes minimum kétszer megnézni, mert a lényeg gyakran a háttérben történik. Csakhogy ezt szinte kitakarja, hermetikusan leválasztja Glover és táncosai csapata.
Pedig a háttér Glover első gyilkosságát követően fokozatosan elkomorodik. Eleinte még egészen realisztikus, bár nem kevésbé hátborzongató, mint később: egyre több a fenyegető figura, majd bandák és rohamrendőrök csapnak össze, vagy egy lázadást vernek le éppen. A klip második felére aztán az égő autók és az elszabaduló erőszak közepette széthullik a világ, és itt már egyáltalán nem meglepő, mikor a rendőrautó mellett megjelenő alakban a bibliai apokalipszis egyik lovasára ismerünk.
A záró képeken fehérek elmosódott tömege üldözi a rettegve menekülő Glovert, de már semmi fogódzkodót nem kapunk, hogy miért. A gyilkosságok miatt? Mert rágyújtott egy spanglira? Mert kilépett a neki, a fekete embernek szánt keretek közül, és nemcsak szórakoztat, hanem tükröt is mutat?
De ki ez a Donald Glover vagy Childish Gambino?
Donald Glovert a magyar nézők egyelőre leginkább a Han Solo előzményfilm traileréből ismerhetik, ő fogja ugyanis alakítani a fiatal Lando Calrissiant, akitől Solo elnyeri a Millennium Falcont. Voltak már kisebb szerepei, a Pókember: Hazatérés, a Mentőexpedíció vagy a Magic Mike XXL filmekben, komolyabb munkája viszont az Atlanta című sorozat, aminek alkotója, írója, és egyes epizódok rendezője is. Az Atlanta útkereső fiatal fekete férfiakról szól, akik a rapbe kapaszkodva próbálnak valahogy kitörni. Glover már itt tanúbizonyságot tett szociális érzékenységéről, mert a sorozat érinti a faji kérdéseket, beszél a szegénységről, párkapcsolatokról, szülőségről.
Ahogy azt a klip is bizonyítja, Glover igazi multitalentum, aki a névgerenátorral alkotott Childish Gambino művésznéven már több mint tíz éve zenél is.
A This Is Amerciát a svéd Ludwig Göranssonnal írta, aki például a Fekete Párduc című Marvel-film zenéjét is szerezte.
A hanganyag is csapatmunka eredménye, a vokálban állítólag hallható Young Thug, 21 Savage, Slim Jxmmi és Quavo is. A videóban pedig egy pillanatra feltűnik R'n’B sztár SZA, akit a frizurája miatt a New York-i Szabadság-szoborral azonosítanak – ebben az értelmezésben Amerika „patrónusa”, a Szabadság, passzív közönnyel figyeli, hogy mi történik földjén a feketékkel.
Ez a lendületes, mindössze egy-két snittnek ható klip tehát a rasszizmus és a feketék elleni erőszak komplex tablója – úgy is érdemes nézni. A szöveg és a képek egyszerre utalnak általános társadalmi jelenségekre és konkrét tragédiákra, a charlestoni vérengzésen túl például Stephon Clark halálára is – ő az, akit azért lőttek le a rendőrök, mert a kezében tartott mobilról azt hitték, fegyver. Egyszerre meglepő és érhető, üdvözlendő és elgondolkodtató, hogy a This Is America ennyire betalált a tengeren túl és innen is.
