Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A közhiedelem szerint a kommunisták Magyarországon üldözték a karácsonyt, és ezért "fenyőünnepesítették" azt. De ez nem igaz. Nem üldözték a karácsonyt. Csak a Jézuskát igyekeztek kiüldözni belőle.
Az még hagyján, hogy 1957 elején a Szabad Magyarság New Yorkban emigráns szabadságharcosok nyomán azt a téveszmét terjesztette, hogy a "karácsonyt nem engedélyezték, hisz hivatalosan eltörölték, csak fenyőünnepről beszéltek". Még azon sem csodálkozunk, hogy a sajtóban olyan hiedelmeket terjesztenek, hogy "a 20. századi magyar történelem egyik legsötétebb időszakában, az 1950-es években a karácsonyt fenyőünneppé keresztelték át" (24.hu). De az már mégiscsak meglepő, hogy Romsics Ignác, a nagyhírű történész is azt írja a Magyarország története a XX. században című művében, hogy "a karácsonyból fenyőünnep" lett.
Nem lett. És ez rögvest kiderül, amint rákeresünk a fenyőünnep (vagy fenyőfaünnep) és a karácsony szavakra az Arcanum adatbázisában. 1949 és 1988 között a fenyőünnep és a fenyőfaünnep szavak összesen 108 alkalommal fordulnak elő, a karácsony pedig 56 050-szer. Legyünk nagyvonalúak, mondjuk, hogy a karácsony az esetek negyedrészében kereszt- vagy vezetéknévként fordul elő. A különbség akkor is négyszázszoros! Az egyházi és az emigráns sajtó ennek a különbségnek legfeljebb egészen pici töredékét magyarázhatja.
De vegyük csak az állampárt központi lapját, a Szabad Népet és utódját, a Népszabadságot. 1949 és 1988 között a fenyőünnep és a fenyőfaünnep szó összesen 31-szer fordul ebben elő, a karácsony pedig 9080-szor. A karácsony említéseinek száma valóban durván visszaesett az 1949 végén beinduló brutális hitoktatás- és vallásellenes kampány után, de szó nincs róla, hogy a szó eltűnt volna. (Az előfordulások száma a Szabad Népben: 1949: 183, 1950: 73, 1951: 56, 1952: 64, 1953: 115, 1954: 100…, aztán 1957-től már magasabb, kétszázon fölüli eredményeket kapunk.)
Amikor a legritkábban emlegette a párt szócsöve a karácsonyt, akkor is majdnem kétszer olyan gyakran került elő egy év alatt, mint a fenyő- és fenyőfaünnep négy évtized alatt!
A fenyő(fa)ünnep simán összefért a karácsonnyal. Soha nem haboztak egy cikkben emlegetni ezeket. Károlyi Ami írt például egy gyerekelőadásra való művecskét Fenyőünnep címmel, melynek alcíme Karácsonyi játék, és a szövegében is sűrűn emlegetik a karácsonyt.
Megkapták a parlamentet is
Amikor 1954-ben először rendeztek fenyőfaünnepélyt a jóravaló úttörőknek és kisdobosoknak a parlamentben, arról a Népszava ezzel a címmel számolt be: "Felejthetetlen karácsony, a pesti gyerekek megkapják karácsonyra a parlamentet". Természetesen a Szabad Nép címlapos tudósítása szerint is karácsonyt ünnepelni mentek a gyerekek az Ország Házába.
Nem a karácsony volt tehát betiltva, hanem a Jézuska. Az Úr gyermeke ebben a karácsonyra való kicsinyítőképzős formában valóban csak az egyházi és az emigráns sajtóban fordult elő az állampárti diktatúra keményebb szakaszaiban. Másutt legfeljebb régi karácsonyokról szóló irodalmi művekben egyszer-kétszer.
Nem a kommunistáknak, hanem a magyar nyelvnek köszönhető, hogy a Jézuskával együtt nem kellett betiltani a karácsonyt. Az ünnep nevében angolul benne van Krisztus miséstül (Christ/mass), németül a szent éj (Weih/nacht), újlatin nyelvekben a születés (Noel, Natale, Navidad), de magyarul nincs benne semmi. Még a nyelvészek sem tudják biztosan, mit jelent a karácsony szó, hát még a laikus tömeg. Lehet szláv, albán, török, latin eredetű, jelenthet átlépést (nyilván az új évbe), rönköt, kerecsenmadarat (sólymot).
Még az sem kizárt, bár nem is valószínű, hogy tényleg van köze a kisdedhez, a latin incarnatio, megtestesülés szóhoz, de akkor sincs ez benne egy-két elvetemült nyelvészt kivéve senki fejében. A magyar nép szóhasználatban van is a nagykarácsony mellett külön kiskarácsony, amely az újévet jelenti, és semmi köze Jézuskához. A fenyő(fa)ünnepet pedig Oroszországból importálták, ahol az a kiskarácsony. Az évváltó nap, amelyet a kis Jézus születésétől függetlenül szoktak ünnepelni, és akkor hozza a gyerekeknek az ajándékot a Télapó, a Gyedmaroz.
Vallás nélkül is működik
A karácsony vallástalanítása egyébként is könnyebb, mint a pünkösdé és a húsvété, mert azokkal ellentétben a karácsonyt a kommunistáktól függetlenül is ünnepelték nem (vagy nem keresztény) hívők a szeretet, méghozzá a béke, a család ünnepeként. A Jóbarátokban is láttuk, hogy a zsidó Ross Geller próbálja a fia figyelmét a karácsony keretében tatujelmezben ráterelni a hanukai történetre is, de azért az a tatu magától értetődően karácsonyi tatu, és a gyerek a karácsonyt tölti az apjával.
Murányi Gábor a Múlt-korban idézi az állampárt 1949-es elképzeléseit az ünnep agitációs felhasználásáról: "Tudatosítjuk, hogy az idei boldog karácsonyt, a jólét karácsonyát, a Szovjetunió segítségével létrejött népi demokratikus rendszerünknek és annak vezetőjének, a Magyar Dolgozók Pártjának köszönhetjük, amely a három éves tervvel megteremtette számunkra a bőség karácsonyát.”
Rákosi Mátyás lép az ő szent fiát közénk küldő Úr helyébe, de a karácsony azért karácsony marad.
Sok mindent tettek a kommunisták azért, hogy az ellenőrizhetetlen tartalmú magánkarácsonyozást visszaszorítsák. Egy napra szűkítették a munkaszünetet, munkahelyi, iskolai programokkal foglalták le 24-ét, figyeltették, ki, miként és mit ünnepel, stb. 1953 decemberében utasítás jelent meg arról, hogy az óvodákban fenyőünnepeket kell rendezni 24-én úgy, hogy a szülők is jelen legyenek.
Csak éppen az ünnep nevével nem volt baj. A Népszava 1961. február 26-i riportjából idézhetünk a korra jellemző szöveget. A Hazai Fésűsfonó óvodájának óvónője meséli:
"Nem általános jelenség, de nem is lebecsülendő, hogy vannak a szocialista szellemű neveléssel ellentétes hatások is. A szülői ház "számlájára" írandó az az eset, amelyet Harangi Borbála, Szalai Lajosné, Csontos Elemérné, Gonda Ernőné, a Hazai Fésüsfonó óvónői elmeséltek. A múlt év utolsó heteiben történt: Már tanulták a fenyőünnepre a verseket az óvodában, s a kicsinyek az ajándékvárás izgalmával számolták a napokat. Az óvónő egy alkalommal arra lesz figyelmes, hogy az egyik kislány anyáskodva így szól a nálánál kisebbhez:
– Ha jó leszel, hoz neked a Jézuska szép karácsonyfát...
– Ne mondj ilyet, azt nem a Jézuska hozza, hanem apuka vásárolja a Közértben! – válaszolt ez a kicsi. Az óvónőnek kellett közbelépnie, hogy helyes irányba terelje a fejlődő kis értelmet.
– Mit mondott az óvónő?
– Nem lehet a gyereket ilyen esetben megzavarni, hogy azt mondjuk: a te anyukád nem mond igazat. Természetes viszont, hogy – a nevelői tapintat jegyében – állást kell foglalnia. Akárcsak azért is, mert itt az óvodában a gyerekekkel együtt díszítjük a fenyőfát.
Lám, már a kicsinyeket is megzavarja a kettős nevelés! Bár ebben az esetben nem is templomba járó szülőkről van szó. Csupán – a régi formákhoz való ragaszkodásról. Úgy gondolták a szülők, hogy csak misztikus – csomagolásban – meglepetés az ajándék. Szinte megkönnyebbült a kislány édesanyja, amikor az óvónők közölték vele, már tud róla a kislánya, szülei rakják össze a pénzüket, hogy neki és egymásnak örömet szerezzenek."
Itt az "antiklerikális" nevelés el van kenve. Hiszen az, hogy a karácsonyfát nem a Jézuska hozza, ténykérdés, az viszont, hogy van-e Jézuska, hitkérdés. Azt sem fogjuk megtudni soha, hogyan kell az anyukát úgy meghazudtolni, hogy ne hazudtoljuk meg őt.
Fenyő kontra Betlehem
Jézuska és a fenyőfa összekapcsolásához egyébiránt egyáltalán nem ragaszkodott a legnagyobb hazai keresztény egyház sem. 1959 januárjában a hivatalos katolikus lap, az Új Ember vitába száll a fenyő ügyében a Délmagyarországgal, az állampárt Csongrád megyei napilapjával, melynek szerzője "jónak látta, hogy karácsonyi számában a karácsonyi fenyőről írva, de aligha a karácsonyi békesség szellemében, szúrjon egyet a hívek vallásos érzékenységén. Ezirányú megjegyzései azonban fölöttébb egyéniek, úgyhogy erős korrekcióra szorulnak. A fenyő jelképes ünneplésének nomád népszokását – mondja – utóbb körülfonta a vallási misztika, a galád 'vatikánizmus'. Sajnos, a tények világánál semmi nyoma annak, hogy bármiféle 'vatikánizmus' is kisajátította volna a fenyőfát, mert a karácsonyfa-állítás szokása (ami egyáltalán nem vallási cselekmény) nem katolikus, hanem minden jel szerint protestáns eredetű: német protestánsok (szerzőnk terminológiája szerint éppen 'anti-vatikánus') területén keletkezett, és csak a tizenkilencedik században terjedt el, akkor sem mindenütt. A 'vatikánizmus' területein inkább betlehemet állítottak.
A 'fenyő ünnepe' – folytatja szerzőnk – a nép szívében és érzésvilágában muzsikál, a vatikáni mítosz pedig az egyház könyveiből mászik az orgonára.' Sajnos, nem közli azoknak a kutatásainak az eredményét, amelyen fölényes megállapítása alapszik. A magyar nép folklórjában ugyanis eddig fenyőünnepnek nem ismertük nyomát (más népekében igen). Ezzel szemben tények alapján tudjuk, hogy a karácsony keresztény ünnepének, a gyermek Jézusnak gazdag népi forrású költészete fakadt, amint arról bárki meggyőződhetik, aki csak felületesen is áttekinti a magyar népénekek állagát a későközépkortól a XIX. századig.
Végül még egyet. Az a halk nosztalgia, mely a cikknek ebből a részéből 'a nomád élet kultúráját élő primitív ember' világa iránt kicsendül, szemben a keresztény kultúra fokára lépett 'vatikanista' néppel, egyáltalán nem nevezhető túlzottan haladónak, s meglehetősen magán viseli bizonyos 'narodnikizmus' nyomait."
Elmaradt fenyőünnep-váltás
Ahogy a rendszerváltás előtt, úgy a rendszerváltás után is remekül összefért a karácsonnyal a fenyő(fa)ünnep, és egyáltalán nem veszett ki a szóhasználatból. Sőt. 1989 és 2016 között 28 év alatt annyiszor, pontosabban egy csöppet többször, 111-szer bukkan fel a fenyőünnep és a fenyőfaünnep az Arcanum adatbázisában, mint az 1949 és 1988 közötti negyven évben (108).
1998. december 23-án a Népszabadság Pest megyei mellékletében Mehlhoffer Tamás beszámol a Bukovinai Székely Népdalkör Érden előadott betlehemes játékáról. Így: "Képzeljük el, hogy egy kis bukovinai székely faluban vagyunk karácsony este. A család már elcsendesedett, az ünnepi várakozás feszültsége ül a levegőben. Az asztalon perec, alma, dió, bukovinai kalács és persze bor. A fenyőünnep /!/ nem a keserves ajándékvásárlási tortúrát, a költekezést és a fogyasztási őrületet jelenti, hanem valami mitikus keverékét a Biblia történeteinek, a környező erdélyi hegyes-dombos világ természeti képeinek és falusi babonáknak. Várja a család a köszöntőket, a gyerekek elmennek 'paradicsomolni', a felnőttek pedig az éjféli misén gyűlnek össze."
Lám, lám, a fenyőünnep immár a jézuskás karácsonnyal is szépen összesimul.
A Fenyőünnep immár eljő… kezdetű dalszöveg pedig bekerült az elmúlt tíz-húsz évben kiadott sok-sok karácsonyi albumba. A gyerekdal.hu-n pedig olyan dalszöveget találunk, amely a fenyőünneppel kezdődik, és a betlehemi hercegecske báránykájával végződik:
Fenyőünnep immár eljő
Érkezik az új esztendő
A fenyőfa csak pompázik
Míg a többi dermed, fázik.
Szép a fenyő télen, nyáron
Sose lepi dermedt álom
Míg az ágán jég szikrázik
Üde zöldje csak pompázik.
Kirje, kirje, kisdedecske,
Betlehemi hercegecske,
Ki miértünk sok jót tettél,
A pokoltól megmentettél.
Jézus ágyán nincsen paplan,
Jaj, de fázik az ártatlan,
Hogy is lehetne bundája,
Elveszett a báránykája.
