„A Save me David lemezcím David Lynch filmrendezőre utal: mások mellett az ő munkái inspirálnak bármiféle művészeti tevékenységre. Ezért az egész album a címével együtt egy nagy felkiáltás, hogy ne felejtsük el magunkat inspiráltatni az életben” – mondja Gyulai István Sztív, az Anton Vezuv frontembere. Ugyan a zenekar alakulása óta csak a saját dalait játssza, koncertjeiken gyakran elhangzik, a próbákon is előkerül egy-egy feldolgozás. 2017 tavaszára számuk elérte a kritikus tömeget, ekkor merült fel, hogy a banda a következő sorlemeze előtt egy albumra gyűjtse össze ezeket.

A lemezen szereplő nyolc dal közül három már korábban megjelent, felvezetve az albumot: az nyitó Run Through The Jungle idén márciusban debütált, majd ezt követte áprilisban a These Boots Are Made For Walkin Beat on the Bratben készült videója. A You Always Hurt The One You Love egy szál ukulelés verziója szintén egy klippel együtt látott napvilágot, amelyben a szívét sikertelenül visszarabló frontember rabosításának lehetünk szemtanúi.

A Save me David album és a hozzá kapcsolódó videók zenei produceri, kreatív és vizuális munkáját ugyanaz a Jakab Péter végezte, aki az Anton Vezuv előző – mind a közönség, mind a szakma elismerését elnyerő – Lay Low Butterfly lemezének munkáit is segítette. A feldolgozáslemez a mai naptól meghallgatható és letölthető az Anton Vezuv Bandcamp-oldalán, valamint elérhető az ismert online zeneáruházakban is.

És akkor itt az album maga:

Miközben hallgatja a dalokat, elolvashatja, hogyan kommentálja a lemezt Gyulai István, az Anton Vezuv énekes-gitáros-billentyűs frontembere dalról-dalra:

Creedence Clearwater Revival – Run Through The Jungle

Egy szép, laza, de erős folk-blues dal. Miután a Fargo tévésorozatban meghallottam, azonnal el kellett játszanom gitáron, és annyira megszerettem, hogy előbb-utóbb muszáj volt levinnem egy zenekari próbára. A dal egyébként még a hatvanas évek végén született, John Fogerty énekes-dalszerző az általa borzasztónak tartott amerikai fegyverviselési szokásokról énekel.

Nancy Sinatra / The Boys Next Door – These Boots Are Made For Walkin’

Tibi ötlete volt, hogy játsszuk ezt a dalt a One More Time with Feeling bemutatóját követő Nick Cave-esten. Eleinte nem tartottam egyértelműnek, azt hittem, nehezebb lesz egy őszinte punkhangulatot összehoznunk, de tévedtem. Végül annyira jólesett, hogy még sikongatni is kezdtem a refrénben, ez benne is maradt. A dalhoz készült klipben egy haspóló van rajtam, erről is győzködni kellett egy darabig.

Dolly Parton – Jolene

Ha jól emlékszem, az NME posztolt egy YouTube-videót, amin valaki 33-as fordulatszámra lassította Dolly Parton Jolene bakelit kislemezét. Csodálatos. Teljesen más világ tekeredik ki belőle. És kiderül, hogy Parton milyen jól énekel, lassítva kijönnek olyan finomságok, amiket észre sem veszel. Szóval azt találtuk ki, hogy ebben a lelassított tempóban vesszük fel mi is a dalt, és Tibi remek groove-ot pakolt alá.

Neil Young – After The Gold Rush

Körülbelül tíz éve, amikor még csak egyedül, magányosan egy pincében zongoráztam és írtam a dalokat, játszogattam és vettem fel ezt a Neil Young-dalt. Feltöltöttem a YouTube-ra ezt a kvázi home videót, amit azóta közel nyolcezren néztek meg, "Hungarian Chris Martin" és egyéb cuki kommentek jöttek. Az első Anton Vezuv-koncerteket mindig ezzel a dallal nyitottuk. Vicces, hogy a most albumra került változatot is a pincében vettem fel, és véletlen épp egyedül voltam.

Leonard Cohen – Avalanche

Ezt a dalt Jakab Péter, a producerünk szorgalmazta. Én nem is emlékeztem erre a Cohen-dalra, és gyakorlatilag a hangszeres felvétel már teljesen kész volt, amikor megjött hozzá a kedvem. Finom sötét lett a hangszerelés és jól esett. Csé jó gitárhangzást adott be, és nagyon szépen alájátszottak a vonósok.

The Mills Brothers – You Always Hurt The One You Love

A feleségem kért tőlem egy ukulelét, ezért kezdtem el otthon játszani rajta mindenfélét, ami jött: Sting, Get Well Soon, Radiohead. Aztán egyszer épp Ryan Goslingra gugliztam, mert bírom őt (amikor Budapesten járt, egy titkos partijára is belógtam), és hallottam tőle ugyanezt a dalt ukulelézve a Blue Valentine-ból. Nyilván eljátszottam. De ezt nem kell komolyan venni, ez csak egy kis kacsintás, geg. A Blue Valentine-t is megnéztem, és a realizmusa végtelenül szomorú. Szóval ajánlom.

The White Buffalo – Oh Darlin’ What Have I Done

Igen, nézek sorozatokat, sokat, mert 2017 van. A White Buffalót is sorozatból ismerem, a Sons of Anarchyból. Ezt is ukulelén játszottam itthon először, egy Tom Jones-pólóban. Az americana zenéket nagyon szeretem Mark Kozelek (Sun Kil Moon, Red House Painters) csontrepesztő sad americanaja óta. Jó ezt a dalt a zenekarral játszani, olyan, mintha egy vidéki esküvőn a háttérben autókat robbantanának fel, és ezen mind jól szórakoznánk.

Lera Lynn – My Least Favourite Life

Még egy sorozat-dal a True Detective második szezonjából (amin baromság fanyalogni, mindenki nézze úgy mint aki most született). Lera Lynn csodálatosan éteri és autentikus kiselőadásai tarkítják, többek közt ezt a dalt is énekli. Még egy lo-fi-dal, a kis Klinik stúdió pianínója mellett ülve vettük fel két mikrofonnal.