Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Bánkitó kilenc évre visszatekintő evolúciója az egyik legérdekesebb sztori a hazai fesztiválpalettán: az apró, baráti eseményből kinövő rendezvény sztorija idén megint új fordulatot vett. Mivel a Bánkitó továbbra is az egyik legélhetőbb zenei/közéleti fesztivál itthon, és a szervezőcsapat érezhetően keresi a lehetséges utakat a jövőre nézve, sorba vettük, mit tapasztaltunk az idei kiadáson.
Még több bátorságot a zenei programba
A Bánkitó nem lenne Bánkitó, ha nem vonulna fel itt az összes kedvelt magyar alternatív zenekar a Ricsárdgírtől a makrohangig, nem hozna dj-szettet Palotai és Bernáthy Zsiga és nem kapna egy estét a magyar underground hiphop. De az erdélyi The nobody elses koncertje alatt derült ki igazán, hogy érdemes talán még ennél is progresszívebb programmal, kevésbé ismert nevekkel kísérletezni.
Az erdélyi zenekarnak ugyanis besegített az eső, és az inkább délutáni ejtőzésre alkalmas időpontban valószínűleg néhány új rajongót is szereztek a fedett Auróra színpadnál. Lehet, hogy maga a zenekar már egészen más irányba tart az első nagylemezükön csúcsra járatott psych-progrockhoz képest, de akkor is érződött rajtuk az ihletettség a nagyobb közönség láttán. Ez is jelzi, hogy igenis kiugrási lehetőség egy bánkitós koncert egy tehetséges bandának, és a kiugrás alatt nem csak a körúton belüli réteg meghódítását értjük.
Hiába történt ugyanis egyfajta eltolódás a magyar fesztiválpiacon, amelynek hatására megjelentek olyan események, mint a Kolorádó vagy az UbikEklektik, ahol a máshol csak ritkán fellépő előadók is lehetőséget kapnak, a Bánkitó rendelkezik jelenleg a legtöbb színpaddal és tapasztalattal ahhoz, hogy irányt mutasson zeneileg, és egyfajta független zenei szemle legyen, ahol presztízsnek számít a fellépés stílustól függetlenül, és néha egy-egy bejáratott név rovására beférjen egy-egy ismeretlenebb produkció.
Ez annak fényében lenne logikus lépés, hogy a fesztivál idei három fontos külföldi igazolása, a Slaves, az A-WA és az Elektro Guzzi például egészen más műfajban számít kurrens előadónak a zenei piacon, mégis mindhárom koncert nagy tömeget vonzott, igaz sok alternatívájuk nem is volt a legjobb fesztiválsávban (este 11 és éjfél környékén). A zenei nyitottság tehát megvan a Bánkitó-közönségében.
A színházi program kezdi kinőni a fesztivál kereteit
A Bánkitó azért is más fesztivál a többihez képest, mert a kilátogatók többsége kulturális feltöltődésre is vágyik az éjjeli buli mellett. A színházi program például évről évre erősödik, az egyfajta független seregszemle benyomását keltő program pedig az egyik legjobb alternatíva a koncertekben még nem bővelkedő délutáni sávban, emiatt aztán elég nehéz is bejutni az előadásokra.
Idén is szinte minden rövidebb-hosszabb előadás előtt rengetegen várakoztak, de sokan távoztak csalódottan, hogy valamelyik darabra már nem fértek be. Az persze érthető, hogy egy direkt intim környezetbe ültetett előadás, pl. Hajdu Szabolcs Kálmán napja nem bír el hatvannál több nézőt, de úgy tűnik, bőven lenne igény még több előadásra vagy még szélesebb színházi programra.
Megjelent egy új közönségréteg
Az idei Bánkitón feltűnő volt, hogy mintha egyre több lenne a fiatal és az “új arc” - főleg a veterán fesztiválózóktól hallottuk vissza ezt. Nem is volna meglepő, ha igazuk lenne a régi motorosoknak, hiszen az előző évekhez képest zeneileg (is) sokkal erősebb volt az idei felhozatal - gondoljunk csak a Slaves agyondicsért bánki fellépésére - és voltak olyan húzónevek, akik miatt esetleg azok is lejöttek Nógrád megyébe, akiket amúgy nem csigáz fel a civilség vagy hidegen hagy a korrupció.
Márcsak azért is lehet a Bánkitó jó alternatíva azok számára, akik “csak” a fesztivál-feeling miatt jönnek, mert még mindig ez a legélhetőbb fesztivál a magyar piacon. Ezzel a változással egyébként nincs semmi baj, szerves része egy fesztivál evolúciójának. Sőt, talán jót is tesz a brandnek, hogy már nemcsak azoknak szól a Bánkitó, akik hétről hétre együtt buliznak a pesti éjszakában. Ugyanakkor azok a félelme is érthető, akik attól tartanak, hogy a növekedéssel a Bánkitó elveszítheti azt a karakterét, amitől kilóg a hazai fesztiválok sorából. Talán biztató jel lehet, hogy a fejlesztések ellenére még nem jelentkeztek azok a tünetek (pl. túlzsúfoltság, túlárazottság), amelyek miatt egyes fesztiválokra már csak egy-egy napra éri meg lenézni.
hvg.fesztival: "Németh Szilárd itt kapna szívszélhűdést"
