Lehet-e történelemkönyvként is olvasni a magyar történelem eltagadott-megmásított évtizedeiről szóló Závada-regényeket? – kérdezte az írót a HVG.
„Én azért inkább regényként ajánlom. Az természetesen fontos, hogy az egész igaz legyen, de az nem feltétlenül, hogy külön-külön minden sora is” – válaszolja az e heti HVG-ben megjelent interjúban Závada Pál arra, hogy lehet-e történelemként olvasni a regényeit.
Mint mondja, nagyjából úgy készülnek a könyvei, mint a klasszikus történelmi regények, bár ő más módszerekkel próbálok ragaszkodni a történeti hűséghez. Például nemcsak olyan figurái vannak, akiknek a sorsa jól illeszkedik a fő mesélnivalóhoz; azt is megengedi magának, hogy egy-egy nem tipikus figurát is kitaláljon, meg persze hogy több, valóban létezett személyt eggyé gyúrjon össze.
De, teszi hozzá, egy regény nem tudományos értekezés, sem pedig bírósági tanúvallomás, úgyhogy a hitelességének kérdése is főképpen irodalmi. „Ne elsősorban ’tanítson és neveljen’, mert ha ilyen szándékkal íródik, azzal előre megfojtja magát.”
A tavaly megjelent Egy piaci nap történetét, főleg a bírósági iratok alapján, alaposan földolgozták.
„A történetre a korabeli helyi sajtót böngészve bukkantam rá, és teljesen földhöz vágott. Mára pedig szomorú, sőt riasztó aktualitása lett, hiszen arról is szól, hogy alantas módon milyen nagyon könnyen és hatékonyan lehet aktivizálni tudatlan emberek legrosszabb ösztöneit. Ha ezeket tekintélyes helyről kvázi fölszabadítják, annak borzalmas következményei lehetnek.”
Az interjút a HVG-ben olvashatják.