hvg.hu: Nem találja furcsának, hogy több mint ötvenéves pályafutása során még soha nem jutott el Magyarországra?

Mireille Mathieu: Csodálkozom, hogy eddig nem kaptam meghívást. Mindenkitől azt hallom, hogy Budapest Európa egyik legszebb városa. A magyar zenével van azért némi kapcsolatom. Liszt Ferenc szerelmese vagyok. A Magyar rapszódiák az egyik nagy kedvencem.

hvg.hu: Híres arról, hogy annak az országnak a nyelvén is énekel, ahol éppen fellép. A magyar közönség is számíthat erre?

M. M.: Kilenc nyelven énekelek, köztük japánul, oroszul, németül, de egyik sem olyan nehéz, mint a magyar. Néhány szó erejéig majd megerőltetem magam a budapesti koncertemen. Ha másodszor is visszahívnak, ígérem, megtanulom az egyik dalomat magyarul.

hvg.hu: Gyakran énekli Georges Delanoe, Francis Lai, Charles Aznavour, Jacques Brel, Ennio Morricone szerzeményeit, filmzenéket éppúgy, mint örökzöldeket. Szeret biztosra menni?

M. M.: A közönség azonosít bizonyos dalokkal, együtt énekel velem. Évtizedek óta szerepel a repertoáromon a Santa Maria de la Mer, a Caprice d' enfant, a Mon crédo, az Egy férfi és egy nő, a Love Story híres betétdalai, a Woman in Love Barbra Streisandtól. Emellett a személyes toplistámon kitüntetett helyet foglalnak el azok a csodálatos férfihangok, akikkel a pályám során duetteket énekelhettem élőben és a televízióban. Julio Iglesiasszal a spanyolt kevertük franciával, Plácido Domingóval játszi könnyedséggel lehet bármelyik világnyelvre váltani, Tom Jonesszal és Paul Ankával megmaradtunk az angolnál.

hvg.hu: Operaénekléssel is flörtölt egy időben. Miért nem lett ebből komolyabb kapcsolat?

M. M.: A gyerekkoromat áthatotta az opera. A papámnak gyönyörű tenor hangja volt, a maga örömére mindig dúdolt valami híres áriát. Én meg operalemezeket hallgattam otthon. Pályakezdő énekesnőként sokat bajlódtam azzal, hogy ledolgozzam a provence-i akcentusomat. Később összehozott a jó sorsom Janine Reisszel, aki a világ legnagyobb hangjait dolgoztatta meg. Maria Callas énektanára volt többek között. Betanított néhány áriát, de mivel van önkritikám, tudtam, hogy nem elég tiszta a hangom az operaénekléshez. Jó és rossz tulajdonságom egyben, hogy nagyon igényes vagyok. Csak a tökéletessel érem be. Így aztán ami késik, nem múlik alapon éppen egy klasszikus lemezen dolgozom. Händel, Fauré, Schubert dalokat készülök felvenni. Az Ave Mariát ajándéknak szánom az édesanyámnak, aki tavaly ment el.

AFP / Jan Woitas

hvg.hu: Egyszer vette a bátorságot, hogy saját szerzeménnyel is előálljon. Korábban mi tartotta vissza a dalszerzéstől?

M. M.: Néhány éve a sokadik német nyelvű albumomra készültem. A lemez producere noszogatott, hogy találjak ki valami újat, amit még nem hallottak tőlem. Szokás szerint zuhanyzás közben dúdolgatok, megragadott egy dallam, lejátszattam a zongoristámmal. Jónak találta, és felvetette, mi lenne, ha szöveget is írnék hozzá. A német változat sikerén felbuzdulva felkerült a jubileumi tripla albumomra Prendre le temps címmel. Az én koromban már van jelentése annak, hogy ragadd meg az időt a szeretetre, a szerelemre, mert nem tudhatod, mi vár...

hvg.hu: A szerelem énekesnőjének, Piafnak az öröksége mennyire nyomta rá a bélyegét a saját karrierjére?

M. M.: Piaf egyszeri és megismételhetetlen. Kétségkívül nagy hatással volt rám, a rádióból ismertem a dalait. Amikor élő adásba bekerültem a Télé Dimanche tehetségkutatójába, nem volt repertoárom. Kézenfekvőnek tűnt, hogy Piaf-dalokat adjak elő, a Nem bánok semmit sem-et, a Himnusz a szerelemhez-t. Piafnak köszönhetem, hogy a közönség megszavazott nyertesnek. A hangomat az övéhez hasonlították, de igazat szólva, a termetünket leszámítva, semmiben nem hasonlítunk. Szerencsémre találkoztam olyan csodálatos szerzőkkel, mint Francis Lai, Paul Mauriat, Michel Legrand, akik a személyre írtak dalokat. Utánzással nem érhettem volna el ilyen hosszan tartó sikereket.

AFP / Lionel Bonaventure

hvg.hu: A populáris, sokak szemében könnyen fogyasztható zene nagykövete. Soha nem követte a divatot és nem volt divatban. Miben látja az állandósága titkát?

M. M.: Erre csak Beethoven mondásával felehetek: „Énekeltesd meg a lelked harangját, és az egész világot megénekelteted”. Azt hiszem, igaza volt. Hűségesnek kell maradnod önmagadhoz minden körülmények között, máskülönben ide-oda sodródsz. Franciaországban sok remek énekes van, de túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az angolszász zene hatásának. Ettől aztán elkezdenek valamilyen irányzatot utánozni, és rövid úton elveszítik az önazonosságukat. Az én névjegyem, személyazonosságom a francia identitásom.

hvg.hu: Sokgyerekes, szegény családból származik, nehéz körülmények között nőtt fel. Ez érzékenyebbé tette a nélkülözés, a szenvedés iránt?

M. M.: Az én igazi gazdagságom a családom. Hálás vagyok a sorsnak, hogy sok testvérem, unokagyerekem van. Egy nagy családban az ember megosztja mindenét. Tavaly egy nagyon emlékezetes turnén vettem részt Pozsonyban, Prágában, Varsóban. A koncertek végén az édesanyámra emlékeztem, akit pár hónappal korábban veszítettem el. Éreztem a közönség szolidaritását. A legtöbb, amit tehetünk egymásért, ha átérezzük a másik ember fájdalmát. Pasteur mondta, hogy nem az számít, hogy honnan jöttél, milyen a vallásod vagy a bőrszíned, hanem az, hogy mitől szenvedsz.

AFP / RIA Novosti / Vladimir Astapkovich

hvg.hu: Hívő emberként mi zavarja a legjobban a mai világban?

M. M.: Őrült világban élünk. 2016 rémes év volt az egész emberiség számára a terrortámadásokkal, a klímaváltozás okozta természeti katasztrófákkal, a megoldatlan menekültkérdéssel. Rengetegen élnek betevő falat, fedél nélkül, a hideg télben Európában is sokan lettek a fagyhalál áldozatai. Utópisztikusan hangzik az ateisták szemében, de imádkozni kell Istenhez, hogy a menekültek, a hajléktalanok, az éhezők találjanak fedelet, ételt, irgalmat. A világ állapotát elnézve nagyobb alázatra, segítségnyújtásra, összefogásra volna szükség.

hvg.hu: Amikor egyszer arról kérdezték, hogy ki gyakorolta önre a legnagyobb hatást, II. János Pál pápát nevezte meg…

M. M.: Megadatott, hogy részt vehettem a Vatikánban egy személyes audiencián, és azóta valóban ő a példaképem. Hihetetlen kisugárzása, hite, karizmája volt. Mindenhová „elkísér”, a szüleim, a menedzserem fotója mellett mindig velem van II. János Pál pápa fényképe.

hvg.hu: Mit gondol Ferenc pápa a katolikus egyház modernizációjára vonatkozó törekvéseiről?

M. M.: Ferenc pápának szintén nagy csodálója vagyok. A puritánsága, a nyelvezete által lépésről lépésre nyitogatja az egyház kapuit. Valódi keresztény hittel beszél a válásról, az abortuszról, a melegek elfogadásáról.

hvg.hu: A világi hatalmakkal is közvetlen kapcsolatot ápol. Nicolas Sarkozy elnöki beiktatásakor a Marseillaise-t énekelte. Mit szól ahhoz, hogy most nem sikerült beverekednie magát a végső elnökjelöltek közé?

M. M.: Sarkozy úrral nem állok személyes kapcsolatban, és nem politizálok. Neuilly-ben a polgármesterem volt. Büszke vagyok arra, hogy a nemzeti himnuszt énekelhettem.

hvg.hu: Putyin elnök meleg hangvételű levélben köszöntötte a születésnapján.

M. M.: Erre is csak azt válaszolhatom, hogy büszke vagyok az orosz vezető nagyvonalú gesztusára.

hvg.hu: Minek tudja be, hogy páratlan népszerűségnek örvend Oroszországban?

M. M.: Hosszan tartó szerelmi kapcsolat fűz az orosz közönséghez. A hatvanas években első francia vendégművészként turnéztam a Szovjetunióban, és számos alkalommal énekeltem a Vörös Hadsereg kórusának a kíséretében. Mindig kivételezett fogadtatásban részesültem.

AFP / DPA / Andreas Lander

hvg.hu: Mennyire érzi igaznak magára nézve a Senki nem lehet próféta a saját hazájában közmondást?

M. M.: Választás a részemről, hogy ameddig hanggal és fizikummal bírom, a világot járom. A saját hazámat képviselem mindahányszor külföldön lépek fel. Megesett, hogy hosszú évek teltek el anélkül, hogy a francia közönség előtt énekeltem volna. A legutóbbi koncertemen a párizsi Olympiában dugig megtelt a nézőtér. Kell ennél több?