Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nem szeret egy napnál többet vacakolni egy dallal, és legszívesebben Bob Dylannel dolgozna együtt – vallja Andrew Stockdale, a 2000-es évek nagy gitárzenei feltámadásába alaposan beletrafáló Wolfmother frontembere. Meglepő, de az ausztrál banda először lép fel Magyarországon, ebből az alkalomból beszélgettünk Stockdale-lel a Guns N'Rosesról, az ausztrál színtérről és persze a legfrissebb Wolfmother-lemezről.
Akinek nem ismerős a Woman riffje az elmúlt tíz év házi- vagy rockbulijaiból, az valószínűleg párhuzamos valóságban élt ez idő alatt. Az ausztrál banda debütáló lemeze 2005-ben tökéletesen illeszkedett a korszellembe: a The White Stripes és a The Strokes-féle gitárzenei megújulás után a Wolfmother még pofátlanabbul idézte meg a hetvenes évek rock-dinoszauraszait.
Azonban a világhírnek ára volt, hiszen a Wolfmother motorja, és nagyrészt egyszemélyes dalszerzője, Andrew Stockdale körül a későbbiekben egyre sűrűbben cserélődtek a zenészek. A tagcserék, a felemás fogadtatásban részesülő sorlemezek (Cosmic Egg; New Crown), majd egy szólóelőadóként jegyzett album (Keep Moving) után azonban az idei Victorious már valódi visszatérés a gyökerekhez.
A november 9-én európai turnéját az Akváriumban elindító zenekar nagy adósságot törleszt, hiszen Stockdale súlyos riffjeinek azért itthon is elég masszív a rajongótábora, az meg külön öröm, hogy egy kifejezetten jó formát mutató turnéfellálásban (Stockdale mellett Ian Peres és Alex Carapetis érkezik majd Budapestre) láthatjuk először itthon a Wolfmothert.
A Victorious talán azért is hat természetesebbnek a korábbi Wolfmother-lemezeknél, mert Stockdale elmondása szerint most a szokásosnál is spontánabb módon írta a dalokat.
"Általában egyedül dolgozom, és én játszok fel a dob kivételével szinte mindent. Nekem a dalszerzés egy folyamatos küzdelem, hogy jól passzoljon egymáshoz minden apró részlet. Egy nap elég ahhoz hogy befejezzek egy számot, nem szeretek ennél több időt tölteni egy dallal, mert akkor valószínűleg túlbonyolítom.
Egy nap alatt úgyis kiderül, hogy érdemes-e egy ötlettel tovább foglalkoznom, vagy pocsék és hagyhatom a francba.
De nem vagyok egy kifejezetten tudatos dalszerző, néha számomra is nehéz megmagyarázni, egy-egy akkord vagy riff honnan jött, vagy miért pont oda raktam, ahol hallható. Dalszerzőként azt is el kell fogadnod, hogy teljesen sohasem leszel elégedett a végeredménnyel. Ha mindent megtettél, mindent beleadtál, akkor sincs teljes elégedettség-érzés" –mesélt a Victorious dalainak születéséről és szokásairól a zenész, aki végül két dobossal (Josh Freese és Joey Waronker) rögzítette az idei lemezt.
Egy számot, a turné nevét is adó Gipsy Caravant azonban nem egyedül szerezte Stockdale. A szám egyik régi cimborája, a Spiderbait dobos/énekese, Kram közreműködésével született. "Elég spontán volt az egész, de jól működött. Igazából Kram besétált a stúdióba és elkezdtünk ötletelni. A konkrét felvételkor aztán már csak finomítani kellett itt-ott, de a lényegi részt közösen hoztuk össze."
A Wolfmother nemrégiben óriási lehetőséget kapott, hiszen ők voltak az előzenekar a Guns N' Roses visszatérő koncertjei előtt. Ez persze nem feltétlenül jelent jót egy zenekar számára, főleg, ha a főzenekar ekkora név, de Stockdale szerint igazak voltak az abszolút pozitív kritikák Axl Rose-ék fellépéseiről.
Axl Rose hihetetlen teljesítményt nyújtott, Slash játékát élőben látni pedig óriási élmény volt. Alapból ritka élmény azért, hogy olyan tömeg előtt zenélhetsz, akik ennyire imádják a rock’n’rollt. Ez rendesen feldobott minket is.
Stockdale nem csak a színpad szélén csodálhatta meg Slash játékát, hiszen néhány éve egy közös dalt is felvettek a gitáros szólólemezére:
Arra a kérdésre, hogy Slash után ki lenne a következő álompartner akivel közösen dolgozna, szinte gondolkodás nélkül érkezett a válasz: "Bob Dylan egy igazi álompartner lenne. Vele nagyon szívesen dolgoznék, de ki nem? Minden idők egyik legfontosabb dalszerzője, mindig elképedek azon, ahogy felépít egy dalt" – áradozott Stockdale a friss Nobel-díjával viszonylag heves vitát generáló Dlyanről.
Egy korábbi interjújában Stockdale úgy nyilatkozott, szerinte az általa is képviselt gitárzene egyre inkább rétegműfajjá válik. Amikor erre a témára került a sor, kicsit árnyalta a képet: "Jelenleg azt látom, hogy jó pár banda van, akik sikeresen megélnek ebben a műfajban is, főleg a koncertezésnek köszönhetően. Azt meg el kell fogadni, hogy most a szélesebb tömegek a polírozottabb, poposabb dolgokat szeretik inkább, nem a koszos gitárzene szerepel a listák élén. Szerintem a rockzene él és virul, a lemezeladásokon és a slágerlistákon kívül is. A kilencvenes évek – amikor egy Smells Like Teen Spirit például listavezető lehetett – már elmúltak. De szeretek ezekre a változásokra egy körfolyamatként gondolni.
Jön még olyan időszak is, amikor az emberek megunják a tiszta, finomra csiszolt popdalokat. Ahogy arra már korábban is volt többször példa.
Sokan úgy gondolnak a Wolfmotherre mint a zenekarra, amely megnyitotta a kapukat Amerikában és Európában is az ausztrál előadók előtt. Így joggal merülhet fel a kérdés, mit szól az ausztrál előadók (pl.: Tame Impala, Pond, Courtney Barnett, Jagwar Ma) töretlen sikeréhez az egyik úttörő.
Stockdale azonban meglepő választ adott: "Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondjam, nem tartom magam az ausztrál zenei élet részesének. Ne érts félre, ausztrál vagyok, itt születtem, itt élek, itt fizetek adót, de az van, hogy alig követem az itteni zenei történéseket. Persze amikor zenélni kezdtünk, mindenkit megnéztünk, és az első turnéinkon is próbáltuk segíteni a helyi bandákat, ahogyan csak lehetett. De például már az első Wolfmother-lemezt is Amerikában vettük fel, mert egyszerűen ott találtunk megfelelő embereket és olyan körülményeket, amik ahhoz kellettek, hogy megvalósítsuk hangzásban, amit szeretnénk.
Az a vicc, hogy több stúdióban jártam Los Angelesben, mint egész Ausztráliában. A producerek, hangmérnökök, akikkel együtt dolgozom, ők is általában amerikaiak. Elég furcsa, nem?
Ha Ausztrália ezek szerint nem is annyira, Magyarország és Budapest azért érdekli a zenészt. "Jó lesz végre olyan helyekre is eljutni, amelyek nem a megszokott állomások egy turnénaplóban. Budapestről az első dolog azt hiszem az építészet, ami eszembe jut" – osztotta meg várakozásait a budapesti kocert előtt Stockdale.
A november 9-ei koncert részletei a Facebook-eseményben.
25 éves minden idők egyik leggrandiózusabb nagylemezes produkciója
A Guns N' Roses Use Your Illusion című lemezpárja 1991. szeptember 17-én jelent meg.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
