Visszataps, fullház, próbán beremegő sörösüvegek, érdeklődő berlini kiadó. Először járt hivatalos magyar delegáció Európa egyik legfontosabb zeneipari eseményén, a Reeperbahn Fesztiválon. Mit jelent, ha négy zenekar Budapestről hergelheti a közönséget egy hamburgi klubban? Tényleg így kezdte a Beatles is? Magyar rockot üvölt majd Európa?
A 100 fős Pooca Bár színpadhossza nem sokkal előzte meg a Mongooz & The Magnethez tartozó nagybőgő méreteit, a hely előtt üvegcserepekkel megszórt placc pedig visszafogottan igazolta a környék vöröslámpás hírét. A fesztivál egyik gócpontjában található klub masszív alkoholpárlattól ragadó padlója sok emlékezetes estét élhetett meg.
Itt tartották az első hivatalos magyar fogadást és bulit azon a 11 éves showcase fesztiválon, ahova a legnagyobb európai piacok szereplői járnak össze szakmázni. Budapestről négy zenekar – a Mörk, a Mongooz & The Magnet, a The Adolescens és Stahl Barbi – mellett 22 fős szakmai delegáció érkezett Hamburgba (Az amúgy korrekt listát megtalálja például itt. Magyar körökből többen éppen a nemrég elhunyt Dan Panaitescu, a Sziget booking menedzserének búcsúztatója miatt nem voltak a program idején Hamburgban.)
Mi a showcase? |
Showcase eseményekre a résztvevő producerek, kiadók, bookerek, menedzserek és újságírók általában agytágításért és személyes kapcsolatok építéséért érkeznek. Fesztiválszervezőtől klubvezetőig mindenki azért van jelen, hogy megtudja, mi lesz a következő nagy dobás. Mivel művészettel kereskedő területről van szó, a konferenciázást, az ismerkedő blokkokat és előre lebeszélt találkozókat kiegészítik a délutántól éjszakáig városszerte elszórt bulik. Ezekre általában – nem túl olcsón– sima látogatóként is be lehet jutni. Az élő fellépés szerepe kiemelkedő a mostani posztposztmodernposztposztwebkettős időszakban, a zenészeknek viszont nincsen könnyű dolga. A showcase koncertek jellemzően rövidek és kis helyen vonultatnak fel blokknyi együtteseket, hogy a résztvevők egy nap alatt minél több produkciót meghallgathassanak. Péntek este kilenc fele a Reeperbahnon például egyszerre húsz zenekar is játszott Hamburg különböző pontjain. |
A szeptember 21. és 24. között futó Reeperbahnra 4400 nemzetközi résztvevő érkezett összesen 40 országból. A fesztivált ugyanúgy jellemezte a Spotify által generált, személyes ízlést lekövető app, mint a „How to Not Suck at Social Media For Musicians” címmel futó panel, vagy a fullra tömött második világháborús bunkerben futó buli. Tropikál dzsungel poptól arcleszedős funk-rockig volt Hamburgban minden, amit a fesztivál 38 ezer követője elbírhatott.
Come Together
A Pooca Bár kisebb mérete miatt a magyar eseményen teltház lett volna akkor is, ha csak a delegáció jön el repipálinkázni, de a helyzet messze túlmutatott ezen a lehetőségen. A klub előtti utcaszakaszt megtöltötte az a körülbelül száz profi, aki direkt a magyar eseményre jött új piacot felfedezni, például a Sony képviseletében. A szombat délután négytől kezdődő „Ízleld és halld Magyarországot” címmel futó fogadás sok nyakban lógó bilétaleolvasást, borospoharas gesztikulációt, elegánsan betolt minilángost és névjegykártyacserét hozott. A hamburgi projektet az NKA Cseh Tamás Program összesen nyolcmillió forinttal támogatta, a szervező Live Music Hungary a megszavazott összeg nagy részét a Popup Records nevű német – például a helyi és németnyelvű médiával is dolgozó – cégbe fektette.
Die Sündigste Meile |
A St. Pauli negyedhez tartozó Reeperbahn utcát és vonzáskörzetét nem csak a máig aktívan működő vöröslámpás házak tették ismertté. Ezt a szilánkokkal szórt környéket szokás azzal eladni, hogy anno innen szakadt ki a Beatles. 1960 és 1962 között még Stuart Sutcliffel és Pete Besttel a zenekarban, alkoholtól és Preludin tablettáktól túlpörögve valóban meghatározó időszakban játszottak itt. A múltat ki is használja az ipar a Beatles emlékhelyekkel és túrákkal. |
„Ez Németország legfontosabb zenei eseménye. Több mint 400 zenekarról beszélünk csak itt a Reeperbahnon. Nagy a verseny” – mondta Arne Thamer a Popuptól. „A magyarok esetében az volt a dolgunk, hogy meghívjunk a fogadásra embereket, terjesszük a jó híreteket, felkeltsük az érdeklődést.” Thamer szerint a magyar bemutatkozás a Reeperbahnon csak első lépés, Budapest neve még nem erős. „Reméljük az idei munka miatt 2017-ben inkább radaron lesznek a magyarok is.” A showcase-ek adják a löketet az áttöréshez, miközben egy-két fellépési lehetőségnél többet általában ugyanaz a zenekar ugyanazon a fesztiválon nem kaphat.
„A harmadik évben már nem számíthatsz frissnek” – mondta Pécsi-Szabó Dénes menedzser, a hamburgi magyar showcase egyik szervezője is. „Nem reális cél rögtön lemezszerződést aláírni, itt a kis lépések kezdődnek. Jártunk korábban az Ivan & The Parazollal az SXSW-n, ahol megismertük a My Baby zenekart. Nekik azóta bejött az élet, szétturnézzák magukat Európában, Új-Zélandon gigasztárok lettek. A kapcsolat annyi volt, hogy cigit kértek tőlünk. Azóta két koncertet szerveztem nekik és nincsenek kizárva közös fellépések sem.”
A lengyelekkel és portugálokkal is dolgozó Popup sajtómegjelenéseket és extra fellépéseket hozott össze a magyar zenekaroknak. Pénteken a Mongooz – és egy szerencsés cserét követően a delegációval érkező, egy szál gitárral beugró Jónás Vera – a lakáskoncerteket szervező, nemzetközi Sofar Sounds hamburgi kiadásán léphetett fel, szombaton pedig az esti buli előtt minikoncertezett egy kis vinyl-üzletben a Mörk és adolescenses háttérrel Stahl Barbi is. Az esti bulira volt, aki már nem jutott be, a bár körül éjszakáig ment a habverés. A zenekarok mind bepörögtek, komolyan melóztak, és láthatóan élvezték a lehetőséget. Az általában hidegvérrel sarokban bólogatós, szakmázós showcase-hangulattól eltérően a közönség táncolt, visszatapsolt és vígan füttyögött.
Back In The U.S.S.R.
A magyar delegáció részvétele és összetétele egyszerre köszönhető befektetett munkának és randomfaktoroknak. Live Music Hungary néven a lehetőséget összehozó Jeges Zsolt és Pécsi-Szabó Dénes menedzserek két oldalról dolgoztak a Reeperbahnnál azon, hogy egy utolsó pillanatban kihulló ország helyére magyar csoport ugorhasson be. Itthon a PANKKK elkaszálása óta nincsen hivatalos – magyar zenekarok külföldi szerepléseit szervező, szakmailag is transzparensen működő – exportiroda.
Pedig a szereplők régóta dolgoznak a nemzetközi kapcsolatok építésén és erősítésén. Olyan magyar szakemberek jutottak már élvonalba, mint az egykori Sziget programigazgató Szép Fruzsina, aki most a berlini Lollapalooza fesztiváligazgatójaként dolgozik.
Mongooz & The Magnet, Mörk |
A nagyobb figyelmet érdemlő friss zenekarokat bemutató egy.két.há-sorozatunkat tavasszal épp a Mongooz új klipjével kezdtük. A zenekarnak a hamburgi fellépés alatt többet álló, mint ülő új dobos – és az éppen megérdemelten pörgő The Qualitonsban is játszó – G. Szabó Hunor adott kellő svungot. A Mongooz most elég jól néz ki. A Mörknek minimum országosan, de inkább határok nélkül ismert zenekarnak kellene lennie. Egyszerre hoznak olyan elvadultan kompromisszummentes számokat, mint a Pretty Damn Good Sandwich, és olyan slágeres popdalokat, mint a Rise Like Water vagy a Selfish Thing. A zenekar első lemezét, a You Are Free To Choose-t júniusban mutattuk be. |
Miután kiderült, hogy a kieső ország helyén megvalósulhat a magyar program, a Reeperbahn hamar kérte a javasolt zenekarok listáját. „Az idő rövidsége miatt mi állítottunk össze egy húsz zenekaros shortlistet. A naprakész szakmai tapasztalatunk és a több mint tíz éves múltam erre elég apropót adott” – mondta a folyamatról Jeges. Innen a Reeperbahn válogatta ki a Hamburgban fellépő négyest. A döntés idején két zenekar tartozott a szervező menedzserekhez (Jeges Zsolt Stahl-t, Pécsi-Szabó a Mongoozt, és frissen már a Mörköt is képviseli). Közös kiemelt szempont volt az új keresése és a külföldön is működőképes produkciók megtalálása: a Mörk, a Mongooz és Stahl Barbara is 2016-ban hozott ki nagylemezt, de a régóta együtt zenélő The Adolescens szintén friss zenekarnak számít.
„Nem szeretnék nagyot mondani, de szerintem hamarosan lesz olyan, akiről azt mondhatjuk, elindult” – mondta Jeges. „Most úgy érzem, ez be fog következni.” A Mamazone Kiadót (DJ Bootsie, Fran Palermo, Szabó Benedek és a Galaxisok, Anez, Képzelt Város, korábban a Middlemist Red, vagy a Jazzékiel) vezető menedzser azt mondta, az ő részvételével is szerveződnek jelenleg már a 2020-as uniós támogatásokkal gondolkodó nemzetközi hálózatok. „Tegnap voltam egy előadáson, amit Tony Visconti (David Bowie saját jogon is legendás státuszba került munkatársa – a szerk.) tartott. Azt kérdezték tőle, honnan indul a jó produkció. Azt mondta, a hangból. A frontember hangja a lényeg. A többit mögé lehet tenni.”
A Hard Day’s Night
Magyarország az elmúlt években több fronton került közelebb a nemzetközi terephez. Miközben évek óta járnak magyar zenekarok európai showcase-ekre, a közelünkben jól működik már a bécsi Waves, vagy a szlovén Ment. Magyarok jártak nemrég a holland Eurosonicon és a francia Midemen is, és idén Budapesten rendezték az első számú világzenei eseményt, a Womexet.
Különösen jó, hogy nemsokára megérkezik végre a budapesti showcase, a Kelet-Európai közegre egyben fókuszáló Bush is.
Jeges szerint az, hogy Budapest mostanában egyre nagyobb a zenei térképen, olyasmi túlzás, mint ahogyan a magyar konyha világhírű. „Még mindig mindenki Berlinről beszél. De tény, hogy egyre több tehetséges, tudatos és önazonos előadó dolgozik itthon. Magyarországra jellemző egyfajta megfelelési kényszer, ami bennük nincs. A Middlemist Reden vagy a Fran Palermón is látom például, hogy itt a generáció, akit csak az érdekel, hogyan szólnak. Nem kell a Petőfi és a Class FM útjára lépni.”
Egy.két.há speciál |
The Adolescens „Azt mondhatjuk, ez tökös rock.” Szász Tamás gitáros összefoglalta a több kislemezzel, egy nagylemezzel, klippel és Dürertől A38 Hajóig futó fellépésekkel játszó The Adolescens(Chezan András - ének, gitár; Szász Tamás - gitár, vokál; Vidákovich János - basszusgitár; Békési Dávid - dob) lényegét. 2010-ben alakultak, a tagok gyerekkoruk óta zenélnek együtt. Ezen az úton haladva elmondásuk szerint mostanra nagyon összeértek. A reeperbahnos fellépésre heti ötször gyakoroltak két-három hetet, olyan pedig amúgy sincs, hogy lemondjanak egy bulit. Ez a hozzáállás meg is látszott a Pooca Bárban. „Nem várunk el valamit semmiért. Tudjuk, hogy a zenélésnek nem csak művészkedős oldala van. Nincs más álmunk, minthogy minden nap ilyen fáradtak legyünk” – mondta még a fellépés előtt a vitárisi mozgásokkal beért frontember, Chezan András.
„Mikor mondtam a többieknek, hogy szeptember 24-én ne csináljanak semmit, még nem hittem el, hogy tényleg beválogattak… Nem voltam még külföldi fellépésen. Iszonyatosan elismerő.” Stahl Barbara négy éve kezdett zenélni, és azt mondja, ennyi idő pont elég volt ahhoz, hogy megtalálja, milyen stílusban szeretne dolgozni. A mai napig játszik akusztikus duójában, de egy éve szólóprojektben kihozta az itthon kevéssé ismert műfajú, elektronikus r&b lemezét, a 9-et is. „Otthon sok r&b és soul cucc ment, ez áll a legközelebb a szívemhez. Se a jazzben, se az indie-ben nem tudok úgy élni, mint ebben.” Az elektronikus alapokat Lotfi Árzsáng (High Love) hozta, a lemezen is közösen dolgoztak. Az élőben vokalistákkal, billentyűvel és gépdobos-kütyüs felállásban koncertező Stahlt Hamburgban hallotta egy berlini kiadó is, akivel most úgy tűnik, a jövőben együtt dogozhatnak majd. Persze még semmi sem biztos. |
Ezeket a zenekarokat kérjük sürgősen a magyar klubszínpadokra
Az áttörés előtti előadóknak terepet adó bécsi Waves fesztiválon a többség a következő nagy dobásra figyelt, de idén is kiderült, már nagyon egyedit kell nyújtani ahhoz, hogy valaki ki tudjon emelkedni a popzenei közegből. Az például világosan látszott, középtempós gitárzenével már nem érdemes próbálkozni. Más műfajú koncerteken viszont többször is eldobtuk az agyunkat.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!