Bár a magyar válogatott szurkolói idén aztán tényleg kitesznek magukért, stadionon belül és kívül is, az azért mégis feltűnő, hogy a jól megszokott rigmusok (Ria-ria-Hungária, Ki a jobb? Magyarok!, különböző ááléézások) mellett egyetlen popdalt tudunk felmutatni – és az is a kilencvenes évek kitörölhetetlen eurodiszkójának egyik terméke, a híres-neves Náksi Attila tollából.

Persze máshol is nagy poén az ilyen retróságokra szurkolást építeni, elég csak az Eb egyik legnagyobb drukkerszenzációjára, az északírek Will Grigg's on Fire-jára gondolni, amit a méltán elfeledett olasz dance-énekes, Gala Freed from Desire című számának dallamaira vezettek fel.

A walesiek épp a Beach Boys Sloop John B című dalát szemelték ki, és ültették át a saját verziójukra, amelyben megénekelték Chris Coleman kapitány nagy álmát: öt védővel és igazi csatár nélkül nekimenni Európának.

De ha popdal-átiratról van szó, az angoloknak ott van a Football's Coming Home, az íreknek a Come On You Boys In Green (a Those Were the Days dallamára), a svájciak pedig a The Lion Sleeps Tonightra énekelnek.

Az MLSZ is hiába adott ki egy válogatáslemezt, a Bon Voyage tényleg inkább utazáshoz, mintsem szurkoláshoz az igazi – egy Ganxsta Zolee-futamra vagy egy Irie Maffia-raggára azért mégsem kezdhetnek rá nézők ezrei. Az album több daláról pedig az sem tiszta, hogy miként is kapcsolódik a focihoz, igaz, azt megnéznénk, ahogy az ultrák Myra Monoka sorait üvöltik, miszerint:

Ha mi csináljuk a bulikát, az olyan lesz, mint egy hurrikán.

Szerencsére azért akadtak olyan szerzemények a kis magyar poptörténetben, amelyek így vagy úgy, de alkalmasak lennének arra, hogy teli torokból üvöltsük őket a válogatott buzdítására, akár már most vasárnap, Toulouse-ban.

Jó, lássuk be, van valami a Soho Party-jelenségben, ami megfogta az éneklésre is hajlandó magyar szurkolói közeget, hát akkor ne is kanyarodjunk olyan messzire. Itt van például a dance-kollektíva egy másik alkotása, Betty Love szavait ez esetben is jól artikulálhatóan lehetne előadni, és a szöveg is találó, van benne szó repülésről és az álmok valóra váltásáról is.

A trió igazán kitett magáért, hogy könnyen idézhető sorokkal fogja meg a sportszimpatizánsokat. Az alábbi, a Pa-Dö-Dővel közös dalból azonban mégsem a "Kondíció, erő, izom / Reggel-este tejet iszom" rímpárt emelnénk ki, hanem a bármilyen sportágra felhúzható refrént:

Maradjunk még egy kicsit ebben a mesés korhangulatban: egy másik eurodance-alapvetés, a Bestiák legnagyobb slágere több fronton is megállná a helyét a szurkolóknál. A reggel túl messze van már címében is Az éjjel soha nem érhet véget analógiájára fűzhető fel, de a "Bravó, é-é! / Kiabálj, é-é!" hangzatú kiállásból is kitűnő rigmus születhetne.

Gyakorlatilag ugyanezt az életérzést járja körbe – csak eggyel alternatívabb közegben – a Pál Utcai Fiúk A bál című száma is: "A fiúk a lányokkal táncolnak reggelig" egyértelmű örömünnep-rigmus, de a már dicsőséges Eb-szereplés után sokáig énekelhetnénk, hogy "Hány évig tart még a nyár? / A szívünkben örökké talán".

A "Nincsen hangotok" típusú zrikák egyik újabb kulcsmomentuma lehetne az is, amikor ünneplés közben azzal hergelik egymást a szurkolók, hogy "Nem táncolsz jobban, mint én".

Az egyértelmű, buzdításra utaló cím mellett az első másodpercekben hallható kis dallamot is simán átvehetnék a drukkerek Nagy Ferótól, szépen összefoglalja ez a nettó két sor, hogy a magyarok nem állnak meg, akár kirúgjuk a világ oldalát is.

Most, hogy az Álmodtam egy világot című dalra már nincs szükségünk, és a Háromszort is letudtuk a portugálok ellen, nem jöhet más az EDDA Művektől, csakis a Győzni fogunk.

A Kispáltól is szerettünk volna ajánlani valamit, mert hát búcsúzó zenekar, így illene, de az a daluk, amiben ott van a "védhetetlen gól", nem épp nemzetközi tornára való sorokkal kezdődik, úgyhogy az esetleges büntetések elkerülése végett nem bátorítanánk erre a szurkolókat.

Ön is kíváncsi, miért énekli a B-közép, hogy az Éjjel soha nem érhet véget?

A csonttörő, petárdázó, üvegdobáló B-közepet is elvarázsolta egy 18 éves szerelmes dal, tegnap óta pedig a franciák is kérdezgetik, mi zengett a bordeaux-i utcákon az osztrák-magyar előtt. Utánajártunk, miért nem érhet véget az éjjel.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!