Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Salzburg történelmének és természeti adottságainak köszönhetően Ausztria egyik legvonzóbb turistaközpontja, pedig csak 150 ezer ember lakja. Annak sem kell kétszer meggondolnia az utazást, akit nem érdekel Mozart, vagy aki nyálasnak tartja A muzsika hangját – ha valaki szereti legalább az egyiket, az csak pluszt jelent. Öt és fél óra alatt kényelmesen lejuthatunk, egy nyári hosszú hétvégére pedig nem is tudnánk jobbat ajánlani.
Mozart, A muzsika hangja és a Red Bull. Három különböző kor három különböző „terméke”, ami meghatározza a világ, de legalábbis Európa számára Salzburgot. Az alig 150 ezer, tehát egy Pécsnyi lakosú város ráadásul a baranyai településhez képest mindössze harmadannyi területen fekszik el, ami még bejárhatóbbá teszi a természeti és történelmi adottságokkal egyaránt bőségesen megáldott helységet.
Nem véletlen, hogy évente több mint 1 millió turista látogat Salzburgba. Nekünk sincs különösebben nehéz dolgunk, ha le akarunk jutni – autóval kényelmesen odaérhetünk 5 és fél óra alatt (akár telekocsival is, amit már 6-7 ezerért ki lehet fogni), de Railjet-vonattal is csak pár perccel tart tovább az út, utóbbi 39 euróba kerül oda-vissza.
Bent a városban azonnal eloszlik bennünk minden kétség, itt tényleg minden Wolfgang Amadeus Mozartról szól. A Mozart téri Mozart-szobortól nem messze található a Mozart-szülőház, körülötte pedig végtelen mennyiségű Mozart-golyót vásárolhatunk az üzletsorokon. A sors iróniája, hogy a zeneszerző a valóságban nem volt valami nagy lokálpatrióta – alig várta, hogy a salzburgi érseki udvarban zajló karrierje véget érjen, és leléphessen Bécsbe. Szülővárosával való viszonyát jól jelzi, hogy az addigra rég világhírű komponista csak halála után ötven évvel kapott szobrot Salzburgban.
A klasszikus zene egyébként is páratlanul menő a környéken – amíg nálunk a Sziget Fesztiválon partizik úgy 400 ezer ember, addig a tizedakkora Salzburgba 250 ezren képesek ellátogatni az Ünnepi Játékokra (amit idén július 18. és augusztus 30. között rendeznek meg), hogy megnézzenek egy-egy Mozart- vagy Verdi-operát és persze a fesztivál kezdete óta évről évre előadott Jedermannt (Akárki), az egyik alapító, Hugo Von Hoffmannstahl darabját.
Akit még érdekelnek az ilyesmik, nyugodtan megnézheti Közép-Európa legnagyobb, teljes egészében fennmaradt erődítményét, a Hohensalzburg várát, ahova egy igen hangulatos siklóval is feljuthatunk, és már csak az innen nyíló kilátás miatt is megéri ezt megtenni. De ha más nem, a szuvenír-hűtőmágnesekről biztosan visszaköszön ez a középkori épületegyüttes.
Ezen kívül két másik hegyet érdemes megjegyezni a várost körülvevő magaslati kavalkádból. Az egyik a germán precízséggel kialakított városképre legszebb rálátást biztosító Mönchsberg, ahol a nevéhez méltóan izgalmas Modern Művészetek Múzeuma mellett betérhetünk az M32 étterembe is, ahol a magaslati falatozáshoz magyar pincérek adhatnak ötleteket. A másik pedig a kis híján kétezer méter magas Untersberg, ahová már a drótkötélpályás járművel való feljutás is egy élmény, a felhők közötti hógolyózás nyár elején pedig úgyszintén. A helyiek ráadásul úgy áradoznak az itt rejlő szívcsakrákról, hogy abba Pataky Attila is belepirulna.
A városi közlekedésre amúgy sem lehet panasz – a már említett sikló és felvonó luxusa mellett a mindenhova elérő buszhálózat, a Salzach folyó hajójáratai és az egész városra, sőt az egész tartományra kiterjedő biciklis infrastruktúra teszi még kényelmesebbé a salzburgi túrát. A bicajozókra amúgy is nagyon ráfeküdt a környék, a több ezer kilométernyi hegyi kerékpár-ösvény kialakításánál arra is gondoltak, hogy a hegyi felvonók alkalmasak legyenek a kétkerekűk szállítására. De a kőkemény mountain bike-ozás mellett kicsit nyugisabb tekerést is biztosítanak a városban, 10 helyen lehet bérelni elektromos kerékpárt, a helyi biciklis egylet pedig önálló E-Bike túrákat is szervez.
Egyetlen helyet láttunk, ahová nem lehetett bicajjal behajtani, az pedig a virágos-szökőkutas Mirabell-kert, ami simán a város legturistásabb pontja, ahol alacsonyan röpködnek a szelfibotok. A park az ott található kastély mellett leginkább arról híres – a helyieknek nagy frusztrációt okozva –, hogy többek közt itt forgatták az ötven éve megjelent A muzsika hangja egyik legnevezetesebb jelenetét, azt, amelyben elhangzik a Dó-ré-mi című dal. Ennek megfelelően innen is indul a filmhez kapcsolódó mézes-mázos helyszínbejáró túra (csodálatos buszos együtténekléssel, természetesen), amire a bejárható tájak miatt azoknak is megéri elmenni, akik egyébként vattacukrot öklendeznek Julie Andrews szólamaitól.
| A muzsika hangja-túra, nem csak filmkedvelőknek |
A már említett Mirabell-kerten kívül öt állomása van A muzsika hangja buszos túrának:
 A hellbrunni pavilon a filmben és a valóságban Youtube / salzburg.info
|
De természetesen a turistamágnes akciókon kívül is van élet a városban, még ha a késő esti séták alkalmával nem is ordítanak az arcunkba a bulizó fiatalok. Az ottani Váci utca, a Mozart-házat is magába foglaló Getreidegasse környékén található Rudolfskai rakparton megbizonyosodhatunk arról, hogy az írek keze mindenhova elér, a Shamrock és az O'Malley's pubokra mindig lehet számítani, ha egy kis északi hangulatot vinnénk az estébe.
A város bajor hagyatéka leginkább a sörkultúrában mutatkozik meg, a salzburgi sörkertekből pedig ennek megfelelően igen nehéz szabadulni, ha már egyszer betér oda az ember. A Stiegl saját sörmúzeuma a főzést bemutató panoráma-mozival, a középkorig visszanyúló történelmi tárlattal és végtelen fun facttel próbálja meg teljesebbé tenni az élményt, de már akkor is megéri ellátogatni a folyékony kenyér helyi birodalmába, ha csak bedobnánk egy frissen csapolt, szűretlen búzasört és esetleg lekísérnénk egy bécsi szelettel.
Egy apfelstrudel is elfér minden étkezés mellé, de az igazán bátrak kipróbálhatják a helyi desszertspecialitást, a salzburger nockerl névre hallgató bizarr süti, ami gyakorlatilag egy nagy cukros tojáshab-torony, a főtérhez közel eső Zwettler's-ben például málnalekvárral tálalják. De mindenféle környezetben élvezhetjük az osztrák konyhát, a kockás terítős Weiserhof házias sajtos galuskájától, a Gablerbräu óriás Scnitzelén keresztül a minden hónapban új séf által vezetett, Michelin-csillagos Ikarus költséges menüjéig.
Utóbbi természetesen a helyi mágnás Dietrich Mateschitz által megálmodott, ingyenesen látogatható Hangar 7-ben van, ami gyakorlatilag a 71 éves Red Bull-vezér gyerekszobája: itt van kiállítva többek közt az összes általuk támogatott Forma 1-es kocsi (Red Bull, Toro Rosso, régi Sauber) egy-egy modellje, néhány magánrepülő és a sztratoszféraugró Felix Baumgartner menő űrruhája is.
Ráadásul Salzburgban a városvezetés sem a turisták lehúzására esküdött fel: a 24, 48 és 72 órás változatban is kapható Salzburg kártyával rengeteget spórolhatunk, a háromnapos felnőtt kártya például 42 euróba kerül, és ezzel a város szinte összes nevezetességét ingyenesen nézhetjük meg egy alkalommal, a tömegközlekedés (beleértve a hegyi felvonókat és a hajót is) korlátlan használata mellett. És ha van olyan város, ahol érdemes turistakártyát kiváltani, akkor az a három nap alatt simán kimaxolható Salzburg.
