Tasnádi István a Radnóti társulatára írta a mai magyar társadalomba ágyazott, eltúlzott road movie történetet (Tasnádi nemrég dolgozott például a Terápia második évadának forgatókönyvén is). A rendező a mostanában Kossuthkiflivel elfoglalt Rudolf Péter, a dalszövegek szerzője a leginkább Emil.Rulez! frontemberként ismert Hajós András, a zenét pedig például a nemrég Vígszínházban a Koldusopera zenei vezetőjeként is dolgozó Dinyés Dániel szerezte.

A Radnóti kisebb terében a sarki bolttól reptéren át ismeretlen arab országba jutunk, és ehhez füstgép sem kell. A zenés-táncos show tele van stilizált megoldásokkal, például egyszerre autóként, repülőként és bőröndként funkcionáló székekkel. A Spam operettben a rejtői világból leginkább a karikírozott hősök pénzért, szerelemért és kalandért vívott kitartó küzdelme maradt meg – és mindaz a helyzetkomikum, ami ezzel járhat.

A színlap leírása is beszédes. Van a főhősnőnk (Honti Anikó bolti eladó és heroina, Kováts Adél), aki régen elveszett légiós kedvesét kutatja feltehetően egy egyszerű spam alapján (a szerelem tárgyát Henry Johnsonnak hívják, de lehetne James Richardson vagy Richard Jameson is).

Segítője a masszívan alkoholista tanárember (Tóth Tibor muszáj-bonviván, Schneider Zoltán), akivel együtt felszednek új társakat is (például Kecskeméti Károly „táncos komikust, az agrártudományok tudóját” vagy a „fordulatokban gazdag szubrettet”).

A történet erősen halad az összegabalyodott szálak szétszálazásáig, mindenki megnyugodhat. Aki a Spam operett után hazamegy, legjobban teszi, ha leveszi a polcról bármelyik kedvenc Rejtő-könyvét.