hvg.hu: Miért gondolta azt, hogy a dokumentumfilm-forma a legmegfelelőbb ennek a témának a feldolgozásához?

Sharon Stone: Úgy vélem, hogy ez a leghatékonyabb eszköz, ahhoz, hogy valódi változásokat kezdeményezhessünk. Ezáltal próbáljuk elérni, hogy minél többen beszéljenek ezekről a releváns és fontos kérdésekről. Intelligens és elgondolkodtató filmet szerettünk volna készíteni. Az volt a szándék, hogy egy olyan filmet mutassunk be, mely abból a szemszögből ábrázolja a világot, ahogy csak a nők láthatják azt. Ugyanis, ha a kommunikáció a tolerancia elérését célozza, ezeknek a mintáknak a felsorolásán keresztül, csak jót tehetünk.

hvg.hu: Miért pont most vált aktuálissá ennek a filmnek az elkészítése?

S. S.: A világ egyik meghatározó pillanatához érkeztünk. Több világháború, egy új évezred, 2001. szeptember 11-e és az azóta is zajló folyamatos fegyveres konfliktusok és terrortámadások válaszút elé állítanak minket. Emiatt át kellene gondolnunk a nők szerepét is a társadalomban, mert az eddigi tapasztalatok alapján ők inkább, szerepüket tekintve a kreativitást, a fejlesztést és a problémák megoldását képviselték mindig is. Sok szempontból ez csak gyakorlati kérdésnek tűnhet, de valójában ez a fajta magatartás minta és megközelítés jó példa lehetne arra, hogy a világméretű konfliktusokat, problémákat, válsághelyzeteket, milyen módon lehetne rendezni. Véleményem szerint ez az egyetlen logikus lehetőség.

Sharon Stone és Emmanuel Itier

hvg.hu

hvg.hu: Mit tehetünk azért, hogy ez a változás bekövetkezzen?

S. S.: Mindannyian tehetünk érte valamit, de ahhoz, hogy megfelelően cselekedjünk, tudnunk kell azt, hogy a békét kétféle módon lehet elérni: az országok vezetői hosszas huzavona után létrehoznak egy békének nevezett állapotot, mely nem igazán hasonlít arra, amit mi szeretnénk. A másik lehetőség, hogy mi magunk próbáljuk a hétköznapjainkban, a cselekedeteinkben ezt az újfajta gondolatiságot érvényre juttatni. Ez nagyon egyszerűen kezdődik, látszólag jelentéktelen dolgokkal a hétköznapokban. Aztán szép lassan hozzászokunk ehhez a másfajta érzékenységhez, és egyfajta lelkiállapotot fog a végén eredményezni.

hvg.hu: Ezt a „forradalmat” csak a nők indíthatják el?

S. S.: Természetesen ez nemcsak a nőkre vonatkozhat. Egy paradigmaváltás tanúi lehetünk, mely alatt elsősorban azt értem, hogy a nő, mint mellékszereplő tűnik el, és válik egyenrangúvá a férfivel. Így megszűnnek azok a sztereotípiák is, miszerint a nő csak családanya lehet, vagy szerető, aranyos diáklány, de akár a híres emberek háta mögött a segítő asszony. Eddig pejoratív jelentése volt ennek a fajta nőiességnek, melyet képviselhettek. Nagyon is! Itt az ideje, hogy ez megváltozzon!

hvg.hu: Hogyan lehet jobb a férfiak élete azáltal, hogy támogatják a nőket céljaik elérésében?

Emmanuel Itier: A nőket nem irányítani kell és uralkodni fölöttük, hanem elsősorban segíteni, hogy megvalósíthassák önmagukat. Hiszen a férfiak és nők is ugyanarra a boldog, békés állapotra vágynak. Nem a konfliktusokat kell hangsúlyozni és kiélezni, a nemek közti különbözőség folyamatos hirdetésével és érvényre juttatásával – hagyni kell a másikat élni.

hvg.hu: Hogyan értelmezhető ez a film a férfiak számára?  

E. I.: A FEMME elsődleges célja, hogy a férfiaknak legyen segítség abban, hogy jobban megértsék, létezik egy másik világ, alternatív valóság az ő fogalomrendszerükön kívül. A férfiak, pontosan a meg nem értés miatt, hajlamosak néha végletesen viszonyulni a nőkhöz, a vadállati szinttől egészen a teljes elhidegülésig. A közeledést leginkább a fátyol levételéhez hasonlítanám – és nem a letépéséhez. A szeretet és nemcsak a szexuális vágyak, vagy agresszív ösztönök kiélése kell, hogy eszébe jusson egy férfinak, amikor egy nőre néz. Mint egy értékelje a másik lény emberi mivoltát, esetleg eszébe jusson az is, hogy mindannyiunknak volt valamikor egy édesanyja…

Azt szeretnénk egyértelműen megfogalmazni a filmben, hogy a nők, a legtöbb helyen eddig a férfiak árnyékában éltek, néhol jobban, néhol kevésbé megfélemlítve, de alapvetően eltakarva a valóságtól, a beleszólás jogától és a szabadságtól, hogy önnön sorsát alakíthassa. Ennek a fajta elnyomásnak egyenes következménye lehet az a fajta erőszak hullám, ami most egyre jobban eluralkodott a világon.

hvg.hu

hvg.hu: Tehetünk valamit azért, hogy a gyermekeink kevesebb erőszakot tapasztalhassanak a mikrokörnyezetükben?

E. I.: Például kezdhetjük úgy is, hogy nem veszünk a gyereknek játékfegyvert… Aztán folytathatjuk azzal, hogy nem veszünk erőszakos videojátékot, és nem nézünk ilyen jellegű filmeket vele együtt. És emellett természetesen a szülőknek feladata és kötelessége, hogy figyeljenek a gyermekük valós szükségleteire és érzéseire. Felnőttként kell kezelni őket, építeni az önbizalmukat, a képességeiket fejleszteni és folyamatosan biztosítani őket a támogatásodról és a szeretetedről. Nap mint nap bizonyítani számukra, hogy békés és megértő az otthonuk, ide bármilyen problémával visszajöhetnek, és segítséget találnak. Ugyanakkor fel kell őket készíteni arra, hogy a külvilágban történhetnek erőszakos cselekedetek, és meg kell mutatni nekik, hogyan lehet ezekkel szembenézni. Ezt a látszólagos paradoxont csak azzal lehet feloldani, ha a fejükbe elültetjük azt a képzetet, hogy létezik egy „béke-szoba”, mely egyszerre jelenti az otthonukat, szüleiket, családjukat, barátaikat és azokat, akik számukra kedvesek. A konfliktusok pedig ezen kívül történnek. De ide mindig visszatérhetnek. Talán egy ilyenre a Fehér Házban is szükség lenne.

hvg.hu: A legtöbb mostani konfliktus mögött vallási hátteret is sejthetünk. Melyek azok a torzulások, amelyek idáig vezettek a társadalmakban, hogy a nők segítő szándéka és pozitív hatásai teljesen hiábavalókká lettek?

E. I.: A nők nem azért nevelik fel a gyermekeiket, hogy a háborúba küldjék és elveszítsék őket. Nem ők azok, akik ötéves korukban fegyvert adnak a kezébe, hogy azzal játsszon. Inkább a férj vagy a testvér szokta, mert úgy gondolják ez a helyes, tanítani kell a gyereket, hogy “válhat majd férfivá”. Bármerre, ahol jártam, még a Közel-Keleten is, a férfiak voltak azok, akik dominánsan átvették a kisfiúk nevelését. Soha nem találkoztam olyan anyákkal, akik fellázadhattak volna az ellen, hogy a fiuk katona legyen, és megöljön másokat. Ez különösen az iszlám országokra igaz, ahol a nők tetőtől talpig lefedve járnak, miközben a férfiak bármit megtehetnek, következmények nélkül. Pedig a Korán sehol nem írja, hogy a gyermekeket gyilkossá kell nevelni és a nők kevesebbek lennének, mint a férfiak. Ellentétben ezzel a Korán azt kéri, hogy legyenek toleránsak a többi vallással szemben például a kereszténységgel és a judaizmussal. A probléma abban rejlik, hogy az idők folyamán eltorzították a szentírás szövegének jelentését. De ez más vallásokra is igaz, például a kereszténységre a keresztesháborúk és inkvizíciók kapcsán. Hiszen a Bibliában sincs az megírva, hogy katonák legyünk, gyilkosok, és elnyomjuk mások véleményét, például a nőkét.

Isten az Egység, nem férfi, és nem nő és nem kisajátítható. Hiszen mikor Ábrahám megkérdezte Istent, hogy mit mondjon róla a népnek, ő csak annyit felelt: “Mondd nekik, hogy vagyok, aki vagyok.” Mindig emlékezni fogok a dél-afrikai Desmond Tutuval készített interjúmra: “Látod Emmanuel, az emberek azt hiszik, hogy harcolni kell Istenért, hogy megvédjék őt! Mintha Istennek, erre szüksége lenne!”

hvg.hu: 100 olyan nővel készített interjút, akik inspirálóak. Mik a különböző nézőpontok?

E. I.: Úgy tűnhet, mintha a filmben a sok mély gondolat összefonódna egy hosszú mondattá, de valójában erős szerkezete és váza van. Néhány történelmi ténnyel kezdődik, ezért meg is kértem különböző tudósokat például Miriam Dextert az UCLA-tól, és Karen Tatet, hogy magyarázzák el, hogyan jutottunk el szerintük a domináns férfi társadalomig. A második részben megpróbáljuk bemutatni, hogy a nők, hogyan idézhetik elő a változást, a patriarchátus váltását matriarchátusra. Itt olyan meghatározó személyiségeket hallhatunk, mint például Maria Conchita Alonso vagy Barbara Lazaroff. Nem tudom felsorolni az összes elbűvölő és elkötelezett nőt a filmből, de remélem, hogy mindenki, aki megnézi majd, hagyja, hogy megszülethessen benne is az a fajta inspiráció, melyet ezek a történetek sugallhatnak. A harmadik rész a konkrét ötletekről és megoldásokról szól, hogyan tudnánk kezelni a fenn álló környezeti, politikai, gazdasági kihívásokat, melyek most, előttünk állnak.

hvg.hu: Milyen volt Sharon Stone-nal együtt dolgozni?

E. I.: Ő a legjobb producer partner, akivel eddig dolgoztam. Lehetne akár primadonna is, aki mindig, mindent jobban tud nálam, de ehhez képest ő teljes szeretettel és támogatással fordult felém, tanácsot adott, hogy kivel érdemes interjút készíteni és szólt, ha néha zavaros volt valami, vagy ha elkanyarodtam a témától. Azért is jó, hogy részese volt ennek a munkának, mert így a film nagyobb figyelmet kaphatott az ő hírneve által, és éppen ezért komolyan is vették, például ennek révén juthattunk el a CNN-hez is.