Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Tizenhét magyar zenekart mutat be a közösségi támogatásból összedobott zenészmozi, a Balaton Method. Ennek apropóján kerestük meg körkérdésünkkel a résztvevővet, a Punnanyt, a Quimbyt, a Middlemist Redet vagy Senát. Megkérdeztük, valóban kiüresedett-e a magyar pop, ördögtől való dolog-e az államilag támogatott könnyűzene, és milyen volt például éjszaka egy szál gatyában a Balaton közepén forgatni. Körkép, fotókkal.
Rév Marcell operatőr és Szimler Bálint rendező filmje, a Balaton Method korábbi, egyedi hangulatú projektjük, a Kodály Method továbbgondolása, melyet főként közösségi támogatásból finanszíroztak. A Balaton Method pillanatkép a mai magyar könnyűzenei szcénáról, úgy, hogy közben a Balaton is önálló szereplővé válik az élőben, egy vágással felvett videókban. Az érdeklődést jól jelzi, hogy a március 6-i bemutatóra minden jegy elkelt (az utána kezdődő bulira még be lehet jutni), de a film a hónap végén moziforgalmazásba kerül.
A kérdéseink a következők voltak a zenekarokhoz:
1. Lovasi András januárban beszélt egy rádióinterjúban a magyar popzene jelenéről, ami szerinte sosem volt annyira üres, mint most. Több zenekar is csak a pozitív üzeneteket szajkózza, hiányzik a kritikus hangnem. Egyetértetek-e Lovasi véleményével?
2. Hogyan zajlott a Balaton Method forgatása, mi volt a koncepció a ti epizódotoknál? Megosztanátok egy emlékezetes sztorit a forgatásról?
3. A Balaton Method tényleg valós képet fest a mai magyar könnyűzenéről?
Kiss Tibi (Quimby)
1. Nem tudom. Nyilván voltak a mainál heroikusabb korszakok is melyeknek természetesen hatása volt a kortárs zenei kultúrára és viszont, de azért nem kell beszarni.
2. Kellemes, laza és a körülményekhez képest profi forgatás volt. Egy házibuli utáni reggelt jelenítünk meg a filmben. Leginkább arra emlékszem hogy sok lelkes és segítőkész ember volt körülöttünk a statisztáktól a stábig de semmilyen ölbehányásos, tollba szurokba fetrengős extrém sztorit nem tudnok megemlíteni.
3. Ez inkább egy stílusokon átívelő hangulati keresztmetszet. Nincs benne rossz de még közepes etüd sem. Valamilyen módon mindegyik projekt izgalmas és szerintem nincs is igazán korszakos funkciója. Nagyon örülök hogy részt vettünk benne mert ez egy remek film.
Felcser Máté (Punnany Massif):
1. Részben igazat adok Lovasinak. Ebben a rádióinterjúban pont minket említ példaként, ami nem a legmegfelelőbb példa, de emiatt nincs egyáltalán harag köztünk, mi is pontosan értjük mire gondolt itt. Én azt gondolom, a popzene legfőképp szórakoztatóipar, egy olyan műfaj, amit az emberek azért hallgatnak, hogy elfelejthessék a napi gondjaikat. Nem hiszem, hogy a magyaros sopánkodást hallgatnák szívesebben. De sajnos jellemző a hazai szcénára, hogy sokszor nem az új, hanem a bevett, már ismert megoldásokat erőlteti, a punnany életérzés láthatóan másolva van - ez elismerem, lehet unalmas és idegesítő, ha mindenki ezt a sémát követi napjainkban.
2. A mi esetünkben abszolút közösen dolgoztuk ki a koncepciót az alkotókkal, a közös munka már régi tervünk volt. Amúgy is jóban vagyok Szimler Bálinttal, tervünk, hogy felhúzunk egy közös házat valahol a Balaton partján. Voltam más forgatási napon is, így például egy alkalommal az volt a feladatom, hogy egy vízibicikliről figyeljek arra, hogy a vízbe ugró lányok nehogy megfulladjanak.
3. Szerintem ez a tizenhét a filmben feltűnő zenekar az alkotók ízlését tükrözi, ami nagyjából áttekintést ad a magyar zenéről 2015-ben. A Balaton Method nagyjából a budapesti, belvárosi fiatalság kedvenceit fedi le. Én például biztos több vidéki bandát is felkértem volna egy ilyen projekthez. De ez nyilván szubjektív kérdés, mindenki másképp állította volna össze a saját Balaton Methodját, de így önmagában is tökéletesnek tartom.
Harcsa Veronika (Bin-Jip)
1. Lovasi éles kritikát fogalmazott meg, nem lehet így egyszerűsíteni. Látom a tartalmat a magyar popzenében, szövegek szintjén is. Volt szerencsém például tavaly zsűrizni a 89after nevű dalpályázaton, ahol főleg ismeretlen zenekarok dalait hallgattuk meg – és pozitív meglepetés volt. Eleve társadalmi témájú dalpályázatról beszélünk, de megdöbbentően jó és sokféle dal született. Más kérdés, hogy mivel lehet igazán népszerűnek lenni. Lehet, hogy az emberek most annyi bizonytalanságot élnek meg, hogy a popzenébe inkább menekülni szeretnének. Feel goodra vágynak, nem megfejtős szövegekre. Ha ez így is van, biztos vagyok benne, hogy csak tendencia, ami változni fog.
2. Óriási mázlink volt, gyönyörű időben forgattunk egy kompon, éppen naplementében. A dalunk groove-ját az ütősöknek sikerült szuperül meghangszerelni a velünk utazó kispolskira és a kis teherautókra. A legjobbfejebb karakter a komp kapitánya volt. Ő nem hagyhatta el a vezetőkabint, amíg nyílt vízen voltunk.
3. Teljes képet nem fest, a filmkészítők személyes ízlését tükrözi. Egy szubkultúrát viszont elég jól lefed. Ez a Budapesthez kapcsolódó, alternatív rockszcéna, egy-két kilógó elemmel – mint amilyen például a Bin-Jip is.
Both Miklós (Napra):
1. A zenének mindig is kettős szerepe volt: a szórakoztatás és a művészet. Ha megnézzük a régebbi népi kultúrában az emberek a táncházakban tánc és dalolás formájában szórakoztak, de még ugyanazon éjjel előkerültek az asztal körül a keservesek, hajnali énekek, melyek már jóval mélyebb kérdéseket feszegettek. Ez eredményezett egy egyensúlyt. Ami szerintem igazán aggasztó, hogy az új generációknak már nincs egy olyan sokszínű, nagy tömegeket megmozgató közege, amit a 2000-es évek közepéig undergroundnak hívtunk, ahol a fiatalok is bevonódtak egy olyan gondolatiságba, amely eltért a felületes, kritikamentes társadalomszemlélettől. Ez a közeg mostanra nagyon lesoványodott. E nélkül fennáll az a veszély, hogy egy gondolat, célok és egyéni kezdeményezések nélküli társadalom fele mozdulunk.
2. Siófokon vettük fel a mi jelenetünket, a forgatáson kívül nem is maradt sok időnk másra, mert már utaznunk kellett tovább. A vizuális koncepciót nem mi találtuk ki, de nagyon jó volt egy ilyen tehetséges csapattal együtt dolgozni. A felvétel különlegessége az lesz, hogy egy big band kísért minket.
3. Nyilván csak egy szeletet mutat be.
Elefánt zenekar:
1. Mi pont azok közé tartozunk, akik fel merik vállalni, ha nem értünk egyet valamivel, ha van véleményünk egy kérdésben. Az hogy ez aktuálpolitika vagy sem, az már részletkérdés. A Petőfi rádió sem csak mainstream zenéket játszik, igaz, ezeket nem sűrű rotációban és nem a legjobb időpontokban adja le. De annyiban igaza van Lovasinak, hogy a közmédiában kevesebb a kritikusabb hangvételű zene, mint amit például mi szeretnénk.
2. Nekünk az egész nagyon emlékezetes élmény volt, hiszen elég ritkán adatik meg egy zenekar életében, hogy vízibicikliken kelljen játszania a Balaton közepén. Konkrét koncepciót kaptunk a forgatáson, tehát nekünk „csak” a dalt és magunkat kellett vinni. Ami még vicces volt, hogy mivel naplementében akartuk felvenni a dalt, ezért egész nap arra a maximum fél órás periódusra készültünk.
3. Az biztos, hogy olyan zenekarok kerültek be, akik jelenleg a köztudatban vannak, ki nagyon, ki kevésbé. Biztos, hogy Budapest-központú a felhozatal, de egy vidéki körkép még nagyobb feladat lett volna az alkotók részéről. De pont emiatt reprezentatív a film, hiszen 2015-ben szinte minden fejlődő vidéki zenekar Budapestre költözik a több lehetőség miatt.
Jónás Vera (Jónás Vera Experiment):
1. Az igaz, hogy van egy Paulo Coelho-s vonal, de ilyen típusú zenékből szerintem minden korszakban akad bőven. De ugyanúgy megtalálhatóak a kritikus hangok is, tehát szerintem azért kellőképp árnyalt a mostani felhozatal is. Azt érzem – nem biztos, hogy ere gondolt Lovasi – hogy a jelenlegi tendenciák a zenében kevésbé dalközpontúak, mint korábban.
2. Az én epizódom alapötletét az adta, hogy Bálintnak megtetszett, hogy általában rengeteg loopot és elektronikai kütyüt használok a koncerteken. Innen jött az ötlet, hogy miközben én loopozok a felvételen, ezeket hangokat a körém rakott tévéken is vizualizáljuk. A nehézség az volt, hogy szeptember leghidegebb, legszelesebb estéjén dolgoztunk, ami a filmben nem fog látszódni, de én végig az arcüreggyulladástól féltem.
3. Szerintem ennél azért színesebb a hazai közeg. A tizenhét felvonultatott zenekarból például csak háromban nő a frontember. Azaz három és fél, ha a Naprából Krámli Kingát is ideveszem.
Horváth Kristóf (Hó Márton és a Jégkorszak):
1. Van igazság abban, amit Lovasi mond, de a rádióba kerülő mainstreamre vonatkozóan. Ott megfigyelhető ez a tendencia, ami amúgy nem is feltétlenül hiba. Mindenkinek a saját döntése, hogy mit és hogyan szeretne megfogalmazni. Összetett a probléma, visszavezethető a zenehallgatási szokásokra, a zenei médiára. Rengeteg ismeretlenebb zenekar képvisel ellentétes hangulatot ahhoz képest, amit Lovasi kritizál. Jó lenne, ha ők is kapnának lehetőségeket.
2. Fonyódon forgattunk a nyár közepén, de éjszaka és gigantikus vihar után. Mi hárman egy szál gatyában álltunk a Balatonban, a dobosunk pedig a partról nyomta. Az ötven fős Honvéd Férfikarral játszottunk, fokozatosan szálltak be mellénk. Hidegrázós, mikor meghallod a saját dalodat profin meghangszerelve ekkora kórussal.
3. Szubjektív a válogatás, viszont jól mutatja, mennyire sokszínű a magyar könnyűzene. Mi nem vagyunk a leghíresebb zenekar, viszont Bálint és Marci szeretnek belemenni az undergroundba. Megtalálják a szerintük hiteles hangokat. A Balaton Method tűpontos lenyomatot ad arról, mennyi izgalmas hazai előadó dolgozik most itthon.
Henri Gonzalez (Fran Palermo):
1. Lovasi nem ismerhet túl sok új dolgot. Hallgasson meg minket, májusban lesz új lemezünk. Lehet, hogy akkor örülni fog kicsit. Sokan csinálnak lakótelepi rapet, vidám felolvasós dolgokat, de ez van. Jól menedzselik magukat. De ez engem nem zavar, nem hallgatom őket.
2. Klassz volt, tök szép strandon, a homokban játszottunk. Meg kellett várnunk, hogy véget érjen valami vízi aerobic. Sajnos párszor újra kellett vennünk és mire elértünk a jó verzióhoz, már végeztek – így nem kerültek be a végső verzióba. Leginkább a gyerekeket érdekelte, mi történik a parton, de senki nem zavartatta magát.
3. Nagyon jó zenekarok kerültek össze, színes a kép. Sok mindent jól mutat be a Balaton Method, de azt például nem értettük, miért vettek fel a strandon ülő, vízbe bámuló embereket.
Deli Soma (Middlemist Red):
1. Látszik ez a tendencia itthon, és ez sok esetben külföldre is igaz. Nincsenek dalok a valós problémákról, az érem mindkét oldaláról. Emellett bármit el lehet adni azzal, ha miden marha jó. Kényelmes. Nem igazán kedvelem ezt a vonalat, profitorientálttá vált a szcéna. Szóval egyetértek, de Lovasi számára nem is nagyon volt opció a feel good dolog. Ő eleve melankolikusabb szövegvilággal rendelkezik, de gondolom nem is ugyanezt várná el mindenkitől.
2. Sok variálás volt, több helyszín is szóba jött. Végül lecsúszott kocsmában forgattunk a helyi törzsvendégekkel. Az egyik fickó már eléggé megment a végére. Miután összeállt minden, egy óra alatt lement a forgatás, profi volt. Az külön nagyon jó, hogy full szettben tudtunk játszani.
3. A Balaton Method mögött nagyrészt Marci és Bálint ízlése van. Bekerültek olyan zenekarok is, akiket személy szerint én épp nem kedvelek, de meghatározóak ma itthon a könnyűzenében.
Sena (W. H.):
1. Mindenkinek joga van a saját gondolataihoz, annak megnyilvánulásaihoz. Nem igazán hallgatom, mi történik a rádióban, a közmédiában. Egy-két dalt felismerek a kocsiban, ha a Petőfi megy, de nem tudok eleget ahhoz, hogy véleményt mondjak. Magam részéről igyekszem értelmet, morált, sztorit rakni a dalaimba – sok ismerősöm tesz ugyanígy. A pop nem mindig arról szól, hogy az ember okítson, néha elég, ha jó beat megy. Emellett minden szezonális: van-e éppen miről beszélni. Nincs sok közöm ahhoz, amit Lovasi mit gondol.
2. Adta magát a csodás és meghitt környezet. Mi gyerekkórussal dolgoztuk, tök cukik voltak és hamar betanultak. Öröm volt nézni a lelkesedésüket.
3. A Balaton Method szép körképet ad arról, mi történik manapság itthon a könnyűzenét illetően. Marciék szerintem olyan zenekarokat válogattak, akiknek jelentős hozzájárulásuk van most a színtér színesítéshez.
A filmről továbbbi részleteket a film hivatalos oldalán talál. A Balaton Method a hónap végén moziforgalmazásba kerül.
