Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Sokáig a polgári Budapest jelképe volt a háborús pusztítás után magára hagyott Városliget, mely azonban még így is a velünk élő történelem része. Hány Műcsarnok fér el egy közparkban? Melyik volt Deák Ferenc kedvenc padja? És hova rejtették Rákosi titkos repterét? Hivatalos ligetszakértővel fedeztük fel újra a főváros legnagyobb parkját.
"A híresztelésekkel ellentétben semmi nem változott a Liget projekttel kapcsolatban" – kommentálja a 150 milliós gigaberuházás költségvetésből való érdemi kimaradását Horn Márton a Városliget Zrt. részéről a cég által szervezett rendhagyó, várostörténeti sétán. Ezzel egyébként megerősíti a Baán László miniszteri biztos által lapunknak szerdán mondottakat.
Horn szerint a Liget mindig is központi költségvetésen kívüli beruházás volt, melynek anyagi fedezete nem mindig köszön vissza a korai számításokban. A kommunikációs vezető a hvg.hu kérdésére továbbá azt is elárulta, a projekt kormányzati támogatottsága töretlen, így már csak a kivitelezési pályázatok decemberi eredményhirdetését kell megvárni ahhoz, hogy a nagyszabású státuszberuházás munkálatai elkezdődjenek.
De hol is kezdődött mindez?
"A Városliget már az 1810-es évek óta a pestiek legkedveltebb kirándulóhelye" – mesél Lovas Dániel, az Élet a régi Városligetben című könyv szerzője, elárulva, a mocsaras terület lecsapolásával kialakított közpark legrégebbi objektuma az egykor a liget kapujának számító, ma a közbeékelt '56-os emlékművel, illetve parkolóval megszakított körönd volt. A 160 méter átmérőjű sétánygyűrű közel azonos méretű volt a mai Hősök terével, sávjain pedig szeparálva futott a gyalogos, lovas és korabeli csekélyke autóforgalom.
A Városliget kétszáz éves történetében mindig is meghatározó szerepet játszottak a közösségi térként funkcionáló korzók, melyek közül a legjelentősebbnek számító Stefánia ma is az eredeti nyomvonalat követve kanyarog. A Stefánia fénykorában a nagypolgári Budapest élő szimbóluma volt, ahol viszont a lovagló arisztokrácia mellett a köznép és a szegények is megtalálhatták a számításukat" – mesél Lovas, hozzátéve a körönd és a városligeti tó környéke az elegáns kioszkokkal, korcsolyapályával, angolparkkal megmaradt az úri osztály territóriumának, míg a népkert északi felében működtek a köznép szórakozóhelyei, a vurstli, körhinták, cirkuszok és persze kiskocsmák.
A helyzet szépsége, hogy a liget a a XIX. században a társadalmi rétegek közötti határvonalakat is szépen összemosta, hiszen az értelmiség körében sikk volt átszökni a vurstli közel-távoli világába, míg a korzók az alsóbb társadalmi osztályokat is bevonták a park vérkeringésébe. "Az 1860-as években sokáig Deák Ferenc is tüntetőleg, egy Stefánia melletti padon üldögélve fogadta a konzultálni kívánó politikusokat."
Úrlovasok randalíroztak
Lovas szerint jó példa a liget szellemiségére, hogy a legnagyobb problémát sokáig a fiatal és kivagyi arisztokraták, az úgynevezett úrlovasok jelentették, akik mindenen és mindenkin átgázolva randalíroztak a parkban. Részben az ő megfékezésükre született meg 1881-ben a liget első szabályzata, mely a virágágyások letaposásának megtiltásával komolyan kihívta maga ellen a népharagot, mivel sokan a szabadságjogaik korlátozását látták az inkább udvariassági regulákban.
A liget történetében fordulópontot jelentett az 1896-os millenniumi, Ezredéves Kiállítás, melynek központja – bár országos méretű rendezvénysorozatról volt szó – az így óriási beruházásoknak otthont adó, és a kiállítás ideje alatt 5 millió látogatót fogadó Városliget volt. Az ez idő tájt épült 14 ezer négyzetméteres, később lebombázott, hatalmas kiállítótérként üzemelő Iparcsarnok téglái még ma is ott vannak a Petőfi Csarnok falaiban, azonban a korból csak egyetlen épület maradt meg közel eredeti állapotában: a furcsa sorsú, régi Műcsarnok.
A Hősök terén álló, bazilikás alaprajzú nagytestvéréhez hasonlóan az első Műcsarnokot is kortárs kiállítótérnek szánták, azonban hamar kiderült, méretei nem teszik lehetővé, hogy a legnagyobb szobrok, festmények, arányosan jelenjenek meg a tereiben. "A megnyitása után közel tíz évig nyűglődött a Képzőművészeti Társaság irányítása alatt, utána a főváros szerette volna múzeumként hasznosítani, de az adottságainak mindenben megfelelő művészeti funkciót még ma is keresik" – mesél Lovas megemlítve, hogy a komplexum szomszédságában a világháborúig álló Király Pavilon közel fél évszázadon keresztül adott otthont a jelenleg a Vörösmarty téren üzemelő, híres Gerbeaud cukrászdának.
Érdekes tény, hogy a mostani állapotokkal ellentétben az 1950-es évekig a Városliget százhektáros területének hatvan százaléka volt beépítve. A legnagyobb pusztítást kétségtelenül a II. világháborús bombázások okozták, melyekben a Vajdahunyad vára és a Műcsarnok is megsérült, az Iparcsarnok, a Közlekedési Múzeum kupolája és Fővárosi Nagyvendéglő is megsemmisült. A Liget fái közt fegyveres harc is zajlott, illetve ide vették be magukat a megszálló csapatok is: az Állatkert állománya – a vízilovak kivételével – ekkor pusztult el teljesen.
Rákosiék rombolása
Pedig a közpark területén az 1800-as évek második felétől állt színház, grandiózus villamos végállomás, és itt volt a ma már csak mementóként jelenlévő, a Rákosi-korszak alatt felrobbantott Regnum Marianum kőtemplom is.
"Rákosiék szó szerint rombolták a ligetet, hatalmas zöld területeket fedtek le betonnal, olyan ötletekkel dobálózva mint például a Városligetben vészhelyzet esetén funkcionáló repülőtér" – utal Lovas az egykori Felvonulási tér 1951-es kiépítésére. A rezsim nevéhez fűződik egyébként a Stefánia teljes hosszán való leaszfaltozása is, melynek oka egyes szóbeszédek szerint nem volt más mint, hogy "adott helyzetben megkönnyítse a tankok közlekedését".
A Városligettel az elmúlt ötven évben gyakorlatilag egyetlen kormányzat sem törődött, az egykori polgári idill helyén bazársorok, kétes minőségű sportpályák épültek ki, miközben nem hogy regenerációra, de még állagmegőrzésre sem fordítottak különösebb figyelmet.
Lovas szerint a vitatott Liget-projekt változást ígér, azt azonban "nem szabad elfelejteni, hogy a tapasztalat szerint az ilyen típusú beruházások átfutási ideje 20-30 év, annyit szokás vitatkozni rajta".
Kampányolhat a kormány a Ligetben
Az öt új épületre – amelyekben hat intézmény kap helyet – négy külön pályázatot írtak ki február 27-én. Az Új Nemzeti Galéria – Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum és a Magyar Zene Háza épületeire egy-egy, a FotóMúzeum Budapest és a Magyar Építészeti Múzeum épületére pedig egy közös felhívás jelent meg. Néhány napja jelentette be Baán László, hogy a legnagyobb beruházásra, az új nemzeti Galéria Épületére hét világhírű építésziroda, köztük olyan sztárépítészek, mint Renzo Piano, Jean Nouvel és David Chipperfield is elfogadta a felkérést.
