Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A mentorok házába egészen máshogy kerülnek be majd a versenyzők, mint eddig. Schiwert-Takács Lászlóval, a műsor kreatív felelős szerkesztőjével az újításról, de az X-Faktor által kitermelt sztárok létjogosultságáról is beszélgettünk.
hvg.hu: Ha valaki követi a külföldi X-Faktort a magyarországi mellett, észrevehet különbségeket a formátumban. Simon Cowell minden országra egyedileg szabja rá a műsort?
Schiwert-Takács László: Szabad kezünk van, azt használunk a külföldi X-Faktor-formátumokból, amit akarunk. Van egy bibliája a formátumnak, de ez folyamatosan változik. Egy éve még arról szólt a vita, mit szólnak az angolok hozzá, hogy zenekarok is lesznek nálunk. Tavasszal erről tartottam előadást Londonban egy nemzetközi konferencián. Most az angol és amerikai mintára több újítást is átveszünk. A következő adásban a mentorok maguk választják majd ki, hogy a saját kategóriájukban ki megy be velük a mentorok házába.
Eddig a négyes mentorcsapat közösen választotta ki a 6-6 előadót vagy csapatot. Most, bár véleményezhetik a mentortársak a produkciókat, az értük felelős mentor hoz egyedül döntést. Az is nagyon izgalmas lesz, hogy hogyan. A négy válogatóból ugyanis kb. 120 énekes maradt bent, belőlük lesz egy előválogatás, így kb. 50-60 tehetséget hallgatnak meg a mentorok egyéni produkcióval (a lányok, a fiúk, a 25 év felettiek és a zenekarok – a szerk.). A jövő szombati adásban a színpadon hat darab szék áll majd. Az adott kategóriában 12-15 előadó énekel és zenél, a mentor meghallgatja a produkciót, és aki tetszik neki, azt leülteti a székre. Aki nem ülhet le, az kiesett. Az a durva csavar benne, hogy ha betelik a hat szék, és még jön olyan előadó, aki tetszik a mentornak, akkor felállíthat bárkit a székről.
hvg.hu: Ez elég kegyetlennek hat. A zenekaroknál is egy-egy szék szimbolizálja majd a mentorok házába való bejutást?
S. T. L.: Igen, kegyetlen, de csak két dolog biztos az életben, a halál meg az adók. Senki széke sem tart örökké, a tiéd és az enyém sem. Bármikor felállíthatnak onnan minket is. Egyébként a zenekar egyik tagja ül, a többiek mögötte állnak. Ott is hat szék lesz a színpadon.
hvg.hu: Miért nem tudott eddig még egyszer sem nyerni csapat az X-Faktor honi történetében.
S. T. L.: A ByTheWay másodikként végzett tavaly, NASA által kalibrált műszerekkel még nem kutattuk ennek az okait. Az én sejtésem az, hogy mivel egy évadban 12 produkció versenyez, a nézőknek ezzel a tucat új arccal kell tudni azonosulniuk. Minél többen vannak, annál többfelé irányul a figyelem. Ezért szoktuk felhívni a zenekarok figyelmét, hogy a bemutatkozásnál egy karakterre fókuszáljanak. Kérdés, hogy egymás között le tudják-e bokszolni, hogy kiemelnek valakit. Ebbe mi már nem avatkozunk bele.
hvg.hu: Elég komoly stressznek teszik ki a zöldfülű versenyzőket az újításokkal, hogy viselik?
S. T. L.: Jól. Az ilyen típusú műsorok több mint tíz éve vannak képernyők, mindenki tisztában van vele, hogy ez nem egy májusi lepkekergetés. Van egy lélekmentor, aki segíti a versenyzőket. Éveken át Szily Nóra segítette a munkánkat csodálatosan. Idén egy új pszichológussal dolgozunk, és ő megkérdezte, hogy mi a leggyakrabban előforduló probléma. Megnyugtattam, hogy még nem kapott senki idegösszeomlást. Három szűrőn keresztül jutnak el az élő adásig, és mindhárom nagyon komoly próba elé állítja a jelentkezőket. Ha megkérdezné bármelyik X-Faktor-győztest, azt mondanák, hogy a tábort nem csinálnák újra, mert az a legmegterhelőbb fizikailag és lelkileg is. Az csak egy dolog, hogy énekelni kell, nagyon sokat kell várakozni, interjúkat adni, ismeretlen emberekkel együtt dolgozni, és közben nem tudják, ki mikor kerül sorra. Aki ilyen folyamatos stresszhelyzetben tud teljesíteni, az fog tudni csak az élő show-ban is helyt állni. Így ki tudjuk szűrni a gyengébb idegzetűeket és a forgatások alatt megedződnek az előadók. A való életben sem bársonykereveten hordozzák a sztárokat, sok a stressz, a rohanás. Bírni kell. Ez is ugyanúgy hozzátartozik az alkalmassághoz, mint az énektudás.
hvg.hu: Volt, hogy tévedtek?
S. T. L: Volt, és az talán a mi hibánk volt. Zámbó Krisztián például nem bírta a nyomást. Kétszer kellett színpadra állnia a táborban, de az egyik nem sikerült jól. Legyintettünk, pedig azt egy jelnek kellett volna vennünk, és talán nem lett volna szabad a mentoroknak elengedniük a mentorok házába, hiába énekelt jól a válogatásokon. Utólag könnyen okos az ember. Keresztes Ildi is mocskos kritikákat kapott emiatt igaztalanul. A jéghegynek egy válogatáson csak a csúcsát látod. Egyikünk sem Nostredamus.
hvg.hu: Zámbó mintha egyszerű bulvárfogás lett volna.
S. T. L.: Ez nem így van. Aki ezt gondolja, nem ért ehhez a szakmához. Mindannyian hittünk benne. Az hogy felsült, az többet ártott a műsornak, mint amennyit a jelenléte használt. Én számtalanszor hallottam a próbateremben, és nagyon tehetséges énekes. Hetekig a kezünket tördeltük a háttérben és masszíroztuk Krisztián lelkét, abban bízva, hogy le tudja tenni a stresszt, és tud bizonyítani. Egyébként nem embert ölt vagy állatokat kínzott, csak nem tudott teljesíteni a teher alatt az élő adásban. Nem érdemelte meg azt a mocskolódást amit kapott.
hvg.hu: A nézettséget idén ki fogja biztosítani, lehet már most látni valakin, hogy nagy kedvenc lesz?
S. T. L: Bízom benne, hogy nem egy szereplőn áll vagy bukik a show. Minden évben küldenek a külföldi producerek egy láda pezsgőt a nézettségi adatokat meglátva, tehát a magyar X-Faktor nagyon jól teljesít, nemzetközi szinten is. Bezzeg gyerekek vagyunk. Azt remélem, hogy azért mert jól csináljuk a dolgunkat. A siker a stáb érdeme, ötödik éve mindenki elkötelezetten és a maximumot beleadva dolgozik a szerkesztő, az operatőt, a technikus. Ez leginkább az ő érdemük. Persze ez egy jó formátum, de a külföldiek csak egy receptet adnak, amiből nekünk kell valami jót főzni. Jamie Oliver szakácskönyvéből is lehet ehetetlen hulladékot kotyvasztani. Kétségtelen, hogy a casting a lelke a műsornak: tehetséges, érdekes és leginkább szerethető figurákat kell találni, akihez tudnak kötődni a nézők. De nem lehet előre tudni, hogy kibe, mibe fognak beleszeretni. Legfeljebb sejtéseink vannak.
hvg.hu: Novemberben indul a konkurens csatornán a Rising Star. Akkor sem várható visszaesés a nézettségben?
S. T. L.: Anno a Voice-szal bár egy időszakban, de nem egy napon volt a műsor. Csak az első X-Faktor futott egy időben a Megasztár 5-el, de azt is átrakták utána egy másik napra. Most már a negyedik adáshoz érünk, már kialakult valamiféle elköteleződés a nézők felől, és bízom benne, hogy nem kell aggódni a nézettség visszaesése miatt.
hvg.hu: Vannak a stábnak kedvenc előadói?
S. T. L.: Persze, ez egyáltalán nem tiltott, sőt ajánlatos is. Buzdítom a kollégákat, mert inspirálóbb kitalálni a díszletet, a dalokat, a hátteret, ha az adott előadóhoz kötődnek érzelmileg. Nekem is vannak kedvenceim, de mindenfajta összeesküvés-elmélettel ellentétben csakis a mentorok döntik el, hogy ki juthat be az élő show-ba. Talán azért sikeres az X-Faktor, mert nem kamu. Két fronton zajlanak a mérkőzések, egyrészt a színpadon, másrészt a mentorpultnál. A formátum legnagyobb találmánya hogy a mentorok érzelmileg érdekeltté válnak, valóban hinniük kell az előadókban, különben nem tudnak értük harcolni. Ezért nem is volna logikus, vagy hasznos, ha előre le volna zsírozva. Minden évben volt több olyan döntése a mentoroknak, amivel egyáltalán nem tudtam egyetérteni. El is mondtam nekik, volt, hogy meghallgatták a véleményemet, néha meg tettek rá. Többnyire rendre beigazolódott, hogy igazam volt. De volt rá példa, hogy én is mellénéztem.
hvg.hu: Szűcs Gábor hogy érzi magát a mentorok között?
S. T. L.: Mi G-nek hívjuk. A nemzetközi szemlélet mindig izgalmas. Az olasz formátumban például a brit Mika az egyik mentor, akinek semmi köze Olaszországhoz, de megtanult a műsor kedvéért olaszul. Amikor Malek Miklós elment, és Geszti Péter is úgy döntött, hogy nem folytatja, elkezdtünk nézelődni. Épp akkor került G is a köztudatba, illetve készült róla egy dokumentumfilm. Amikor jött haza koncertezni, találkoztunk vele. A zenei képzettsége mellett már akkor is nagyon rokonszenves volt, így a főnököm, Herman Péter végül felkérte a műsorra és igazunk volt, szerintem nem cáfol rá erre a műsorban sem. Barátságos, szellemes és végtelenül szerethető pasas. Jó vele bulizni is.
Olvassa el az interjúnkat G-vel.
hvg.hu: Két tábor alakult ki a mentorok négyesében, Tóth Gabi Alföldivel kokettál, és mintha Szikora és G között is nagyobb lenne az összhang.
S. T. L.: Ebben van igazság, de ez nem tesz rosszat a műsornak. Mind bírják egymást, úgy szoktam jellemezni őket: úgy működnek mint egy kissé diszfunkcionális család. Sok zaj és vita, de sok egyetértés és szeretet is van. Hiába vannak civódások közöttük, szeretik és tisztelik egymást. Az angol formátumban volt olyan évad, amikor a két női mentor annyira utálta egymást, hogy a rosszindulat átjött a képernyőn, és zavaró volt. Simon Cowell is belátta, hogy az ilyen ellentétek nem működnek jól a műsorban.
hvg.hu: Pedig Simon Cowell sem a szeretetteli megnyilvánulásairól híres. Ő az, aki a legtöbbet alázza a versenyzőket. Itthon Alföldit szánták erre a szerepre?
S. T. L.: Alföldi nem vette fel ezt a szerepet. Alföldi ilyen. A mentorok nem kesztyűs bábok, nincs luk a hátukon és nem bábozunk velük. Egy 14 órás forgatáson nem tudod megjátszani magadat. Azt adod, ami van.
hvg.hu: De azért volt olyan versenyző, akit indokolatlanul durván porig alázott Tóth Gabival karöltve.
S. T. L.: A műsorban, ha van is drámaian éles kritika, ott vannak a könnyfakasztóan szép pillanatok is: amikor állva tapsolnak a mentorok, vagy amikor Tóth Gabi felmegy a színpadra és megöleli az előadót. Ez így van egyensúlyban, ezek nem pózok. Még a mentorok sem tudnak gombnyomásra sírni. Mindannyiunk életében van ilyen versenyhelyzet. Téged is vágott ki a vizsgáról ordítva egy professzor – gondolom – és engem is.
hvg.hu: A legnagyobb kritika a műsorral szemben, hogy kommersz konzervsztárokat gyárt.
S. T. L.: Ez nettó nem igaz. Mindent megpróbálunk megtenni azért, hogy minél inkább megjelenjen, átmenjen a képernyőn az előadók személyisége. Ez nehéz, mert nagyon rövid idő áll rendelkezésre. Ha személyesen megismerhetünk egy embert, az sok-sok dimenzióból áll. A televízióban ez kettőre korlátozódik. Egy kicsit olyan, mint a Dallas: Jockey a gonosz, Bobby a jófiú, Pamela a szép, Samantha az alkoholista. A tévésorozatokban is mindenkinek nagyjából egy tulajdonsága van. Az X-Faktor két győztesének, Kocsis Tibornak és Oláh Gergőnek a zenei menedzselésével is foglalkozom, művészeti tanácsadóként. A legnehezebb feladatunk, hogy azt a karaktert, amit a képernyőn megismertek az emberek, kibontsuk, kiszínezzük. Kocsis Tiborról mit tudnak a nézők? Hogy bármit el tud énekelni, jól állnak neki, a nagy, érzelmes, lírai dalok. Ettől sokan azt gondolják róla, hogy egy balfasz. Miközben állati talpraesett, iszonyú karakán, okos határozott és tök jó fej, nem mellesleg egy buligép. Múltkor odament egy koncert után a pulthoz és kért egy dupla vodkát, mire a pultos felháborodott, és faképnél hagyta. Nem akarta elhinni, hogy iszik alkoholt.
Hetente egy másfél perces bemutatkozó filmet látunk az előadókról, amiben ő és a mentora arról beszél, hogy mi történt vele. Aztán felmegy a színpadra, megmutat magából valamit három percben. Aztán vége lesz, és egy percben még mondhat pár szót, hogy milyen érzései vannak a produkcióval kapcsolatban. Öt és fél percben egy ember minden színét megmutatni nagyon nehéz. De őszintén: Kocsis Tibor ugyanolyan, mint Oláh Gergő, vagy Krasznai Tünde vagy Vastag Csaba? Szerintem ez nincs így. Az már az előadók feladata a műsor után, hogy minél többet mutassanak meg magukból. Igen, ez nehéz munka.
hvg.hu: Sokan nagyon fiatalon kerülnek a műsorba, mennyire befolyásolja a személyiségfejlődésüket az X-Faktor?
S. T. L.: Manapság a 18 évesek már sokkal öntudatosabbak, mint amikor én voltam annyi. Az X-Faktorban mindig arra buzdítjuk a versenyzőket, hogy mutassák meg az egyéniségüket, fedezzék fel önmagukat. Soha nem kötelezzük őket arra, hogy olyan ruhát húzzanak fel, vagy úgy sminkeljenek, amivel nem tudnak azonosulni. Ha valamit nem akarnak, nyugodtan megmondhatják. Szinte könyörgünk nekik, hogy mondjanak nemet, ha úgy érzik. Mi tanácsokat persze tudunk adni: például, hogy az apró kockás ing nem működik jól a képernyőn, mert zsizseg. Vagy a vörös haj jobban menne a szeme színéhez. Ez a dolgunk. Kollégákként dolgozunk a versenyzőkkel, nem Olimposzi Istenek vagyunk számukra. Kreatív munkatársak, idővel még barátok is.
hvg.hu: A másik kritika, hogy hiába termelnek ki a műsor idejére sztárokat, utána elvesznek a süllyesztőben, illetve megfelelve a csatorna elvárásainak mindenféle kínos kötelezettségnek kell eleget tenniük, például hagymafesztiválra haknizni járni.
S. T. L.: Ugye tisztában vagy vele, hogy szinte minden neves előadó jár hagymafesztiválra? Már ha el akar jutni a közönséghez. Vidéki rendezvényen fellépni nem ciki. Az ember karrierje nem az Aréna színpadán kezdődik. Oda el lehet jutni idővel és sok munkával. Színpadi rutint szerezni pedig a krumplifesztiválon lehet. Egyébként nem kötelező hagymafesztiválra menni. Nem szeretem a feltételezéseken alapuló összeesküvés elméleteket, ássunk már egy kicsit a mélyebbre. Nyilván nem fogjuk nyilvánosságra hozni a szerződéseinket, de senkinek nem teszünk kilenc milliméteres Beretta lőfegyvert a fejéhez, hogy bármire kényszerítsük. A show a versenyzőknek egy tanulóidőszak és visszajelzés a képességeikről. A versenyzők megtapasztalhatják, hogy mennyire való ez nekik és van beleszólásuk a karrierjük alakításába. Már akinek van elképzelése róla.
Meghívtak egyszer egy egyetemi előadásra, mely a zenei menedzsmenttel foglalkozott, és a beszélgetés a tehetségkutatókra volt kihegyezve. Az előadó felvázolt egy grafikont, amely szerint a zenei tehetségkutatóban végzetteknek egy ellipszis az életútja, az elején nagyon megugrik, de a műsor után visszaesik a nullára. Azoknak pedig, akik saját erejükből, a műsor által generált ismertség nélkül építenek karriert, a grafikonjuk egy szépen felfelé ívelő egyenest mutat. Ez csúsztatás, és egyik sem igaz. Sokan eltűnnek, de egy évben a tehetségkutatók számától függően 12-24 embernek kéne nagyon befutnia. Azt senki nem gondolhatja, hogy mindegyikük el tud helyezkedni a zeneiparban. Tehetségkutató műsorban szerepelni, nem egy életre szóló biztosítás, hanem egy lehetőség. Garázsban ezrek zenélnek sok-sok évig. Tankcsapdából pedig nincs sok. A többség lemorzsolódik és feladja. Egyébként még valamit tegyünk tisztába. A mai zenei mamutok és ikonok jelentős része valaha tehetségkutató műsorban tűnt fel. Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, az Illés-együttes, mind megjárták ezt az utat, csak akkor még Táncdalfesztiválnak és Ki Mit Tud-nak hívták. Ott is sokan voltak, és csak némelyikükből lett nagyívű pályát befutó előadó. A Ki Mit Tudot mégis kevesen használják köpőcsészének a témában.
hvg.hu: Lehet tudni, hogy mitől tud az egyik érvényesülni, a másik meg nem?
S. T. L.: Ez a tehetségen és a közönségre gyakorolt hatáson túl elsősorban személyiségfüggő. Az, hogy valaki alkalmas egy tévéműsorban való megjelenésre, akár sikerre is, az nem jelenti azt magától értetődően, hogy a való életben is tud működni. Ahhoz elkötelezettség, türelem, kemény munka kell. Az X-Faktorban látjuk, hogyan lesz a szomszéd fiúból sztár. Ez egy tévéműsor, azt pedig mindig elmondjuk a versenyzőknek, hogy készüljenek fel, hogy ennél soha nem lesz jobb dolguk. Csomó sminkes, fodrász, stylist ugrál körülöttük, és tízen pedig azon gondolkodnak, hogy milyen legyen a színpadkép, a háttértánc, a koreográfia. Alájuk dolgozik egy óriási csapat, amikor ezek az emberek eltűnnek mögülük, kérdés, hogy mire képesek egyedül. Mindig pontosnak kell lenni, mindig tudni kell a szöveget. Ha már nem diktál senki, vajon tudja-e tartani a tempót?
hvg.hu: Foglalkoznak azokkal, akik nem?
S. T. L: Ez olyan, mintha az ELTE irodalomtudományok szakán az egyik professzort számon kérnék, hogy van-e minden végzős hallgatójának jól fizető állása. Az X-Faktor egy megnyilatkozási lehetőség, egy ugródeszka. Nem mindenki a színpadon érvényesül végül. A Csillag Születik című műsorban több olyan táncos volt, aki aztán az X-Faktor koreográfusa lett Dani az MDC-ből pedig (a tavaly az X-Faktorban elsőként estek ki – a szerk.) most a zenei stábunkban dolgozik.
De, hogy világossá és egyértelművé tegyem, számos útja van és lehet az érvényesülésnek, mindenkinek magának kell megtalálnia a sajátját, de hiszek benne, hogy nem Isten ellen való vétek eljönni egy zenei tehetségkutató műsorba. Mitöbb: mi a jobb egy zenei karrierre vágyó embernek? Eljutni az X-Faktorba és felmérni a tudását, kipróbálni magát, sikert aratni, netán kudarcot vallani, vagy megmaradni otthon a garázszenélésnél és rózsaszínű lufikat eregetni? Szerintem az előbbi.
