Ahogy azt nemrég a hvg.hu is megírta, évről évre láthatunk a tévében egy olyan embert, akiről a többségnek valószínűleg fogalma sincs, hogy magyar. A 64 éves Joe Bugner már jó ideje Ausztráliában él, ahol "Aussie Joe" néven emlegetik, és annak ellenére, hogy legnagyobb filmszerepein már évtizedekkel túl van, a profi ökölvívástól pedig 1999-ben visszavonult, még ma ismert és kedvelt médiaszemélyiség a kontinens országban.

Harminckét éves nehézsúlyú bokszkarrierje során kétszer is megmérkőzött Muhammad Alival, és mindkétszer végigjátszották a meccset, csak bírói döntéssel veszített a legenda ellen. Rajta kívül olyan neves ökölvívókkal meccselt még, mint Joe Frazier vagy James "Csonttörő" Smith, utóbbi legyőzésével pedig el is nyerte a WBF nehézsúlyú világbajnoki övet.

Színészi karrierje során 1978 és 1981 között négy filmet készített Bud Spencerrel közösen, de játszott a Jean-Claude Van Damme-féle Streetfighter - Harc a végsőkig című alkotásban és olyan sorozatokban is, mint Az elveszett világ vagy az Utazás a föld középpontja felé. 2009-ben 16 részen keresztül szerepelt a Celeb vagyok, ments ki innen! címmel később nálunk is futó valóságshow angol verziójában, 2013-ban pedig kijött az önéletrajzi könyve Ausztráliában, Joe Bugner - My Story címmel.

A hvg.hu-nak sikerült elérnie a visszavonult életet élő ex-bunyóst.

hvg.hu: Hat éves volt, amikor családjával disszidáltak Magyarországról. Emlékszik még, hogy miért döntöttek így?

Joe Bugner: 1956-ban, amikor a szovjetek bevonultak Magyarországra, anyám, aki egyedül nevelt engem, úgy döntött, hogy nem akar a komcsik uralma alatt élni. Egyik nap hazajött a munkából, és azt mondta, hogy elmegyünk kirándulni. A végén Angliában kötöttünk ki. A menekülésünk során anyám csinált néhány butaságot, például átvágtunk egy olyan mezőn, amiről a jugoszláv határon állomásozó katonáktól megtudtuk, hogy alá volt aknázva. Aztán több hónapot töltöttünk menekülttáborokban, mire eljutottunk Angliába.

hvg.hu: Bár elég fiatal volt még, amikor elhagyták az országot, de azért emlékszik még valamennyire az itteni életéből?

J.B.: Nem nagyon. Sajnos elég kevés dolog köt Magyarországhoz, a tanulmányaim nagy részét is Angliában és Amerikában töltöttem. De szeretnék gyakrabban hazalátogatni. Szegedre, a szülővárosomra például még mindig nagyon szívesen gondolok vissza. Marlene-nek, a feleségemnek is nagyon tetszett, amikor 1977-ben ott jártunk, és elmentünk a Szőreg nevű faluba, ahol 1956-ig éltem.

hvg.hu: Ez volt az egyetlen alkalom, hogy hazalátogattak?

J.B.: Nem, 1977 után néhány évvel Olaszországban forgattam, és akkor átugrottunk Magyarországra. Nagyon élveztük, és bár az ország még mindig kommunista uralom alatt állt, az emberek nagyszerűek voltak.

hvg.hu: Vannak Magyarországon élő rokonai?

J.B.: Van pár unokatestvérem otthon, akik idősebbek nálam, de az évek során elvesztettem velük a kapcsolatot.

hvg.hu: Muhammad Alival és Joe Frazierrel játszott meccseinek köszönhetően már világhírű bokszoló volt, amikor bekerült a filmvilágba. Mi ösztönözte arra, hogy a ringen kívül a mozivásznon is ossza a pofonokat?

J.B.: Amikor kicsi voltam, sokat voltam egyedül, sőt szerettem is egyedül lenni, és sokszor lógtam a moziban. A két gyerekkori hősöm, még a hatvanas években a Herkulest játszó Steve Reeves és az akkori James Bond, Sean Connery voltak. AZ 1958-as Herkulesben lévő diszkoszvető-jelenet miatt kezdtem el én is ezt a sportot, amiben aztán odáig jutottam, hogy bekerültem a Guinness Rekordok Könyvébe, 56.4 méteres dobással. Ráadásul mindössze 15 éves voltam ekkor, a díjat pedig magától Fülöp hercegtől vehettem át. A James Bond-dolog persze csak sima fantáziálgatás volt, hülyének is néztek miatta. De már fiatalkoromban tudtam élvezni az életet.

hvg.hu: Melyik filmszerepére a legbüszkébb?

J.B.: Nagyjából 30 film- és sorozatszerep van mögöttem, és egytől egyig élveztem őket. Bud Spencerrel voltak a legjobb élményeim, kettőt különösen szerettem. Az egyik az Én a vízilovakkal vagyok, a másik pedig a Seriff az égből.

hvg.hu: Három éven belül négy filmet is készített Bud Spencerrel. Milyen volt vele a kapcsolata a magánéletben?

J.B.: Bud Spencer és én országos cimborák voltunk, a színészet mellett a sport is összekötött minket. "Big Bud" olimpiai úszó volt, én meg világbajnok bokszoló. A legjobb verekedős jeleneteim vele voltak, aztán mindig összeültünk egy jót vacsorázni is.

hvg.hu: Még mindig szívesen csinálna filmeket?

J.B.: Persze, még mindig érdekel a filmezés, most is van egy készülő film, ahova hívtak.

hvg.hu: Arról is lehetett olvasni, hogy az egyik Rocky-filmben is lett volna önnek egy szerep, de aztán Sylvester Stallonéval volt egy kis nézeteltérése, ezért valaki más kapta meg azt. Ez hogy történt pontosan?

J.B.: Igen, a Rocky IV-hez szóba jött az én nevem is, aztán végül az a svéd színész, Dolph Lundgren kapta meg a szerepet. Elhívtak egy beszélgetésre, ültünk vagy nyolcan egy asztalnál, Stallone megkérdezte, hogy eljátszanám-e ezt az orosz bokszolót, én mondtam, hogy persze. Aztán az már nem tetszett neki, hogy megjegyeztem, hogy én profi bokszoló vagyok, és lehetséges, hogy sok olyan dologra képes vagyok a ringben, amire egy színész nem biztos. Elkezdett túlságosan irányítóan beszélni velem. Amúgy Stallone egy nagyon kedves fickó, a Rocky-filmeket is nagyon szeretem, de örülök, hogy végül nem én kaptam a szerepet. Lundgren biztos jobban bírta ezt a főnökösködő stílust.

hvg.hu: A remény bajnoka című film forgatása előtt a honfitársa, Russell Crowe felkérte önt, hogy segítsen neki felkészülni a bokszoló szerepére. Aztán később valaki mást hozott be a projektbe, amiért ön nyilvánosan "gerinctelen féregnek" nevezte őt. Ezt még most is tartja?

J.B.: Crowe egy teljesen megbízhatatlan ember, messziről kerülendő.

hvg.hu: Ha már boksz, melyik eredményére a legbükszébb és melyikre a legkevésbé?

J.B.: 83 meccsből 69-et megnyertem, elég szép pályafutásom volt, de sosem engedtem, hogy egy-egy vereség a kedvemet szegje. A legnagyobb büszkeségem az 1998-as WBF világbajnoki címem, amikor James "Csonttörő" Smith ellen technikai KO-val nyertem az első menetben. Csonttörő ordított a fájdalomtól, én meg ott álltam 48 évesen, mint a világ legjobbja, aztán egy évvel később veretlen bajnokként vonultam vissza.

hvg.hu: Több olyan fotó található az interneten, amiken hírességekkel együtt látható. Hogyan találkozott és milyen kapcsolata volt velük?

J.B.: Rengeteg hírességgel találkoztam életemben, sokat közülük a mai napig ismerek, a legtöbb akkori sztár hatalmas bokszrajongó volt. Frank Sinatrával nagyon jóban voltam például, akárhányszor Vegasban jártam, mindig jókat buliztunk. Tom Jones is jó barátom, ő volt az esküvői tanúm is. Manapság ezek az emberek, már akik még élnek, hozzánk hasonlóan csendes, visszavonult életet élnek, de ha ők erre járnak, vagy mi feléjük, akkor néha még összejövünk. De a legfontosabb ember számomra a gyönyörű feleségem, Marlene, akivel már 36 éve élünk boldog házasságban.

hvg.hu: Tervezi a közeljövőben, hogy Magyarországra látogat?

J.B.: Ha hívnak, már ott is vagyok.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!