A Lánchidat tízévi építése után 1849. november 20-án adta át a szabadságharcot leverő Haynau tábornok és a magyarországi polgári ügyekért felelős császári biztos, Geringer. A hidat megálmodó Széchenyit, és annak tervezőjét nem hívták meg az átadóra.
Mint a tenyleg.com emlékeztet egy volt 48-as huszár a naplójában arról ír, hogy míg Pesten „Haynaut az összesereglett tömeg némán, hidegen fogadta, Buda város jó érzelmű polgárai nagyszerű ovációkkal tanusíták hálaérzelmeiket”. Hálát, éspedig éppen a hadsereg képviselői iránt, amelynek vezetése a híd felépítését minden áron meg akarta akadályozni. És a bécsi udvar képviselői iránt, amely szintén akadályozni próbálta a projektet.
Széchenyi István addigra bukott politikus volt, mint a Batthyány-kormány egykori tagja. (A miniszterelnököt, Batthyányt Lajost alig másfél hónappal korábban végeztette ki a hidat átadó táborszernagy.) Igaz, ha hívták volna sem tudott volna menni: már a döblingi magánklinikán ápolták. Nem hívták meg a híd tervezőjét, W.T. Clarkot sem.
Az átadón nem hangzott el beszéd, és emléktáblát sem hagytak ott az átadók saját és uralkodójuk neveivel.
Széchenyi, ha nem is a hídon, de annak láncain fiával egyébként átkelt korábban a Duna fölött – erről és az átadóról bővebben a tenyleg.com-on olvashat.