20. Nine Inch Nails: Hesitation Marks

Trent Reznor, az elmúlt huszonöt év egyik legkultikusabb popzenei előadója ugyan 2009-ben visszavonultatta már legendás brandjét, ám 2012-ben – azok után, hogy filmzeneszerzőként Golden Globe- és Oscar-díjat nyert – reaktiválta a Nine Inch Nailst. Az új lemez ihletett, friss, erős, élettel – és a jövőre hazánkba látogató Nine Inch Nailsre jellemző szokásos fura, sötét és érzékeny energiákkal – teli lemez.

19. Pearl Jam: Lightning Bolt

Az egykor grunge-zenekarként indult seattle-i Pearl Jam immár hosszú évek óta stílusok fölött álló „népfrontos” rockegyüttes, sőt: intézmény. Az Lightning Bolt virtigli, élettel teli rockalbum, melyen a többségben lévő riffelős-tempós számok poposak és fülbemászóak, a balladák nagyívűek és emlékezetesek, s éppen a megfelelő mennyiségű akusztikus ellágyulást kapjuk.

18. The National: Trouble Will Find Me

Az elmúlt években beérkezett amerikai art-pop zenekar – melynek zenéjét korábban a Joy Division és Leonard Cohen keresztezéseként jellemezték a kritikusok – immár végképp nem bennfentes tipp, hanem az egyik legfontosabb és legnépszerűbb intellektuális rockegyüttes. Új lemezükön is ott van minden, ami miatt szeretjük őket: az egzisztencialista, borongós, elragadó és nagyívű popdalok.

17. John Grant: Pale Green Ghost

Az egykori – hazánkban is többször fellépett – Czars együttes frontembere 2010-ben mutatkozott be Queen Of Denmark című nagyszerű lemezével, rajta csupa puha és felemelő, a hetvenes éveket idéző dallal. A homoszexualitását büszkén vállaló popzenész új lemezét Izlandon készítette, s nem ragaszkodott a bevált formulához, hiszen ezen az ugyancsak mesteri albumon az akusztika mellett az elektronika is domináns szerepet kapott.

16. Foxygen: We Are The 21th Century Ambassadors Of Peace & Magic

2013 egyik legizgalmasabb felfedezése egy olyan amerikai együttes, melynek valójában ez a harmadik nagylemeze. A kaliforniai duó a hatvanas évek színes örökségéből, beatből, folk-rockból, pszichedéliából, barokk popból, art-popból épít várat, amely ha feldobjuk, idézetgyűjtemény, ha leesik, egy végig jó dalokat kínáló, szellemes nagylemez.

15. These New Puritans: The Field Of Reeds

Amit ez a háromtagú angol zenekar alkot, az legalább fél lábbal kilóg a popzene értelmezési tartományából, valahol a kortárs/kísérleti zene irányába – némileg a késői Talk Talk vagy a Kid A-korabeli Radiohead modorában. A végeredmény azonban, akárhogy is kategorizáljuk, emlékezetes és megkapó.

14. Jon Hopkins: Immunity

A legendás producer, a többek közt a U2 és a Talking Heads klasszikus lemezeit formáló Brian Eno legjobb tanítványa dolgozott már a Coldplay albumain mint alkalmazott atmoszféra-teremtő mester, s készített nagysikerű folkos duettlemezt is King Creosote-tal, ez az album azonban már kizárólag róla, az ő elektronika-orientált, hol ambientes, hol elektronikus tánczenés világáról.

13. Nick Cave and The Bad Seeds: Push The Sky Away

A kultikus dalszerző-énekes és együttese a kulcstag, Mick Harvey távozása után nem rogyott meg, sőt pályafutása egyik legjobb lemezét készítette el, melyen végképp nem a zaj és a káosz üt, hanem az összetéveszthetetlenül intim hangulat, az izgalmas dinamikai váltások és persze az ihletett dalok.

12. Laura Marling: Once I Was An Eagle

A fiatal brit generáció talán legígéretesebb dalszerző-énekesnője új nagylemezét Amerikában, Los Angelesben készítette el. Az új album pályafutása eddigi legjobbja: továbbra is érezzük, honnan merít – angol folk, Leonard Cohen, Suzanne Vega, Joni Mitchell, Bob Dylan –, ám amit hallunk, az egy immár végképp beérkezett zenész saját világa.

11. Savages: Silence Yourself

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának poszt-punk gitárzenéjét – Gang Of Four, Joy Division, stb. – idéző négytagú angol csajzenekar az év egyik legjobb bemutatkozó nagylemezét hozta össze zajos és sötét, lendületes és dinamikus számokkal. Történetüknek ráadásul magyar vonatkozása is van: Marshal Dear című számukhoz az Angliában végzett kliprendező, Wootsch Gergely készített klipet.