Eleanor Catton műve 1866-ban játszódik, és egy rejtélyes gyilkosságról szól, amelyet az új-zélandi aranyláz idején követtek el.

A díjat odaítélő zsűri elnöke, Robert Macfarlane "káprázatos és nagyon-nagyon okos" műnek nevezte Catton második regényét, méltatta annak szerkezeti bonyolultságát és stílusát. Úgy fogalmazott: a regény varázslatosan idézi meg a kapzsiság és az arany világát. 

A kötet több mint 800 oldalas, ezzel a The Luminaries a leghosszabb regény, amely valaha Booker-díjat nyert.

A 28 éves szerző a legfiatalabb kitüntetett a díj 44 éve íródó történetében, és Keri Hulme után a második új-zélandi, aki megkapta az 50 ezer fonttal (17,5 millió forinttal) járó rangos elismerést.

Az először 1969-ben odaítélt Booker-díjat a Booker élelmiszeripari és nagykereskedelmi vállalat támogatásával alapították. A cégnek a neve ellenére semmi köze nem volt a könyvkiadáshoz.

A díjat azért hozták létre, hogy az angol nyelvterület prózaírói is részesüljenek a francia Goncourt-díjhoz hasonló tekintélyű irodalmi elismerésben.

Az eredetileg 21 ezer, ma már 50 ezer font pénzjutalommal és nemzetközi hírnévvel járó kitüntetést eddig Nagy-Britannia, Írország és a Nemzetközösséghez tartozó országok szerzői kaphatták, 2014-től azonban már bármely angol nyelvű, Nagy-Britanniában is megjelent műnek odaítélhetik a díjat, amelynek főszponzora 2002 óta a Man Group nevű befektetési tanácsadó és alapkezelő csoport, innen a jelenleg használatos Man Booker elnevezés.

Az elismerést odaítélő szakmai zsűri tagjait a legjobb kritikusok, írók és akadémikusok, valamint közismert személyiségek közül évente választja ki egy tanácsadó bizottság.

Az eddigi díjazottak között van Salman Rushdie, V.S. Naipaul, Margaret Atwood, Ian McEwan és Hilary Mantel, aki kétszer - 2009-ben és 2012-ben - is megkapta az elismerést.