Kazincbarcikáról azt tudtuk, hogy onnan jönnek a hazai punkok, meg onnan árad a balszerencse. Beugrik, hogy a semmiből az 50-es években felépített borsodi szocialista város egykori fénye mára elkopott, a környező gyárak, bányák (Rákosi a Sajó völgybe nehézipari centrumot álmodott és részben meg is valósított!) bezártak, és így reménytelen munkanélküliséggel küzdenek  az ottaniak. Ám most a helyiek, mint Münchausen báró, a saját hajukat fogva próbálnak kikászálódni a mocsárból.

Mindenféle fejlesztés és nagyrendezvény mellett az önerőre, a „kazincbarcikai szellemiségre” jó példa, hogy a két éve létrehozott Képi demokrácia nevű Facebook-csoport ma 3333 tagot számlál. Nemde, akit egyszer a vegyigyár ammóniagőze megcsapott…

Balla Árpád

Öszvérállapot

Akadnak csúnyán lelakott övezetek (például a néhai „Hámán Kató-negyed”), de hát a világon hol nem, s akadnak gazdag övezetek is (a helyi villanegyedet kissé nagyképűen Rózsadombi-dűlőnek hívják). A harmincezres lélekszámú Kazincbarcika alakul, most egyfajta öszvérállapotban leledzik, még magán viseli a tűnt idők nyomait, de szeretne valamit kezdeni magával. Épp most építik át az egykor Leninről, ma Egressyről elnevezett főutat. Vlagyimir Iljics szelleme már nem kísérti a lakótelepeket, templomok épültek, intézményeket vettek át az egyházak. Ebben különösen a Szalézi Rend jeleskedett, például a korábbi Ságvári Endre Gimnáziumból külsejében is megújított Szalézi Szent Ferenc Gimnázium lett, a volt Dimitrov Általános Iskolából pedig Tompa Mihály Református Általános Iskola.

Különösen a városközpont alakul, aminek jelenlegi természetes velejárója a forgalomkorlátozás, a lárma és az építési törmelék, a főút környéki rendezett, tágas parkok, a sok füves-lombos terület azonban jólesően nyugtatja az idegeket. Persze joggal háborognak az Egressyvel párhuzamosan futó Építők útján, illetve Május 1. úton lakók, hogy náluk mikor történik már valami, hiszen egyelőre több helyütt „szomorú” házak tarkítják a látványt, a lehangoltság tapintható e területeken. De nem lehet mindent egyszerre, pláne, hogy nincs az a pénz, mindent csak szépen, sorjában.

Mert a tudatos városépítésnek és a szerencsés véletlenek is köszönhetően többmilliárdos tőke, hazai pályázati pénz és uniós forrás érkezik Kazincbarcikára. Tény: nagyon ráfért. Az 1990-es évek mélyrepülése után, amikor a majd 30 százalékos munkanélküliség, a reménytelenség és az elvándorlás volt az úr errefelé, mára a dolgok nagyot fordultak. Pontosabban: nagyot fordulóban vannak. Bár létrejött a barcikai ipari park, történtek cégbetelepülések, és a város meghatározó nagyüzeme, a Borsodchem (régen: Borsodi Vegyi Kombinát) a német, majd a kínai tulajdonos- és menedzsmentváltást követően magára találni látszik, de sokkal több munkalehetőség nincs. Még nincs.

Furcsa módon az idén augusztus 19-től szeptember 14-ig tartó Kolorcity fesztivál ezt (is) hivatott elősegíteni. Na, de ezt így hogy? – kérdezheti a bennünk rejlő Tornóczky Anita – miképpen tudja elősegíteni a munkahelyteremtést egy kulturális-művészeti rendezvénysorozat?

Balla Árpád

A svájci modell

A minta Svájcból ered. Ott találták ki, hogy a leszakadó, vagy épp nem a legjobb formájukat élő és mutató települések, régiók felzárkózatásának az a célravezető módja, ha vállalkozástámogató, fejlesztő beruházások hatékonyságát imázsépítéssel igyekeznek felturbózni. Mert a cégek odamennek szívesen, ahol a kedvező munkafeltételek mellett – partner önkormányzat, elegendő és esetleg képzett munkaerő, kedvező adózás – a környezet is vonzó: csábító, élettel, reményekkel és lehetőségekkel teli, ahol az emberek bizakodnak.

„Ha nem jössz le Kazincbarcikára, akkor hülye vagy” – tudatta a világgal a közelmúltban Bakáts Tibor, aki a 2006 folyamán indított „Szeretlek Kazincbarcika” mozgalom egyik ismert arca volt, s ennek megfelelően ilyen feliratú pólókban és kitűzőkben vállalt köz- (média-) szerepléseket, többek között a Heti Hetesben. Nem első ízben szeretne tehát a borsodi város jobb képet kialakítani magáról.

Ehhez most a szükséges szándékon túl a kellő pénz is rendelkezésre áll. „Kazincbarcika és vonzáskörzete munkahelyteremtő fejlesztése” címmel ugyanis a város önkormányzata három szomszédos helyhatósággal – Bánhorvátival, Rudabányával és Sajókazával – karöltve sikeres pályázatot nyújtott be a Svájci Hozzájárulási Programhoz. Ennek nyomán Svájc közel 1,2 milliárd forinttal támogatja, hogy a térség imázsa javuljon.

Klimon István, a város kultúráért felelős alpolgármestere azt mondta, az új arculati koncepció értelmében a település és vidéke „az ország legszínesebb régiójaként” kívánja meghatározni önmagát. Ennek részeként 2013. április elseje és 2015. szeptember 30-a között számos kulturális és kommunikációs akció zajlik majd Kazincbarcikán és a környékén. Az imázsjavításon túl – tette hozzá – a színes város és vidéke gazdaságilag is erősödhet: a Svájci Alap jóvoltából adott a lehetőség új vállalkozások betelepülésre, amit a ma még használaton kívül álló, felújításra váró Központi Általános Iskola célirányos átalakításával szeretnének elérni.

Az ingatlannak Üzleti Szolgáltató és Inkubációs Park néven négyezer négyzetméter alapterületen inkubátorházzá való átalakításával – a programmintát Svájc szolgáltatja, ahol jól bevált ez a módszer – itt képzett külföldi és helyi szakemberek bábáskodnak egy-egy vállalkozási ötlet felett. Előnyt élvez mindaz, ami működőképesnek, leginkább: munkahelyteremtőnek mutatkozik.

Balla Árpád

Egymillió frank a vállalkozásoknak

A népességmegőrzést szolgáló fejlesztés alapelve, hogy az ittélők közösségét mobilizálják, bevonják a meglévő szellemi tőkét a különböző programok megvalósításába, a kihasználatlanul álló – városi – ingatlanokat ennek a célnak alárendelve újrahasznosítsák, illetve a kistérség egyedi értékeire fókuszálják a figyelmet. Ez párosul a helyi identitás – a „Kazincbarcika-tudat” – megerősítésével, a helyiek és az ország lakóinak előítéleteinek megváltoztatásával.

Az inkubációs programba praktikusan főleg informatikai és kreatív kézműves vállalkozásokat várnak, de tulajdonképpen jöhet bárki és bármi, aminek kézzel fogható foglalkoztatásbővítő eredménye születhet. A vállalkozások ösztönzésére 238,5 millió forint áll az önkormányzat rendelkezésére. A mottó a „színesítés”, legyen szó akár építészetről, képzőművészetről, akár konferenciákról, találkozókról, zenei vagy gasztronómiai rendezvényekről, alkotótáborokról.

„A térségi imázs javítását egy minden eddiginél nagyobb szabású fesztivál is segíti” – tudtuk meg a városi fejlesztésekért felelős alpolgármestertől, Sztupák Pétertől. A korábbi időkben már megszokottá és kedveltté vált Borsodi Művészeti Fesztivál, kiegészülve egyéb (képző-) művészeti attrakciókkal tulajdonképpen egy szinttel feljebb lépett, és így született meg a Kolorcity fesztivál. Előképet a Genfi-tó partján elterülő svájci kisváros, Vevey adott, a „színesítő” rendezvény ideája innen származik. Itt, ahogy most Kazincbarcikán is teszik, többek között a sok lehangoló, sivár épületfelület ötletes megfestésével vittek szó szerint is színt a település életébe. S mennyire másképp indul az a reggel, amikor az embereknek az utcára lépve szép és/vagy vidám, tetszetős óriás faliképekkel van dolguk.

A remélhető munkahely-gyarapodás mellett Kazincbarcikán ezek a színes falfelületek rendelkeznek leginkább maradandó hatással. A „Színes Falak” Kolorcity-program keretében harminc lakó- és középület csinosodik. A vállalkozó szellemű bátrak pályázat útján jelentkezhettek, a szépszámú aspiránsból szakértő zsűri szemelte ki a megvalósításra érdemesnek tartott festményterveket. Természetesen egy házfelület kipingáláshoz a lakóközösség beleegyezése is szükségeltetett (nem erőszak a disznótor). Az eddig megvalósult eredmények – Kovács G. Tamás, a „Designrobot” formáció, és Virág Dóra panelházakra festett alkotásai – igazán kellemes élményt nyújtanak a szemnek a betonrengetegben.

Balla Árpád

Barcika-brand

Szitka Péter, a város 37 éves polgármestere kijelentette: Kazincbarcika újratervezése, újrapozícionálása zajlik. Meglátása szerint Kazincbarcika Borsod megyében az egyik legrendezettebb és legnagyobb kulturális és sportértékekkel rendelkező város, amit a Kolorcity csak külön kiemel. Mindazzal, hogy a helyieken túl temérdek környező településbelit és turistát látnak vendégül, úgy tapasztalja, a „színes város” újdonsült mottója egyre jobban kezd beleégni az emberekbe.

Szerinte Kazincbarcika látványosan és érezhetően megpezsdült. „A svájciak kifejezetten kérték, hogy helyi szinten egy olyan pályázati lehetőséget biztosítsunk a kis- és középvállalkozásoknak, ami munkahelynövelő beruházásokat generál.” Ha van munka, van bizodalom a városban, nincs elvándorlás, nincs pesszimizmus, otthonosságérzet és jobb kedv van – sorolja optimistán Szitka.

Mámoros depressziós tömeg

A Kolorcity fesztivál könnyűzenei koncertfelhozatalban különösen erősnek mutatkozott. A fizetős fellépők mellett (Charlie, Keresztes Ildikó, Presser Gábor és Vincze Lilla) ingyenesen szórakoztatta a népet – többek között – a Budapest Bár, a Depresszió, Geszti Péter, a Kiscsillag. A komolyzene barátainak Antonio Caldara: Szent István király-oratóriuma szólt, pop- és klasszikus dalokat adott elő az Adagio Trió, „gipsy swinges” dzsesszt játszott a Myrtill és a Swinguistique formáció.

A Csónakázó tónál kialakított „plázs” környékén és a városháza előtt tartott szabadbejárású koncertekre sohasem látott tömeg sereglett egybe. A rendezvény főszervezője, a Barcika Art Kft. ügyvezetője, Göndör Judit szerint a távolabbi vidékekről jövők fokozott figyelmét és részvételét mi sem mutatja jobban, hogy „a nyitórendezvény napján és az azt követő hétvégén szinte nem volt szabad szálláshely a városban.”

Mint megtudtuk, a Kolorcity mintája ugyan svájci, de a fesztivál koncepciója, felépítése, az arculata teljesen eredeti és egy hosszabb kutatómunka, ötletelés eredménye. A Kolorcitynek lesz folytatása is, hiszen minimum három évre terveznek, de igazából már a múlt év derekától más elképzelés és értékek mentén szervezik a város közművelődését, kulturális eseményeit, mint azt megelőzően tették.

Balla Árpád

A Szigetről idetaxizott ember legendája

A zenés eseményeken túl voltak színházi és táncprogramok, képzőművészeti kiállítások, Somodi-Hornyák Szilárd művésztanár kalauzolásával részt lehetett venni tematikus, kisvonatos szobortúrákon is, amiken az ideiglenesen „felöltöztetett” neves kazincbarcikai szobrokhoz – például Huszár Imre: Diána őzzel és Győri Dezső: Borjút terelő fiú – lehetett zarándokolni.

A Kolorcity Fesztivál egyik „állandó eleme” az a szobor, amit Szőke Gábor Miklós alkotott. A „Kolor Unikornis” jelenleg az Egressy Béni Művelődési Központ mögötti területen domborodik, de már az augusztus elejei Sziget Fesztiválon „debütált”, hogy Kazincbarcikára csábítsa a vállalkozó szellemű szigetelőket. Egy új keletű „legenda” szerint olyan sikeresen, hogy egy delikvens a szobor láttán kíváncsiságból és kultúrvágytól vezéreltetve Kazincbarcikáig taxizott.

Korábban szervezetek „Akkor és most” elnevezéssel éjszakai fotóvetítést, amikor Kazincbarcika múltjának és jelenének képeit vetítették az Egressy Béni Művelődési Központ falára. Levetítették az Almási Tamás Kossuth-díjas filmrendező irányításával a hazánkban tanuló, a világ számos pontjáról érkezett harminc dokumentumfilm-mesterszakos hallgatónak Kazincbarcikáról készített anyagait is.

Balla Árpád

 „Barcika is jó hely”

Egyetértünk a Bëlga együttes Hello B.A.Z. megye! című számának vonatkozó soraival: „Barcika is jó hely”. Igaz, a Kolorcity fesztivál az idei zárlatához közeledik, de még akadnak ízletesnek ígérkező programmorzsák (vagy inkább: falatok): szeptember 5-én felkereshető Horgas Eszter és Cseke Gábor, 6-án Demjén Ferenc, 7-én a Tankcsapda, 13-án Zorán és kamarazenekara koncertje. Szeptember 14-én pedig – díjtalanul – lehet tombolni a Falusi Mariann, Tóth Gabi és Somló Tamás alkotta Star Jam Session, utána az amerikai La Bouche bulijain (valljuk be, egy tengerentúli formáció ritka vendégnek számít a borsodi városban).

A Kolorcity fesztivál színekben és kínálatokban bővelkedő eseménysorozata természetesen önmagában még nem elég, hogy azonnali javulás álljon be a város itteni, illetve az országos megítélésében. De elkezdődött valami, aminek jó is lehet a vége. A város élt, él – és élni akar. 

„Itt igenis normális, tehetséges emberek élnek”

Balla Árpád Szitka Péter, Kazincbarcika polgármestere a Kolorcity fesztiválhoz kötődően főleg munkahelyek teremtését reméli, illetve a pesszimista településkép átformálását. A 37 éves városvezető örül, hogy sokesztendei éhkopp után most valami pozitív változás megindulni látszik. Miért fontos, hogy imázst váltson Kazincbarcika? Már a „Szeretlek Kazincbarcika” elnevezésű mozgalom is alapvetően azt célozta, hogy a városról és a térségről kialakult képet a megfelelő tükörrel tudjuk szemlélni. Helyben és az ország többi részében egyaránt. Ha mondjuk Budapesten, Győrben vagy Révfülöpön megkérdezik, mi jut eszedbe Kazincbarcikáról, ne a múlt rossz és ma már abszolút igaztalan sztereotípiái ugorjanak be, mint hogy ez egy romló, pusztuló, fekete, csúnya borsodi hely, a város, ahova nem szívesen látogat az ember. Ahogy anno a „Szeretlek Kazincbarcika” és most a Kolorcity fesztivál pontosan arra világít rá, hogy ennek a városnak és ennek a térségnek vannak értékei. Itt igenis normális, tehetséges emberek élnek, akik a művészetben, sportban, kultúrában, tudományban, bármiben meg tudják magukat mutatni. Ez egy olyan helyszín, ahova érdemes eljönni. A Kolorfeszt ezt feszíti ki. Hogyan kapcsolódik össze az arculatjavítás, ez a rendezvénysorozat és a munkahelyteremtés? A Kolorcity fesztivál egy svájci eredetű és finanszírozású programnak egy eleme. Két-két és fél évvel ezelőtt adódott a lehetőség: a svájciak úgy gondolták, hogy Észak-kelet Magyarországon kistérségek számára pályázati forrásokat biztosítanak, aminek elsődleges célja a munkahelyteremtés. A svájciak és a Sztupák Péter, a fejlesztésekért felelős alpolgármester, a pályázat gazdája vezette itteni szakemberek ugyanazt tartják: egy munkahely teremtő-ösztönző pályázat akkor képes sikeres lenni, ha a miliőt hozzáformáljuk. Magyarán: ha egy optimistább, vonzóbb térséget és várost mutatunk fel, arra turisztikailag, pláne vállalkozás szempontjából fogékonyabbak lesznek. Ehhez a vonzóbbá tételhez tartozik, hogy évről évre sor kerül a Kolorcity rendezvénysorozatra. Mindennek része a belvárosi rehabilitáció, az Egressy út és a központ novemberig tartó megújítása? Nem, a belvárosfejlesztés egy másik pályázat eredményeként valósul meg, egy teljesen másik történet. A véletlenek szerencsés összjátéka, hogy ezeknek és más pályázatoknak köszönhetően fejleszteni és változtatni tudunk – nyilván ebben a tudatos építkezés szerepet játszik –, a Svájci–Magyar Együttműködési Program pályázatától és forrásától teljességgel független a belváros integrált rehabilitációja. Ennek keretében például a volt Újvárosi Általános Iskola tömbjében egy közösségi ház fog megvalósulni, rendezvényteremmel, állandó és időszaki kiállítási lehetőségekkel, kávézóval, a városi felnőtt és gyermekkönyvtár idetelepítésével, a Gyermekek Háza ideköltöztetésével és sok minden kulturális, civil és egyéb kínálattal áll az emberek szolgálatára. Mindennel, amire a kazincbarcikaiaknak szüksége mutatkozik. A cél, hogy e bővített „repertoárban” a szétágazó, de helybéli jellegüknél fogva nagyon is összetartozó dolgok egy helyre koncentrálódjanak, egy frekventált helyen valósuljanak meg úgy, hogy még gazdagítsák is azokat a szolgáltatásokat, amik egyébként részenként és korábban eleve magukban foglaltak. Amennyiben mindent megpróbálunk összesíteni, az utóbbi három és fél esztendőben mintegy négymilliárdos forrásbeáramlás történt Kazincbarcikán. A fejlődés korábban nem igazán jellemezte a várost. A helyzet – előnyére – változott, van oka, hogy kedvezőbb és valósabb képet mutassunk magunkról.