Jövő pénteken és szombaton a szegedi Dóm téren negyven éve után újra felhangzik Gershwin legismertebb műve, a Porgy és Bess, a legjobb operaházakat megjárt New York-i énekesek tolmácsolásában.
Szinte napra pontosan negyven éve mutatták be a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Porgy és Bess című operát. Akkor a Magyar Állami Operaház előadását láthatták a Dóm téri nézők. Az eltelt évtizedekben hiánycikk volt a hazai operaéletben Gershwin legismertebb műve, így színháztörténeti jelentőségű pillanatokat élhetnek át azok, akik ellátogatnak a fesztivál augusztus 9-i és 10-i Porgy és Bess előadására.
A darab leghíresebb áriája a Summertime, mely egyike a világon legtöbbször feldolgozott daloknak: több mint harmincháromezer változat készült belőle, többek közt Ella Fitzgerald, Louis Armstrong, Billie Holiday, de éppen Janis Joplin, Norah Jones, Isaac Stern és Christina Aguilera felfogásában is.
Bess szerepét operaszínpadokon olyan jelentős szopránok énekelték, mint Leontyne Price, Leona Mitchell vagy Grace Bumbry. A Summertime mellett több ária ismerősen csenghet a jazz és a gospel iránt érdeklődő közönség számára is, így például az I got plenty o’ nuttin, az I loves you Porgy, a Bess, you is my woman now vagy éppen az It ain’t necessarily so.
A most látható előadás szereposztása elsőrangú: New York-ból érkezik Szegedre az afro-amerikai operaénekesekből álló társulat. A Susan Williams-Finch rendezésében, Stefan Kozinski vezényletével színre kerülő előadás címszerepeit Richard Hobson és Angela Owens játssza.
„Gershwin meglehetősen idegen anyag volt számunkra, mert külön stílust, megkockáztatom: külön habitust igényel – mondja Papp Zoltán zongorista, aki szerint olyan nemzeti opera ez Amerikában, mint nekünk a Bánk bán.
Véleménye szerint Gershwin zenéje sokféleségétől csodálatos: hagyományos operai szerkezete mellett használja a legfurfangosabb jazzes futamokat. Gershwin úgy állt neki mesterműve elkészítésének, hogy a Carmen drámai hangvételét és romantikáját illetve a Mesterdalnokok szépségét fogja belesűríteni. A fekete songok és spirituálék szellemét, a jazz és a könnyedebb műfajok hangvételét ötvözte romantikus veretű, szimfonikus karakterű, letagadhatatlanul egyéni muzsikájában.