Radikálisan aktuális környezetbe helyezte a 16. századi Oroszországban játszódó történetet az egyéni látásmódjáról híres Calixto Bieito spanyol rendező, akinek nem ez volt az első ilyen munkája: a 2011-es stuttgarti Parsifaljának kerete például egy félbehagyott sztrádaépítés volt. 

A szerdai premieren a Borisz koronázására váró, papírzászlókat lengető tömeg a ködös homályból támolyog elő. A zászlókon hivatalban lévő vagy bukott politikusok képei láthatók: Putyin, Sarkozy, Berlusconi és Cameron fotói. A megjelenő rendőrök kordon közé szorítják az embereket. Egy sánta punkra gumibottal sóznak rá. 

Calixto Bieito nem hagy kétséget afelől, hogy szerinte Európában a válság tartós, a kontinensen zűrzavar uralkodik, az elszegényedett embereken erőszakos üzletemberek és korrupt politikusok uralkodnak, kivált ott, ahonnan ő jött, a földközi-tengeri országokban. 

Az oligarchának ábrázolt Borisz egyértelműen orosz származásúnak tűnik, de lehetne akár Silvio Berlusconi alteregója is. Sujszkij herceget maffiafőnökként ábrázolja a rendező. A helyzet épp olyan reménytelen, mint a 16. századi Oroszországban a Rurik- és a Romanov-dinasztia közötti válságos átmenet idején - írta a dpa német hírügynökség. 

Muszorgszkij remekművének ritkán játszott ősváltozata került színre Münchenben. Hangszerelése ugyan nyers, kevésbé kidolgozott, mint Rimszkij-Korszakov átdolgozása, de nyelvében erőteljesebb, hitelesebb. 

A címszerepben a fiatal ukrán basszust, Alexander Cimbaljukot, a szintén ukrán Anatolij Kocsergát (Pimen) és Gerhard Siegelt (Sujszkij) hangját, énekesi és játékteljesítményét egyaránt ünnepelte a közönség. Hosszú vastapsot kapott a zenekar élén a karmester, Kent Nagano is.