Dmitrij Bikov író szerint egy egész korszak távozott Borisz Sztrugackij halálával. "Suskin, Tarkovszkij kortársa volt. Számomra a fenomenális nemesség képviselője volt, semmitől sem félt. Az az érzésem, hogy most támasz nélkül maradtunk" - reagált írótársa, a Putyin által fémjelzett orosz hatalmat bíráló pályatársa halálára Bikov.

Vlagyimir Varfolomejev újságíró arra emlékeztetett, hogy Borisz Sztrugackij fellépett a sztálini szovjet himnusz visszaállítása, Mihail Hodorkovszkij, a Jukosz olajcég volt vezetőjének elítélése és bebörtönzése ellen. Az idős író a Pussy Riot orosz punkegyüttes tagjai, valamint a moszkvai Bolotnaja téri ellenzéki tüntetés letartóztatott résztvevőinek érdekében is felemelte szavát.

Borisz Sztrugackij 1955-ben csillagász-matematikusként végzett a leningrádi állami egyetemen, majd a pulkovói obszervatóriumban dolgozott. Bátyjával, Arkagyijjal első közös munkája, a Jövevények című novella 1958-ban jelent meg. Egy évre rá a Bíborszínű felhők című regénnyel léptek elő és váltak később klasszikussá a fantasztikus művek világában. Több tucat regényt, elbeszélést írtak együtt, az 1969-ben kiadott Lakható szigetet Fjodor Bondarcsuk filmesítette meg 2009-ben. 1972-ben jelent meg a Piknik az árokparton című kisregényük, amelyből a neves orosz rendező, Andrej Tarkovszkij Stalker című filmjét forgatta. Egyik híressé vált mondásuk: "Az emberiség leghősiesebb tette, hogy túlélt és szándékában áll túlélni mindent".

A Sztrugackij fivérek műveit a hetvenes években angolra is lefordították. Regényeik közül számos magyarul is több kiadást ért meg. Az 1960-as években született, Nehéz istennek lenni alapján készült Mundruczó Kornél két éve Brüsszelben bemutatott azonos című színházi rendezése, amely bejárta Európát és Ausztráliában is vendégszerepelt.

Borisz Sztrugackij 1964-től számított professzionális írónak, de műfordítóként szintén ismertté vált. André Alice Norton és Hal Clement amerikai, valamint John Wyndham angol sci-fi író műveit ültette át oroszra.

Bátyja, Arkagyij 1991-ben bekövetkezett halála után mindössze két regényt írt. 1992-ben Bronz csiga névvel díjat alapított, amellyel a legjobb tudományos-fantasztikus műveket jutalmazta minden évben.