A tetszhalott-állapotból lassan ébredező magyar filmes szakma a fontos állami gondoskodás sugallmazását megfontolva elkezdte újraértelmezni a filmkészítés alapvető folyamatát. A magyar mozi megújulásáért felelős kormánybiztos, Andrew G. Vajna producer és a Magyar Nemzeti Filmalap a filmkészítés vezérmondatát tűzte a meglengetett zászló legjobban látható felületére: a jó forgatókönyv az eladható film alapja.

Eddig a forgatókönyv szükséges rossz volt, de arra mindenképpen jó - és: egyedül alkalmas -, hogy legyen mivel pályázni a közpénzekre. Aztuán már tökmindegy, hogy a forgatáson a kamera mellett gubbasztó rendező bámulja a kezébe nyomott tele firkált lapokat, majd kikérte magának, hogy az ő művészi zsenijét előre megírt módon korlátozzák.

A forgatókönyvírás is szakma, amely tanulható, sőt: tanulni, gyakorolni kell. Ahogy nem minden járni/futni képes emberből lesz olimpiai sprinter, mert egyszer körbe futotta a házat, úgy az írástudó sem fog egyből zseniális scriptet rittyenteni, csak azért, mert egyszer már jó pillanatban nyomta meg életében a REC gombot a  kezében lévő kamerán egy  szülinapi bulin.  A Filmalapon belül egy külön, csak a forgatókönyvek elbírálásával és fejlesztésével foglakozó csoportot hoztak létre: az ebben dolgozók elsődleges feladata, hogy már a filmötlet szinten kiszűrjék a rossz elképzeléseket, ha pedig egy ötlet a kalapban marad, annak legyen esélye arra, hogy a szerzője - vagy a rendező - életre tudja kelteni.

MTI / Valuska Gábor

A Magyar Nemzeti Filmalap és a film.hu portál közös akcióba kezdett annak érdekében, hogy a szakma számára nyújtson lehetőséget a forgatókönyvírás fontosságának és trükkjeinek a megvitatására. Szeptember 21-22-én volt a Filmíró Mesterkurzus nevű közös találkozó a Puskin moziban. Szinte a teljes filmes palettát sikerült elérni, talán az eseményen való ingyenes részvételi lehetőség is csábító volt (ez az első alkalomra volt érvényes, a következőkben fizetni kell majd), csupán regisztrációra volt szükség, azonban a véges helyek végül is csak filmes szakemberek és a filmes tudományokat hallgatók kaphattak meghívót: 220 ember jelentkezését fogadták el. A mozi nagyterme mellett egy kisebb terem is zsúfolásig megtelt, a székek menti lépcsősorokon is ültek. A hatalmas érdeklődés azonban nem kizárólag az izgalmasnak ígérkező témának szólt. A kurzus exkluzív vendége Oliver Stone Oscar-díjas filmrendező volt, akit régi munkatársa, Andrew G. Vajna hívott meg.

Háború, politika, drog, erőszak

A rendező a nálunk október első hetében bemutatásra kerülő legújabb filmje, a Vadállatok európai promóciós turnéjába gyömöszölte bele kétnapos budapesteni látogatását.  Oliver Stone fontos és sikeres rendező, plusz ő írta filmjei, A szakasz, a Tőzsdecápák, a Született Július 4-én, a Doors, a Született gyilkosok, a JFK és a Nixon forgatókönyvét. Stone 1946-ban született New Yorkban, katonaként részt vett a vietnami háborúban. Elmondása szerint ez is hozzá járult ahhoz, hogy rendező legyen, mert a háború alatt szerzett tapasztalatait úgy érezte, hogy csak a képek segítségével tudja elmondani.

Miután a Yale-ről kibukott, beiratkozott a New York-i egyetem filmszakára, ahol többek között Martin Scorsese tanította neki a filmes mesterséget. Stone valamennyi filmje a világ működésének rideg, kemény és erőszakos oldalát reprezentálja, legyen az egy vietnami dzsungel, a Wall Street, egy amerikai futball stadion, a múlt egyik nagy birodalma, vagy egy képeslapszerűen idillikus kaliforniai tengerpart.

Témái: a háború, a politika, a drog, az erőszak. Állítása szerint csak arról mesél, amit maga körül lát és tapasztal. Bemutat és láttat, ha kell, kritizál, de sosem ítélkezik. A megértés számára fontos szempont, fontosabb, mint a szimpátia, ezért lehetséges, hogy olykor fő karakterei is a legalávalóbb emberi törmelékből valók: teljesen mindegy, hogy a Született gyilkosok szerelmes gyilkosairól van szó, vagy a W. című film főszereplőjéről, George W. Bushról.

Azt mondja, az a lényeg, hogy az újító szellemű alkotó mind történetmesélésében, mind a látványvilágban kísérletezzen, mint éppen ő. Stone filmjeire a kettőség és ellentmondásosság jellemző. Egyszerre mutat szélsőséges perspektívákat, például a karakterei látásmódjában. Jellemző, hogy még a legszívtelenebb gonosztevők is hatalmas érzelemhegyeket mozgatnak meg, a történetek emocionális vonalai széles spektrumok mentén mozognak, a kifejtés pedig a negédes, giccses elemektől a szikáran realista-erőszakos ábrázolásokig sok mindenre kiterjed. Stone szívesen hivatkozik arra, hogy a szélsőségek megmutatásának mestere.

MTI / Valuska Gábor

Nem csak rendezőként alkotott jelentőset, hanem íróként is. Az ő nevéhez fűződik a Sárkány éve, a végül Alan Parker által rendezett, és Magyaroszágon forgatott Evita (melynek főszerepét ő Madonna helyett inkább Meryl Streepre bízta volna), vagy az Al Pacino főszereplésével készült A sebhelyes arcú.

Zűrzavar

Oliver Stone a kurzusra a kötelező elegáns öt perces késéssel érkezett. A beszélgetés moderátora Gyárfás Dorka volt: először Andy Vajnát - a meghívót - jelentette be, aki kezébe véve a mikrofont, maga konferálta fel a sztárvendéget. Vicces momentum volt a bábeli angol-magyar zűrzavarban, hogy Vajna magyarul kezdte a beszédét, utána jelezte, hogy innentől angolra vált, majd nem zavartatva magát magyarul folytatta a rendező méltatását.

Az előzetesen kiadott program alapján a kurzus jól felosztott szekciókra bomlott, ahol olykor lehetőséget adtak a közönség számára, hogy feltehessék Stone-nak a kérdéseiket, máskor a rendező fejthette volna ki a véleményét az adott témákban. A precíz műsortervet azonban felülírta a részvevők aktivitása: záporoztak a kérdések, hol a moderátortól, hol a közönségtől, melyek az épp kérdező kiváncsiságát kielégítendő össze-vissza csapongtak Stone munkásságáról, a filmezés szabályairól, elméleti és gyakorlati példákról.

A moderátor Gyárfás Dorkának nyilván az lett volna a feladata, hogy valamiféle ívet kanyarítson a kötetlen kérdezz-felelekké alakult előadásnak, ám Oliver Stone valami miatt nem értette a rendszert, így Vajna angolról-angolra történő szinkrontolmácsolására volt szükség.

Laza volt, de terelt

Stone mind a két napon laza és kötetlen volt, néha már túlzottan is. Nem mindig értette a kérdéseket, így nem minden esetben válaszolt egyértelműen, pedig egy-két igazán izgalmas szakmai felvetésről hasznos lett volna hallani a mester valódi véleményét. A legzavaróbb az volt, amikor a saját alkotói folyamatáról firtatták. Arra a kérdésre, hogy milyen munkamódszer szerint írja a könyveit (ezt egyébként többen, többféle módon is próbálták kiszedni belőle), kitérő válasz adott.

„Ez egy egész tanév anyaga volna...attól függ, miről van szó...”. Egy másik érdeklődő arra volt kiváncsi, hogy a vizuális koncepció mikor és hogyan áll össze számára, mert olykor a filmjei képi világa kissé eltávolítja a nézőt a látottaktól. Erre csak annyit válaszolt: minden film és minden jelenet más és más, saját stílusuk van, és azt a módot kell megtalálni, ami a legjobban segítit a jelenet és a történet kibontakozását.

Stone-tól megtudhattuk, hogy számára a történet, a forgatókönyv az alapja minden filmjének. Szeret írni, akár kézzel is, mégha ezért régimódinak is tartják. Fontos, hogy mindennap írjon valamit, ha mást nem, egy naplót, ami az írás egy magányos és hosszú időt felemésztő tevékenység. Főleg délelőtt és kora este szeret dolgozni, mert nem egy korán kelő típus.

A rendező-forgatókönyvíró mindig rugalmasan viszonyul a saját ötleteihez, mondta. „Tight and Loose, Loose and Tight...” azaz: „Feszesen és Lazán...Lazán és Feszesen” - ezt az álláspontot képviseli Stone. Ha leír valamit, akkor azt végig kidolgozza, de tudni kell elvetni, ha valami nem működik. Mindig ír egy ún. shot list-et, amiben rögzíti magának, hogy mikor mit, hogyan szeretne felvenni, milyen beállításokból épüljön fel a jelenet, és a listáján mindig a legnehezebb jelenetet veszi előre.

Ha teheti, két hetet is próbál a színészekkel, mert ez kitűnő alkalom arra, hogy a forgatókönyv esetleges hibáira, például a dialógusok működőképességére fény derüljön. Stone elmondta, hogy szereti ha a színészek is elmondják a véleményüket a cselekményről.  Számára a legmegterhelőbb élmény mindig a forgatás utáni első vágás megtekintése. Ez egy "Rémálom!”: ez az a pillanat, amikor minden addigi elvárás és elképzelés darabjaira hullik. A vágás, olyan mint a történet újra írása, amikor mindent át lehet értelmezni és módosítani javítani, de a vágás legfőbb feladata, hogy a fölösleges részeket kiszedjék a történetből. „Forgathatsz amennyit csak akarsz, és ameddig a költségvetés engedi, de annál többet szívsz majd a vágószobában”- válaszolta egy kérdésre. (A legutóbbi filmjében, a Vadállatokban egy teljes karaktert kivágtak a filmből, akit Uma Thurman alakított.)

MTI / Valuska Gábor

Amerikában a tesztvetítés fontos része a készítés folyamatának, bár Stone nem rajong érte. Vajna ekkor megjegyezte, hogy Magyarországon sem kedvelik túlzottan a rendezők, ő ezen (is) szeretne változtatni. Nagy pillantásokkal konstatálta Gyárfás Dorka felvetését, miszerint a Kelet-európai hagyomány szerint a narráció alkalmazása egy filmben inkább kerülendő, és képekkel kell bemutatni a tárgyat. „Ez nekem új szabály”- mondta. A narráció Stone számára olyan, mint a zene, atmoszférát teremt és segít az expozícióban. A film feszes, racionális művészet, nincs mindig idő képekkel bíbelődni.

Árpa Attila kikezdte a mestert

Az egyetlen kritkus megjegyzés a végső soron kollégának tekinthatő Árpa Attilától jött, aki a második napi szemináriumra nézett be. Azt mondta, számára a Vadállatok hagy némi kívánni valót maga után. A karaktereket nem érti, semmilyen szinten nem érintették meg őt a főszereplők, a legizgalmasabb figurák nem Oliver Stone-i médiumok voltak. „A te véleményedet most már ismerem ”- reagált Stone, de érezhetően nem tudott mit kezdeni a kritikával.

Árpa végül, talán rádöbbenve, hogy ki is ő és éppen ki az, akit kritikájával illet, hirtelen témát és hangszínt váltott, majd korábbi szavai miatt elnézést kérve, megköszönte Stone-nak a Minden héten háború című filmet, amely "sok magyar fiatallal megszerettette az amerikai futballt. Tisztelete megerősítésére egy apró ajándékkal is meglepte Stone-t: a Budapest Wolves (Árpa amerikai futball csapata) kegytárgyát a nagy rendező mérsékel lekesedéssel, ám köszönettel elfogadta.

Oliver Stone ezt követően vicces is volt. Egy kérdésre, mely azt firtatta, hogy a szereplőnek mindig változnia kell-e egy jó filmben, visszakérdezett: Borat változott valamit is a film alatt? Máskor azon vidult a közönség, amikor Gyárfás Dorka arról érdeklődött, vitt-e saját élményéket a Vadállatok drogos jeleneteinek megírásába. Stone ismét nem értette a kérdést, és Vajnához fordult segítségért, aki röviden odanyögte: „You’re a druggie!” Azaz: „Drogos vagy.”

Stone arról is tájékoztatott, hogy Kalifornában rendkívül profi módon termesztik a marihuánát. A Vadállatok előkészítésekor körb járta az összes ültetvényt, sőt még Mexikóba is eljutott Benicio del Toroval egy igaz drogkartell-főnök rezidenciájára. A megkérdezettek elmondták, hogy Kaliforniában – ahol az orvosilag előírt marihuána legális szer-,  az Afganisztánból szerzett kitűnő minőségű magokat laboratóriumi körülmények között nevelik fel. Van saját magazinjuk, a High Times, mely a témában közöl cikkeket és érdekességeket. Ez a közönség soraiban harsány nevetést ingerelt. Az esemény nagyjából ugyan olyan kurtán ért véget, mint ahogyan elkezdődött. Köbli Norbert a Magyar Forgatókönyvírok Egyesületének elnöke, és a Filmíró mesterkurzus egyik főszervezője megköszönte Stone-nak és Andy Vajnának a részvételt, akik eltűntek a teremből, hogy maradék hivatalos teendőjükön, a kötelező sajtó interjúkon és a zárt körü szakmai kerekasztal beszélgetésen mielőbb túllegyenek.

MTI / Valuska Gábor

Oliver Stone csak alig résnyire húzta el a függönyt, miközben gondosan ügyelt arra, hogy még véletlenül se lásson beljebb az előtérnél a néző. Talán a szervezéskor nem tették elég egyértelművé számára, hogy ez itt képzés lesz, csupa tanulni vágyó magyar kollégával, és nem közönségtalálkozó a lelkes rajongókkal. Talán neki nem is volt kedve belemenni a részletekbe, a budapesti jelenést hakninak tekintette, egy szívesség viszonzását egy régi havernak, meg persze az új filmje, a Vadállatok szerény reklámjának.

Az is elképzelhető, hogy - legjobb szándéka ellenére -, egész egyszerűen az alkotás folyamatát lehetetlen elmondani és „tananyagként” átadni a szerény kezdők és profi rajongók számára.  Akárhogyan is van, a titok továbbra is titok maradt. Oliver Stone néhány túl nagyra nőtt kopasznyakú óvó ember árnyékában megtörölte gyöngyöző homlokát, majd beszállt barátja mellé: a lázadó, rendszerkritikus, kemény filmes kényelmesen elhelyezkedett a hátsó ülésen. A kocsi lassan kigurult a Kossuth Lajos utca forgatagába, nyomát nem követte megvadult rajongók népes tábora. Csak néhány filmes áldogált az utcán, kezükben füstölgő cigaretta, arcukon elegáns közöny és némi értetlenség. Legközelebb Joe Eszterhas, a forgatókönyvírás ikonja jön, majd ő megosztja a titkot.