Az amerikai-magyar üzletember az alkotás sajtóbemutatóján elmondta, hogy a képet Munkácsy Mihály 1886-ban festette valószínűleg a Luxemburggal szomszédos Colpachban, majd ügynökén, Charles Sedelmeyeren keresztül még abban az évben eladta Potter Palmer chicagói milliomosnak, így az alkotás az Egyesült Államokba került. A milliomos 1902-ben halt meg, a képet fia örökölte. 1914-ben a munkát megjelentették a Sedelmeyer által kiadott Munkácsy-könyvben, majd mintegy száz évre eltűnt. Valószínűleg Palmer özvegye az 1910-es években a chicagói Szépművészeti Múzeumnak adományozta, de ez pontosan nem tudható.

2008-ban a New York-i Sotheby’s aukciós háznál bukkant föl ismét mint a New York-i Városi Könyvtár (New York Public Library) tétele, ekkor ugyanis a könyvtár a gyűjteményében található több képtől is megvált. Pákh Imrének akkor még nem sikerült megvásárolnia, és egy magyar vállalkozóhoz került. Ezt követően 2010-ben keresték meg a műgyűjtőt a szépen restaurált képpel, melyhez egy Munkácsy-képkeret mását is elkészíttették. Az egyeztetések azóta tartottak, de csak idén nyáron sikerült megegyezniük a feleknek.

A mintegy 150 millió forintot érő alkotást 2008-as hazatérése után a Nemzeti Galériában már bemutatták, majd egy kiállításon Debrecenben is, sőt több kereskedőnél is látható volt Budapesten, de Munkácsy-tárlaton még nem. Az érdeklődők ebben a formában először a szegedi Móra Ferenc Múzeumban láthatják Pákh Imre Munkácsy-kollekciójának harmincnégy másik alkotásával együtt október közepéig. További érdekesség, hogy a monumentális képhez a Nemzeti Galéria adta kölcsön Munkácsy Mihály eredeti állványát, amely elbírja az alkotást.

A műgyűjtő ígéretet tett arra, hogy „Munkácsy-kommandója” tovább dolgozik, és reményei szerint őszre újabb alkotással bővül a szegedi tárlat. Az amerikai-magyar üzletember legutóbb a hónap elején mutatott be és kölcsönzött a szegedi tárlatnak egy szintén sokáig a nyilvánosság elől elzárt alkotást. Pákh Imre akkor hangsúlyozta: nagyon fontos feladatának tartja Munkácsy Mihály festményeinek felkutatását, hiszen a becslések szerint az egyik legnagyobb magyar festő életművének csaknem feléről nem tudni biztosat, akár 350 lappangó képe is lehet.

A szegedi Móra-múzeumban az Aranyecset – Munkácsy Szegeden című kiállításon az egyik leghíresebb magyar festő mintegy félszáz alkotását láthatja a közönség. A bemutatott alkotások között van a Munkácsy egyik fő művének tartott Golgota, és a látogatók két olyan képet is megcsodálhatnak - az 1882-ben festett Olvasó nőt és a 1888-89-ben készített Hímző leányt -, melyet még soha nem állítottak ki Magyarországon.