Játszott zenekarokban, és megpróbálta szólóban. Megmutatta magát idehaza és külföldön: a világsztár-karrier reményében élt Franciaországban és az Egyesült Államokban. A Megasztár zsűritagjaként évek óta tehetségeket keres, és úgy gondolja, hogy egy dalnak országimázs teremtő ereje is lehet. A nemzetközi Armel Operafesztivál felkérésére operát ír Originum címmel, amelynek 2013-ban New Yorkban lesz a bemutatója.

hvg.hu: Régi mániád a Megasztár zsűritagjaként is a nemzetközi szintű hazai sztár megtalálása. Radics Gigi győzelme áttörést hozott ezen a téren?

Mester Tamás: Amikor egy magyar énekes ugyanolyan színvonalon teljesít, mint egy amerikai világsztár ugyanazt a dalt énekelve, egyértelműen kiderül, mi hiányzik a közönségnek, a kiadóknak, az egész magyar popszakmának: a dal. Amíg karaokezgatunk a televízióban, addig sosem derül ki, hogy milyen szintre lehetne felhozni a magyar popzenét. Végre találtunk valakit, aki abszolút mértékben alkalmas lenne arra, hogy a világpiacon is megmutassa, hogy minőségi előadó.

"Álmokat adunk el, érzelmeket adunk át."

mtfot

Ha megnéznek egy fényképet Gigiről mondjuk három évvel ezelőttről, ott még egy csúnyácska, dagi lány énekelt hihetetlen kiejtéssel, ma pedig egy gyönyörű dívát látsz színpadi jelenléttel, tökéletes kiejtéssel. Ez maga a képzelet ereje, annak köszönhető, hogy Salgótarjánban maga elé képzelte Beyoncét és Whitney Houstont. Amikor valaki annyira bele tud feledkezni abba, amit csinál, hogy szinte elvész benne, számomra az az igazi tehetség, az predesztinálhatja arra, hogy világkarriert csináljon.

hvg.hu: Sokan tehetségkutatónak álcázott showműsornak tartják a Megasztárt. Aki nem kerül be, annak esélye sincs arra, hogy felfedezzék, piacra dobják.

M.T.: Éppen fordítva látom. A showműsor, a szavazás csak körítés de amire a több millió néző hétről hétre kiváncsi, az a tehetség maga. Amikor Gigi éneklés közben már a délutáni próbákon extázisba esik, az az érzelmi töltés átragad a nézőre is, és ámulatba ejti. Ez pedig művészet. Álmokat adunk el, érzelmeket adunk át.

Kellene egy precedens ebben az országban, hogy áttörjük a képzeletbeli falakat Nyugat felé. Ha valakinek ez sikerül, akkor másnap már mindenki azon fog dolgozni a magyar popszakmában, hogy miként lehet meghódítani a külföldi piacokat. Hiszen mindenki érzékeli, hogy ugyanabban a pocsolyában dagonyázunk, és azon vitatkozunk, hogy a sikeres és a bukott lemez között van kétezer példány. Ennek van egy nagy előnye a sok hátránya mellett.

Az ember felfedezi, hogy ha akarná sem tudná kiszámolni a trendeket, tehát akár szívből is lehetne zenélni. Ugyanilyen alapon nem érdemes figyelni azt, hogy magyarul esetleg több lemezt lehet eladni, hanem nyugodtan lehetne angolul énekelni. Már ha kedvünk tartja. Hiszen a popzene nyelve angol. Tavaly a website-omon végeztünk egy közvéleménykutatást arról, milyen nyelven hallgatnak szívesebben zenét. Ötször annyian szavaztak arra, hogy angolul is szívesen hallgatnának magyar előadókat.

hvg.hu: Az angol szövegű magyar dalok és szerzők támogatásának céljából hoztátok létre tavaly Andy Vajnával a Nemzetközi Művészközpont Alapítványt?

M.T.: Kaptunk az ötödik kerülettől egy helyiséget, hogy elkezdhessük a munkát. Most kezdődik a pénzgyűjtés, ami persze nem egyszerű, mert a popzene megmentését kevesen gondolják elsődleges feladatnak, és ez persze érthető. Ahhoz, hogy nagyszámú angol nyelvű felvétel készüljön Magyarországon, meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a szerző ne haljon éljen, hogy a dalait játsszák a rádiók. Egyébként nyitott kapukat döngetünk, mert az új médiatörvényben átminősítették a magyar dalt.

"Annyira mélyen vagyunk, hogy nyugodtan felrúghatnánk magunkat a kút aljáról."

mtfot

Ma már az is elegendő, ha az egyik szerzője magyar, a nyelvtől függetlenül. Ez megnyitotta a kapukat az angol éneklés és a koprodukciók előtt. Az Eurovíziós dalfesztivál is remek példa erre. Igaz visszavesz a lendületből, amikor kiderül, hogy az országunkat nem azért nem szavazzák tovább, mert nem elég jó a dal, hanem mert nincs elég szomszédünk, aki szeretne bennünket. Holott egy dalnak akár országimázsteremtő ereje is lehet.

Az én vízióm szerint egyszer majd jön egy magyar előadó, aki elénekli egy nemzetközi film főcímdalát. Másnap a politikusok is észre fogják venni, hogy jó lenne belevenni az országimázsba a könnyűzenét, ahogy például a film már benne van. Teljesen érthetetlen számomra, hogy csak kevesen veszik észre, hogy egy három perces videoklippel sokkal könnyebb elhitetni Európával a kompabilitásunkat, mint egy nagyjátékfilmmel, ami ezerszer drágább és lényegesen összetettebb műfaj.

hvg.hu: Egy időben mindent megtettél annak érdekében, hogy nemzetközi karriert csinálj. Min múlott, hogy nem sikerült?

M.T.: A világkarrier vagy a hírnév maga, mellékterméke kellene hogy legyen a zenélésnek, nem lehet cél. Én ezt elrontottam, sokáig másként gondoltam. Valahol útközben elveszítettem a lényeget, az örömszerzést magamnak és másoknak. Meg akartam felelni ennek a világnak, az általuk felkínált tükörben néztem magamat, hogy éppen hol tartok a világhírnévhez képest.

Fellini mondta, hogy a művészetben az egyetlen igazi értékmérő az ösztönösség. Azért merek őszintén, tabuk  nélkül beszélni erről, mert már negyvenkét éves vagyok. Nem feltétlenül most kellene elkezdeni a külföldi popkarrieremet. Már nem vágyom azt a fajta sikert, amiről beszélek. Egyszerűen úgy nézem a popszakmát, mint ami lehetne belőle, mi az, amit közösen tudnánk kihozni belőle. A erőfeszítéseket nem könnyíti meg, hogy a magyar popélet igazából halott.

hvg.hu: Mi okozta a halálát? És ha meghalt, el is lett temetve? Mi valami olyasmit látunk, hogy mennek a fesztiválok, turnéznak a zenekarok, bulizik a közönség, és a popsztárok - ha éppen nincsenek úton vagy stúdióban - a televízióban szakértenek.

M.T.: Amikor már nem lehetett eladni CD-ket, és a zenészek tudták, csak akkor fognak megélni, ha minden héten koncerteznek, vagy leginkább hakniznak. Az nem művészet, amikor egy vidéki plázában széken állva, play backről előadod a dalodat, és nincs pénzed arra, hogy videoklipet készíts. Annyira mélyen vagyunk, hogy nyugodtan felrúghatnánk magunkat a kút aljáról. Bármit kitalálhatnánk.

hvg.hu: A kilépés szabadságát jelenti számodra ebből a kúthelyzetből az opera komponálás?

M.T.: Kicsit kijebb akartam lépni a popzene határain. A felkérésig nem fogalmazódott bennem, hogy operát akarnék írni. Maga a műfaj sem állt igazán közel hozzám, amíg meg nem értettem, mennyire szabadon lehet benne mozogni. Volt egy forgatókönyv ötletem, amiből filmet szerettem volna csinálni. Most opera lesz belőle.

hvg.hu: Minek az eredetét kutatod a misztikus Originum cím alatt? Hogyan kell elképzelni ezt a művet?

M.T.: Van egy téma, amivel sokkal többet foglalkoztam, mint a zenéléssel: ez a világ, és önmagam megismerése. Tudom, fellengzősen hangzik, de engem valóban az foglalkoztatott leginkább, hogy miért vagyunk itt, ki vagyok én. Több évig kutattam, vizsgáltam, majd amikor kiderült számomra, hogy kicsi vagyok a feladathoz, feladtam a keresést, a megvilágosodás felé való törekvésemet. Másnaptól elég izgalmas dolgok történtek velem.

"Az új médiatörvényben átminősítették a magyar dalt."

mtfot

A kérdező és a válaszoló immár nem különbözött egymástól. Az opera kapcsán is az a kérdés vetődik fel: fel lehet- e sorakozni néhány kérdőjel mögé. Tehát, hogy feltétlenül válaszokat kell- e adnunk ahhoz, hogy közösséget alkossunk, ugyanabban akarjunk hinni, vagy pedig elegendő a kérdéseket megfogalmazni.

hvg.hu: Mire gondoltál, amikor Havas Ágnes, a nemzetközi Armel Operafesztivál kitalálója klasszikus nagyoperát rendelt tőled?

M.T.: Elég rizikós vállalkozás popzenésztől operát rendelni. Igaz, volt már erre néhány precedens, Amerikában. Elsőként azt jutott eszembe, hogy jövök én ahhoz, hogy komolyzenei dolgokba ártsam bele magam. Ami végül legyőzte bennem a kétkedőt, az annak felismerése volt, hogy a zenei műfajok igazából csak kitalált korlátok. Nem az vetődött fel bennem, miként fogom utolérni Mozartot vagy Wagnert, hanem az, mit csinálnának ezek a zsenik, ha ma élnének.

Vajon ugyanúgy gondolkodnának a zenei hangszerelésről, a művek hosszáról? Nagyon képlékenyek az opera határai, hiszen fiatal, pár száz éves műfajról van szó. Végül arra jutottam, hogy elengedem magam. Amilyen zene szól belőlem, az lesz benne az operában. Nem próbálok senkit utánozni, nem küzdök azzal, hogy megfelelek-e majd a komolyzenei szerzőknek, elfogadnak-e. Egyszerűen megírom azt, ami számomra legfontosabb. A dalok nagy része már elkészült, most a hangszerelésnél tartok.

hvg.hu: Ebben a több országot érintő nemzetközi projektben milyen beleszólásod van az énekesek, a rendező, a karmester kiválasztásába?

M.T.: Miközben írok, képekben gondolkodom, ezért megjelennek a fejemben szinte kész rendezések. Remélem, találunk egy olyan rendezőt, akivel összhangban lesznek az elképzeléseim. New Yorkban járva megkerestük Sting karmesterét, Steven Mercuriót, aki amúgy klasszikus opera karmesterként dolgozik a világ legnevesebb operaházaiban, többek között éveken át a New York-i Metropolitan Opera karmestere is volt.

Beszéltem neki a forgatókönyvről, aztán ő beszélt nekem arról, hogy szerinte mitől működik ma egy modern opera. Kiderült, nagyon hasonlóan gondoljuk. Boldog voltam, hogy tetszik neki az ügy és hogy elvállalta az opera vezénylését.

hvg.hu: Mi történik, ha sikered lesz? A zenekari és a szólókarrier után a szerzői éned  fog érvényesülni az elkövetkező időben?

M.T.: Akarás helyett, megpróbálok lelkesedésből tervezni. Túl rövid az élet ahhoz, hogy olyasmit csináljak, amiért nem tudok lelkesedni. Fontos, hogy a folyamat is izgalmas legyen, ne csak a végcél mozgasson. Máskülönben folyamatos hiányt élnék meg az eléréséig.