Vannak még helyek a világon, ahol még számít a mozi. A negyedszázada nagyszájú rendszerkritikusokat szállító a Nagy Fekete Autók most sztárokat fuvaroz, a punkok pedig kifejezetten kívánatosak a vörös szőnyegen, és persze lépten-nyomon a Monarchia szelleme a kísérő.
A jó filmfesztivál olyan, mint elveszni egy nyüzsgő piacon, sosem látott ételeket-italokat kóstolgatni, felfedezni régi-új ízeket, vadidegeneket régi ismerősként üdvözölni, reggel kikelni az ágyból, este lefeküdni, a kettő között meg csak a filmekkel foglalkozni. Elkezdődött a 47. Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál.
Karlovy Vary jelen pillanatban semmi másról nem híres, mint a fesztiváljáról – ja és persze Jan Becherről, folyamatosan. Hiába a makettszerű építészet, hiába a termálvíz, az ivókutak, itt most már minden a filmről szól. Filmtörténeti csemege, hogy ez volt egykor a szocialista tábor kedvenc filmfesztiválja, amit csak kétévente rendezhettek meg, nehogy elszívja a levegőt a moszkvai elől. A rendszerváltás utáni bizonytalanságot átvészelve a 90-es évek közepétől önállósodtak és mára Európa egyik legizgalmasabb A kategóriás fesztiváljává nőtték ki magukat a népszerű cseh színész Jiří Bartoška, a művészeti vezető Eva Zaoralová és – tavaly óta – Karel Och irányításával.
Errefelé számít a kultúra, meg a mozi. Václav Klaus, az államelnök és számos miniszter is részt vett a megnyitón, sőt végig is nézte az ír punkokról szóló (egyébként nem túl könnyű) filmet. Az este egy színházi jelenettel kezdődött; kicsit, mint egy kortárs cirkuszi show, egy versenyuszodát vetítettek a színpadra, ahol akrobaták úsztak a csillámló vízben. Itt, a medencénél vette át Helen Mirren az életműdíjat, a Kristályglóbuszt és a köszönő szavak után legelőször a napokban elhunyt Nora Ephronra emlékezett.
Arról beszélt, hogy a nők szerepe mennyire más lett a filmiparban, mint régen, ma már egyre több nő áll a kamera mögött, egyre több a női rendező és operatőr. Akárcsak a fesztivál nyitófilmjének, a Good Vibrationsnek az esetében, aminek az egyik rendezője egy ifjú hölgy, Lisa Barros D'Sa volt. Glenn Leyburnnel közös filmjük a 70-es évekbeli belfasti punk szcénát mutatja be Terri Hooley lemezboltos, antisztár életét felelevenítve, rengeteg zenével. A megszállott főhős a punkzenében talál vigasztalást és választ az írországi viszonyokra. A lángokban álló Belfastban néhány punkzenekar tartja a fiatalokban a lelket, ismeretlen kis bandák, egy-két felvett számmal, de ők azok, akik felejtetni tudják a robbantásokat.
A nyitóvetítés után hagyományosan az előkelő Pupp hotelbe szállítják a közönséget. A bejáratnál nagy fekete autókból szállnak ki az elegáns vendégek, tényleg, mint a filmeken. Hiába érnénk oda hamarabb gyalog, ezt az élményt nem akarjuk kihagyni, minket is sofőr visz a fogadásra. Idén Karlovy Varyban meglepő módon, az ókori rómaiak tógáira emlékeztető hosszú estélyi ruhákban vonulnak a nők. Mindenféle színben pompáznak, csillámló ezüsttől kezdve az almazöldig – a filmesek meg hozzák a maguk megbízható fekete-fehér kollekcióit.
Dress code és hátizsák
Az egésznek olyan monarchiabeli, kedves, tipikus cseh légköre van – idézi fel emlékeit még Budapesten, Báron György filmkritikus, esztéta, aki zsűrielnök is volt Karlovy Varyban. Egyrészt nagyon elegáns – folytatja –, vörös szőnyeg, bevonulás, kivonulás, fotósok, sztárok, dress code, szigorú protokoll a megnyitón és a díjátadón, másrészt meg tele van hátizsákos, farmeros fiatallal (és ez Cannes-ban nincs így), akik ott várnak a folyosókon, a vetítőtermek előtt – ugrásra készen, hogy a későn jövők helyeire beülhessenek.
Minden vetítés tele van, még a dokumentumfilmek is, nagyon jók a kísérő programok, mesterkurzusok, beszélgetések, retrospektív vetítések, szabadtéri mozik, koncertek, kiállítások, divatbemutatók, tele van a város csupa lelkes filmbaráttal, önkéntesek egész sora segíti a fesztivált. Rengeteg a sztárvendég, amikor én kint voltam, ott volt Banderas, Forman, Isabelle Hupert, Malkovich, de a legnagyobb sztár Vaclav Havel volt, mindenki vele akarta fényképeztetni magát.
Karlovy Varyban az idén nagy eséllyel jöhet szembe velünk a szintén életműdíjat átvevő Susan Sarandon is, csakúgy, mint Kara Hayward vagy Thomas Bo Larsen – hogy csak néhány színészt említsünk az ezernél is több filmes közül. A hangulatot, a jellegzetes cseh humort leginkább a fesztivál saját promo filmjei érzékeltetik, persze hatalmas nevetés kíséri a mozikban ahogy Malkovich, Menzel, Andy Garcia vagy Jude Law próbálja megértetni, hogy vajon mi is ez az egész és mi mindenre lehet használni a fődíjat, a Kristáyglóbuszt.
A fesztivál három versenyszekcióból áll, az úgynevezettet Official Competitionből, az East of the West szekcióból és a dokumentumfilmekből. Kiegészítő vetítésként meg szinte mindent levetítenek, amit korábban Cannes-ban lehetett látni. A három szekció közül érdekes módon általában nem az Official Competition, a „hivatalos verseny” a legerősebb – mert elég nehéz 15 olyan jó filmet összeválogatni, amit a másik három A kategóriás filmfesztivál ne blokkolt volna le –, hanem az East of the West szekció, amely speciálisan a kelet-közép-európai filmre orientál, egész pontosan az idén csak a fiatal, első, vagy második filmesek munkáit mutatja be.
Magyarország visszatért
Tavaly nem volt magyar film Karlovy Varyban, idén két filmet is meghívtak az East of the West versenyébe, Cserhalmi Sára Drága besúgott barátaim és Bergendy Péter A vizsga című filmjeit. A fesztivál előtti nap érkezett a hír, hogy Cserhalmi Sára filmjét mégsem kell visszahívni a mezőnyből (korábban úgy tűnt, hogy nem megoldott az utófinanszírozás), július 5-én vetítik a filmet a Pupp mozijában. Információs vetítésként látható még két magyar alkotás, Fliegauf Bence Ezüst medve-díjas filmje, a Csak a szél, és Szabó István Az ajtó című filmje, Helen Mirrennel.
Az erősen közép-kelet-európai orientációjú fesztiválon nagyon jó híre van a magyar filmnek – legalább olyan jó, mint itthon a cseh filmnek. Külön közleményben méltatták, hogy a tavalyi szünet után, idén újra vannak magyar filmek a mustrán. A fesztivál programigazgatója, Eva Zaoralová szinte minden évben eljön a Magyar Filmszemlére, jól ismeri a fiatal filmeseket is, Pálfi György, Mundruczó Kornél, Fliegauf Bence, Hajdu Szabolcs, Mátyássy Áron, Kocsis Ági munkáit.
A Hannibál tanár úr 1957-es Kristályglóbusza után, a Haggyállógva Vászka, Gothár Péter filmje is elnyerte a legjobb rendezés díját, életműdíjat kapott Makk Károly 2000-ben, különdíjas lett a Chico, A nyomozó, a Barthalo!, hogy csak a játékfilmeket említsük. Tavaly Szabó István volt a Grand zsűri elnöke, idén Kocsis Ági zsűritag az East of the West szekcióban.
Karlovy Varyban a 10 nap alatt 217 filmet vetítenek le, ebből 34 rövidfilm és 56 dokumentumfilm lesz. A fesztivál 22 világpremiernek, 35 nemzetközi premiernek és 8 európai premiernek ad otthont, a kapcsolódó vásáron 61 filmet kínálnak forgalmazásra. Az események a fesztivál honlapja mellett YouTube-csatornán is követhetők, akárcsak a Facebook, a Twitter és az Instagram felületein.