Minden évben felmerülnek az Art-mozik finanszírozása körüli gondok, melyek szerencsés esetben néhány héten belül megoldódnak, rosszabb esetben viszont bezáratják azokat. Kinek állna érdekében, ha megszűnnének a budapesti művészmozik? És kinek jó, ha megmaradnak?
"Nem személyes - üzlet”, mondta Michael Corleone. "Nem üzlet - személyes", mondják a budapesti művészmozik. "Nem kultúra - politika", mondják a politikusok. Személyes, poltikai vagy üzleti ügy: a Kino, a Tabán és más művészmozik adósságát egyetlen szereplő sem vállalja - hosszú távon.
A tartozás, ami mögött nincs adós
Nem adós a Budapest Film Zrt. (BF Zrt.,), hiszen megmondta, nem finanszíroz semmi mást, csak a sajátját: a Puskint, a Művészt és a Toldit. Nem tűri a megbízhatatlan hitelefelvevőket, mint a Szent István körúti Kinót, vagy a Krisztina körúti Tabánt, a két független művészmozit, akik nem tudják fizetni a bérleti díjakat. 8 napos határidőt szabott a filmszínházaknak, vagyis június végéig vagy törlesztenek, vagy kirakja őket.
Nem adós a Főváros. Budapest még 2012-ben vonta meg a támogatását a filmszínházaktól. A BF Zrt. egyébként a Főváros alá tartozik, és 1996 óta megjárt kalandútja éppen olyan, mint a legtöbb, a privatizáció-közvagyon ingajáraton csavargó tulajdonunk, maréknyi politkus-üzletemberrel.
Nem adós a Kino és a Tabán sem, mert a művészfilm szerintük közös ügy, ezért a közpénz jár. Az állam 2011-ben, vonta meg a támogatást tőlük, egy évvel a budapesti támogatás elvétele előtt - művészmozis interpretáció szerint a közös ügytől vették el a létbiztonságot. A két mozi és még 21 társuk, akik idén a Magyar Nemzeti Filmalaphoz (MNF) nyújtottak be pályázatot, hogy „alapvető működési költségeiket” támogassák, úgy várják el az üzleti szellem fölé emelkedő jótékony közfinanszírozást, mint a városi könyvtárak, az állami egyetemek, vagy a köztisztaságért felelős intézmények.
Nem adós az állam sem. A művészfilm-forgalmazás ügye (is) a senki földjén bolyong azóta, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) megszűnt (2011). Bár a Nemzeti Kultúrális Alapé (NKA) a feladat, hogy kezdjen ezzel valamit, egyelőre a MNF önálló kezdeményezőként lépett a színre, hogy hátsó szándék és befolyás nélkül, szakmai alapon támogassa a rászorulókat. 2012 elején "egyszeri és kivételes pályázatot" hirdettek, hogy "ne zárjanak be az art-mozik" - nyilatkozta a Filmalap a hvg.hu-nak. "Egyszeri", ez hangsúlyos, ezért hozzá is tették, hogy "reményeink szerint nem szűnik meg a művész mozik támogatása, mindez a filmszakma finanszírozás új rendszerében már a Nemzeti Kulturális Alapon illetve az EMMI-n [Emberi Erőforrások Minisztériuma - szerk.] keresztül történik."
Ön az adós
A közönség az adós – Ön fizetni fog. Egyszer akkor, amikor adója egy töredékét támogatásként megkapják a mozik. Aztán fizet még egyszer a jegyért, igaz, ez már opcionális. Majd kifizeti a jegy áfáját. Háromszor is fizet érte. Itt, a művészmozikban vehetjük meg a város legdrágább jegyeit: 800 és 1300 forint közötti áron adják a fenti három tételből a másodikat és harmadikat. Az első tételt már évek óta alapítványok, alapok, pályáztatók, és ilyen-olyan költségvetési intézmények egészítenek ki. Multiplexezni sem olcsóbb, mondjuk nem is sokkal drágább. Ott a láncok kiegészítik keresetüket csoki, ropi, kuki, jégkásával és hirdetésekkel. Itt bérbeadják az ingatlanokon belül a kávézót vagy az előteret könyvárusoknak, iparművészeknek, satöbbi.
De ha mindehhez még támogatást is kapnak, és nem a könyörtelen kapitalista szemlélet vezérli az üzemeltetőket hanem a film ügyének felkarolása, hogyan alakul ki a kereskedelmi árszínvonal? Még fontosabb kérdés: ki vigyáz arra, hogy a filmszínházakat működtető cégek tényleg kultúrmissziót teljesítenek, és nem adóforintokból egészítik ki privát vesztességeiket?
Egyrészt figyel rá a piac. Kereslet-kínálat. Kell a jegy vagy nem kell, érdekel a norvég biopesszimista filmremek avagy irány a multiplex és minden idők legnagyobb űrhajójának Föld-támadása.
Másrészt figyel - figyeljen - a támogató közintézmény, különösen, ha a mi pénzünket költi. Az MNF által meghirdetett pályázaton az indulóknak be kellett bizonyítaniuk, hogy kiadásaik indokoltak. A Filmalap részletes visszatekintést várt, és alapos tervezést, hogy a közpénzzel hogyan bánnak majd, és milyen egyéb forrásokkal kívánják kiegészíteni. Röviden: miért 800-1300 forint a jegy?
Úgy tűnik, sokan vették az akadályt. 23 pályázóból 1 elkésett, 1 visszalépett. A többi 21 cég mozitermenként 2-2 millió forinthoz jutott, köztük a legtöbbet emlegetett Kinot üzemeltető Szuez Kft. (4 millió forint), a Tabánt működtető Grant Film Kft. (2 millió forint) és a kettő hitelezője, a BF Zrt. (11 075 000 forint). A nyertesek tételes listája nyilvános.
Mire elég a támogatás?
Túlélésre és adósságtörlesztésre - állítják a függetlenek. A hvg.hu kérdésére Garancsi Ágnes, a Kino sajtósa és a Budapesti Artmozik Egyesületének titkára úgy kalkulál, hogy a belépők nagyjából a teljes költség egyharmadát fedezik. A többi kétharmadot a korábbi közpénz elosztók adták eddig, a helyükre most más megoldásokat keresnek. Mondjuk az Európai Uniót vagy mecénásokat. „Könyvtárba sem jár mindenki, mégis fenn kell tartani őket” érvel Garancsi amellett, hogy az adóforintok feletti takarékoskodás álszent mellébeszélés.
Egyelőre azonban a Filmalap egyszeri támogatásánál tartanak, szeretnének minél előbb szerződést kötni, hiszen az óra ketyeg és a hitelező végső határideje június végével eljön. Garancsi sajtóközleményt köröztetett a napokban, hiszen mozija bár szerepel a 21 nyertes listáján, mégsem folyósították még az elnyert összeget. Az MNF úgy nyilatkozott, hogy egy dolog a pályázat megnyerése, és egy másik a szerződéskötés - ez utóbbihoz más dokumentáció is szükséges, mint amit a korábbi tenderen benyújtottak. (A dokumentáció tartalmát egyébként az államháztartási törvény taglalja, általános érvényű, és nem a Filmalap határozza meg.)
A Budapesti Artmozi Egyesület június 20-án személyes egyeztetésre ment a Filmalaphoz. Garancsi beszámolója szerint Andy Vajna kormánybiztos is részt vett a találkozón, ahol „biztosították támogatásukról”. Úgy tűnt, hogy ők is érzik a misszió súlyát és kiállnak a mozisok mellett. "Alig várjuk, hogy megadjuk a támogatást", nyilatkozta a hvg.hu-nak Havas Ágnes, a Filmalap vezérigazgatója. Garancsi ezzel párhuzamosan megkapta a legutóbbi hiánypótlásra vonatkozó útmutatót levélben, és ez alapján postafordultával visszaküldte a hiányzó dolumentációt. Reméli, hogy ezzel lezárul a Cannossa-járás a Filmalappal.
Ami az MNF Zrt. szerint nem Canossa-járás, sőt. A pályázati követelmények megegyeznek a korábbiakkal, mindenki, aki csak egyszer is pályázott akár az MMKA-hoz vagy az NKA-hoz ismerheti. Arról nem is beszléve, érvel Havas Ágnes, hogy szemben más intézmények gyakorlatával a támogatás rendkívül gyorsan a pályázóknál lesz. "Mutassanak még egy olyan intézményt, ahol az állami támogatást a kiírástól a szerződéskötésig/utalásig ennyi idő alatt megkapják." (A pályázatot márciusban hirdették meg, május 9-én eredményt hirdettek.) Arról nem beszélve, hogy "a pályázati kiírásban előírt dokumentumokat több hét késéssel adta be a pályázók zöme... Miután kihirdettük, hogy szinte mindenki kap támogatást, a szerződéskötéshez szükséges dokumentumokra vártunk hetekig."
A Grant Film ügyvezetője, Szabó István szkeptikus. Messzemenő következtetéseket nem von le, de azt sem hiszi, hogy a függetleneken kívül bárki más magáénak érezné az ügyet. Felidézi, hogy a pályáztató részéről a visszajelzés lassan érkezik, míg a hiánypótlási felszólítások rendre néhány napos határidőt szabnak, benne a hétvégével. Sőt, néha hiánypótlásra keresztelnek új kéréseket: egyszer a kerülettől kell beszerezni egy igazolást, majd a fővárostól egy másik, azonos kérdésben. Vagy a márciusi adóigazolások a kitolt határidők miatt már elavultak, most már a májusi kell.
A személyes találkozó napján a Budapest Film Zrt. és a Fővárosi Önkormányzat elindította stopperóráját: 8 nap maradt hátra. Ebből kettő hétvége.
Előbb-utóbb mindenből politika lesz
A politikusok már keresik a kulturkampf nyomait, a független gondolkodók eltiprásának a rémét. A Demokratikus Koalíció június 20-i közleményében rögtön az Új Színház kinevezésére asszociált, Tarlós és Orbán nyilas-szimpatizáns ideológiai harcát azonosítja. A párt abba a folyamatba illeszti a moziveszélyt, amelyben Makowecz az alaptörvény része, a Sirályt bezárják, vagy a VOLT fesztivált megakasztják.
Garancsinak ilyesmi „eszébe sem jutott.” Szerinte inkább a piaci trendek sodorják a szereplőket, beleértve, hogy strukturális szinten tudna mit tenni a kultúra elitje. Nem csak a filmszínházakért, hanem a magyar film ügyéért is: „Franciaországban legalább 500 000 néző ül be egy filmre, amit a polgártársuk készített. Egy producer érdekelt abban, hogy minél többen lássák a filmjét, mert részesedéshez jut. Magyarországon ez csak külföldi, jellemzően amerikai animációs gyerekfilmeknek és más hollywoodi szuperprodukcióknak sikerül.”
Szabó a Tabánnal tudna már megvalósult példát is mutatni. Az I. kerületi polgármester például a negyedéves számlák kifizetésében támogatta őket, lazább határidőkkel. A környék iskoláiból pedig tematikus hetekre érkeztek a diákok, például a Petőfi Gimnázium Petőfi napokat tartott. Ugyan ettől még nem borulnak virágba a szórakoztató ipari üzleti tervek, de új szereplők lépnek be a történetbe.
Mi történik ezután?
Tegyük fel, hogy jövő héten megérkezik a Filmalaptól a végső jóváhagyás, a mozik törlesztik a tartozásukat. „Alapvető működési költségekre, mint például terembérletre és fizetésekre kértük”, mondja a Szuez Kft. A Kino ezzel ez év júliusig felhalmozott kötelezettségeit tudná teljesíteni. Hogy az év második felében mi történik majd, az még kérdéses. Szerény összegre lenne szükségük, hogy fél évig békében működhessenek: 5 milló forintra. Havi 833 ezer forintra.
„Tegnaptól kellene foglalkoznunk azzal, hogy mi lesz az év hátralevő részében”, de még azt is hozzáteszi Szabó, hogy a Tabán kéthavi bérleti díjának megfelelő támogatást várnak a lassan negyed éve folyó pályáztatásban. „Mondjuk előteremtem a kölcsönből a hiányzó pénzt. És aztán mi van? A projektorunkban kiégett az izzó. 250 000 forint darabja, és csak párban tudom megvenni.” Vagyis a pályázati pénz 25 százalékát már el is költötte. Fejben.