Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Megtaláltuk Sherlock Holmes és Watson doktor szókimondó párbeszédét a Deutsch Tamás kontra Compact Disco ügyben. Durva idézetek a Baker Street 221B szám alól, ne olvassák el.
"Az eurovíziós dalfesztiválos-azerbajdzsános-kompaktdisznós marketing fos dömping elleni tiltakozásul Dolly Rollt hallgatok" - írta a hétvégén Deutsch Tamás twitteres oldalán. A Deutsch Tamás kontra Compact Disco ügy kinyomozására igazi profikat vetettünk be.
Sherlock Holmes: Watsonom, a Compact Discóról folytatott sárdobálás olyan bűnügyi rejtély, ami csak a jóízlés csendőreit lepi meg. Mégis, mit várnak a jobboldal nemecsekernőjétől? Ezek a szofisztikált nyelvdoktorok rögtön fejszét ragadnának a trágárságok lefaragására. "Szar, fos", mondta Nemecsek. Korábban "ki a fasz, kurva anyánk, szarnak pofon"... Ön orvos, és tudja, hogy a szájbetegségeket aligha lehet csonkolással gyógyítani.
Dr. Watson: Nem hiszem, hogy ez a csip-csup ügy kötné le figyelmét, Holmes, bizonyára a bűnök nagyobb összefüggését látja a háttérben. Mire akar kilyukadni?
SH: Az álszentségre, Watson! A sudár szónok rugdossa a versenyzőket. Mit ne mondjak, igazi sportember, mi több, sportminiszter, nemde, aki szerint a részvétel a fontos, nem a dobogós hely... Az álszentséget legalább annyira obszcénnek találom, mint a nyílt trágárságot. Erről Bulworth jut az eszembe.
DR W: Ő mit is mondott?
SH: Mrs. Hudson, fel tudná idézni Bulworth kaliforniai szenátor szavait a választások előestéjén?
MRS H: "Lófasz, geci, picsa." Teát?
SH: Köszönöm, Mrs. Hudson, magyar fordításként megteszi. Mit gondol Bulworth szavairól, drága doktorom? Ismeri a módszeremet, használja.
DR W: Nos, Bulworth szenátor, ahogy mondta, a választások előestéjén használta a kifejezést. Nyakkendőjét meglazította, vagyis a társadalmi konvenciók béklyóit kívánta ledobni. Cipőjén vöröses színű salak nyomait láthattuk... ez minden bizonnyal az ipari negyedből származik, többnyire fekete munkások lakják. Öltönye kissé gyűrődött, mintha az esőtől ugrott volna össze, ami pedig csak éjjel hullott. Tehát éjjel a színesbőrű kisebbséget látogatta meg.
SH: Kiváló, Watson, folytassa!
DR W: A hármas kifejezés gyakran fordul elő rappereknél. Bulworth őket idézte volna? Imponálni akart? Talán csak azonosulni kívánt a lázadó költészettel...
SH: Ez az, Watson! LÁZADÁS! A mocskos száj lázad. Mrs. Hudson, köszönjük a teát, és mondja meg, mit mondott George Carlin a ronda szavakról.
MRS H: "Szar, pisa, baszás, picsa, faszszopó, anyabaszó és csöcs." Kekszet?
SH: Köszönöm, Mrs. Hudson. Ez az a hét szó, amit nem mondhatott ki közszereplő tévé- vagy rádióműsorban az Egyesült Államokban. Carlin komikus azt fejtegette 1972-es Hét ronda szó című standup előadásában, hogy miért trágárak ezek a kifejezések. Megkérdőjelezte a “csöcs” indexre tételét, mondván, a “hangzása barátságos”.
DR W: Ezzel egyet kell, hogy értsek, Holmes. Olyan, mint egy becenév vagy mint egy nassolni való, nem? "Sajtos Csöcs, Pizzás Csöcs, Hagymás Csöcs"…
SH: Carlin, egy igazi provokátor, életrajzában perek, cellák, cenzúra.
DR W: Holmes, ne csigázzon. Mi zavarja pontosan az erkölcscsőszöket?
SH: A kulturális örökség: a trágár mocskolódás a régi átkok és instenkáromlások hagyatéka. Réges-régen még arra használták őket, hogy a természetfeletti erőkkel teremtsenek kapcsolatot. Mágia volt a javából, és ezt a mai szóhasználat is őrzi. Itt van például a boszorkány szavunk. Egy fekete misét látogató nő (vagy férfi) egyik missziója az, hogy megfertőzze az ártatlan keresztényeket, vagyis...
MRS H: ..."megbossza-bassza" őket!
SH: Köszönöm Mrs. Hudson, ön ma nagyon lelkes. Ha valakit nem kedvelünk, és elküldjük a...
MRS H: ..."picsába"!
SH: ...nevezetesen a boszorkányéba. Egy mágikus láncreakciót indítunk el szavainkkal, mely végül a pokolra viszi az ellenfelünket. Átkot mondunk rá, ezzel a trágárkodás egyik fő műfaját gyakoroljuk. Tehát amikor Dopeman „BAZMEG az Orbánt, BAZMEG a kormányt/BAZMEG az MSZP-t és a Gyurcsányt” szavalva géppuskaritmusban sorjázó tömör imperatívuszokban kommunikál, arra kéri fel a közszereplőket, hogy kollektíven távozzanak a gyehenna tüzére. Az átokszórás jellegzetes igei formája a műveltetés, nem is véletlen, hogy a 17-18. századi törvények is e néven, azaz míveltetésként említik a gyakorlását.
DR W: No és az istenkáromlás? Az sem önmagáért való, fegyelmezetlen mocskolódás?
SH: De nem ám! A kereszténységet megelőzően egy-egy szabadnapot tartottak a halandók az istenfélelemtől, és gúnyosan vagy akár obszcénül beszéltek a halhatatlanokról. Lázadtak, hogy egy rövid időre a gyenge erősnek, az ostoba bölcsnek, a jelentéktelen mindenhatónak érezhesse magát.
DR W: Érdekes, folytassa.
SH: Egyiket sem tiltott mocskolódásként tartották számon. Gyakorlásuk szabad volt, két feltétellel: templomon kívül történt és okkal használták...
DR W: Támadó átkozódásként vagy lázadó káromlásként.
SH: Így van.
DR W: Azt akarja mondani, Holmes, hogy a mocskos beszéd lehet akár indokoltan használt stílus, sőt, retorikai erény is? Csak a feltételeknek kell megfelelni?
SH: Azt.
DR W: S miként alakítanak e téren közszereplőink?
SH: Vegyük sorra. Ön tudós, jól ismeri a tudományos osztályozás szabályait. Vegyen részt szellemi kalandozásomban.
DR W: Hát rendben... Először is... Lázadó bazmegezők...
SH: „BAZMEG a frankot és BAZMEG az eurót, BAZMEG féled a holnapod.” Dopeman a magyar kisemberre nehezedő pénzhatalmak ellen (is) lázad. Az egykor bálványként tisztelt szupervalutákat dönti porba, káromlásával szavazóinak ad lehetőséget, hogy egy nemzeti ünnep erejéig megtapossák Mannont. Nem tudunk jelest adni, mivel a költő szóismétlésekkel fejezi ki magát. Minősítése: jó.
DR W: Átokszóró bazmegezők.
SH: „Ha nem tetszik a vakerom, húzz el a francba...” Az alternatív köztársasági elnök egykori társpoétája, Ganxsta Zolee az „1-8-7-es gringók” című balladájában azt kívánja kifejezni, hogy kritikusai szenvedjenek a trepomena pallidum baktérum lágyéktájon elburjánzó fertőzésétől, vagyis a francia betegségtől (szifilisz). Ugyanebben a műben a költő „rózsaszín lyukakról” álmodik, vagyis bizonyságát adja annak, hogy képes obszcén lenni trágár szavak nélkül. Sajnos felhigítja teljesítményét néhány súlytalan „kibaszott” jelző. Közepes.
DR W: Átokszóró pszeudo-trágár.
SH: Bayer Zsolt, személyes kedvencem. „Szar-szar, rohadék” munkacímű, a sajtó világtörténetének leghosszabb és alkalmi közcímekkel feleslegesen megszakított művéből bármely idézet a jól használt trágárkodást bizonyítja. Gúny nélkül állítom, minden egyes mocskolódó szavának tartalmat és feladatot ad, vagyis a Magyar Médiasámán remek stílusérzékkel áldatott meg, népszerűsége érthető.
Alkalmanként rossz irányba hajigálja átkait. Nemrég kénytelen volt bocsánatot kérni Ausztria zöld párti képviselőnőjétől, Ulriche Lunacektől, akit Neelie Kroes EU-biztos mellett idiótának nevezett. „Csúnya és illetlen” szavakkal illette az osztrák politikusnőt, állt bocsánatkérésében.
Eltekintve az eset suta bájától, hogy egy Korrektúra című műsorban történt az inzultus, a Bayer-Lunacek ügy pontosan demonstrálja, mi lett a blaszfémiával a szekularizált világban. 1745-ben, Karcagon "F. Péternek nyelve kivonatván, elmeccetett, azután az akasztófára szegeztetett, végre feje vétetett az Isten ő Felsége ellen való sokszori káromkodásáért." Mára az istenkáromkodást istenség híján felváltatotta a jogilag nehezen megragadható „emberi méltóság és jó hírnév megsértése”, a nyelvkimetszést pedig a helyreigazítás. Bayer képes volt úgy megkövetni a felháborodott osztrák politikust, hogy megismételte pszeudo-trágárságát. Kiváló, osztályelső.
DR W: Lázadó fajvédő.
SH: "Nagyon örvendenék, ha a magukat ’büszke magyar zsidóknak’ titulálók szabadidejükben aprócska metélt farkincájukkal játszadoznának az én gyalázásom helyett.” Morvai Krisztina, a zsidózás Zrínyi Ilonája, szintén remek profanizáló. Semmi fölösleges díszítés, mindennek jelentést és funkciót ad. Lázad, hiszen azok, akik „megszokták, hogy ha egyet szellentenek máris vigyázban áll és hozzájuk igazodik minden magunkfajta” azzal szembesülnek, hogy a „rebellisek felemelték a fejüket és nem tűrik tovább a magukfajták terrorját”. A jogászasszony művelt, már-már affektált finomsággal vágott rendet a fajok háborújában, és az óraműszerészet pontosságával helyezi el stílusjegyeit mint például a visszatérő „magukfajta-magunkfajta” dichotómiát. Sajnos végül elkövette a következetlenség hibáját, és magánlevelezésnek minősítette a férfiujjak között mulatozó héber pénisz témakörét. Második a sámán mögött, de azért a jeles jár.
DR W: Kamuhős faszozók.
SH: Watson, ön megpróbál csapdába csalni. Visszaterelné a szót a retorika kisvukjára, Deutsch Tamásra. Amit ő mond, az nem lázadó, nem pimasz, nem eredeti, nem humoros, nem kelt veszélyérzetet. Még csak nem is nevezhetjük stílushibának, mert e minősítésben szerepel a “stílus” szó, ami jelen esetben már dicsérőleg hat. Nevezhetjük köldökzsinór nélküli űrsétának a grafománia végtelen kozmoszában, avagy a nyelvi természet gonosz tréfájának egy európai parlamenti képviselő testébe zárva. Tanulmányi teljesítménye értékelhetetlen. Egyes, leülhet.
DR W: Holmes, bár örülök, hogy használt elegendő idézőjelet, továbbra sem értem, hogy miért foglalkozik ezzel.
SH: Unatkozom és az ópium elfogyott.
