Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Éhségsztrájk helyett evősztrájk a tiltakozás új formája Pécsett, ahol a jó ételeket szerető lokálpatrióták így tiltakoznak egy kultikus étterem, a Csillag bezárása ellen. A 116 éve folyamatosan nyitva lévő hely fölött nem egyszerűen eljárt az idő: a Csillag maga az idő.
Van egy hely Pécsett a belváros szélén a Hungária utcában, amely nemzedékek óta a városkép és a helyi mindennapok részének számít. A Csillag belekóstolt a XIX. századba, végigélte és végigetette a XX.-at, megélt 12 évet a XXI.-ből, míg 2012-ben a válság és az étkezési szokások változása egy agresszív, új vetélytárssal kombinálva végül két vállra fektette. De még nem győzte le.
Az 1896-ban megnyílt vendéglő azok közé tartozik, amelyek észrevétlenül váltak kultikussá: létét egész eddig mindenki természetesnek vette, és épp ezért csak most, a közelgő bezárás hírére vált közüggyé. A Csillag változatlanságával vívta ki ezt a státuszt. Ahogy azt az egyik lassan harminc éve ide járó vendég, Lovasi András megfogalmazza, a Csillagért azért is kár lenne, mert olyan kevés állandó dolog van az életünkben, pláne, Magyarországon.
Ez volt a helyzet pár nappal ezelőtt, ám miután a hír végigszaladt az interneten, régi és mostani törzsvendégek sora fogott bele egy új tiltakozási formába, az evősztrájkba, és kezdték el a megkopott hírű étterem népszerűsítését. Most már az is elképzelhető, hogy a Csillag megéli a 120 évet, bár nagy kérdés, meddig tart ki a hely féltőinek lendülete.
A pacal örök
Nagy meglepetések nem érik azokat sem, akik akár évtizedek után térnek be újra az étterembe. Így lehet, hogy az 1986-os Dunántúli Napló gasztronómiai szakírója szerint „manapság annyira közkedvelt” pacal ugyanúgy a minimalista, ám teljes élményt kínáló egyoldalas étlap része, mint 26 évvel ezelőtt volt, és a régi vendégek állítása szerint a minősége is ugyanolyan jó, mint annak idején. Ugyanez a helyzet a Lovasi által méltatott rántott májjal is, amely a zenész egyetemi éveinek szerves részét képezte.
A Csillagban felszolgált ételek azóta megörökítésre is kerültek Majdik Péter filmkészítő és lokálpatrióta által, aki egy dokumentumfilm projektje részeként évek óta készít fotókat a Csillagban elfogyasztott ebédjeiről. Az ő dokumentátori munkájának köszönhető annak a rántott szeletnek a lekapása például, ami egészen megevéséig a Csillagok háborúja Ezeréves Sólyoma tökéletes replikájának tűnt a tányéron.
Nem csak az étlap és a minőség változatlan azonban, hanem a kiszolgálás is. Súlyos igazságtalanság lenne a Kádár-korszakot emlegetnünk a kifogástalan udvariasságú és humorú, klasszikus pincérruhában tevékenykedő felszolgálók kapcsán, mindez inkább a háború(k) előtti boldog békeidőket idézi meg mindenféle manír és modorosság nélkül.
A Csillag nem a retrohullám része, hanem maga az állandóság, ahol Laci bácsi 20 éve fogadja a vendégeket, a harmincas éveinek közepén járó, frissen érettségizett Tibi pincér pedig szintén másfél évtizede. Talán ennek is köszönhető, hogy a hely képtelen volt profitálni az egyre erősödő nosztalgiahullámból, és az elmúlt években már a túlélésért küzdött.
Pécsi mini Bermuda-háromszög
Messze vannak már a nyolcvanas évek, amikor Lovasi András visszaemlékezése szerint a Csillag a pécsi mini Bermuda-háromszög részét képezte, mivel hiába zárt be tíz órakor, „itt volt a legjobb a kaja és a fröccs”, és a kilencvenes évek is, amikor a már említett Laci bácsi a szigorlatokon elvérzett egyetemista lányokat vigasztalta gyengéd szavakkal.
Az étterem népszerűsége annak ellenére is lassan csökkent, hogy az idelátogatók szinte mindig elégedetten távoztak, mint például a sludge metál úttörőjének számító New Orleans-i Crowbar legénysége, amely egy kortárs szemtanú beszámolója alapján a 2000-es évek elején ette degeszre magát a Csillagban.
A vendéglőt hosszú ideig fenntartó egyetemisták lassan elmaradtak, miután egyre több hely nyílt meg a közelben található orvoskar és a bölcsészkar közvetlen szomszédságában, aztán jött a lassan négy éve folyamatosan mélyülő válság, amely Pécsett is kinyírta az étterembe járás kultúráját. A legárérzékenyebb szegmensben, a déli menük piacán agresszív árverseny kezdődött, amelyet jelen állás szerint egy közelben lévő étterem nyert meg 490 forintos árral.
A Csillagot 31 éve vezető Radó Miklós szerint ez már a megszokott színvonalon nem gazdálkodható ki, így nem is próbálkozott az alámenéssel, ám a megmaradt vendégkör egy jó része kényszerűen inkább a pénztárcájára, nem a hasára hallgatott. A csődközelben lévő pécsi önkormányzat vagyonkezelője eközben a még talpon lévő vállalkozások sarcolásával próbál némi bevételt szerezni, aminek eredményeképpen a történelmi belváros nyugati részén végighaladó Ferencesek utcája már kiadó üzlethelyiségek tömegével van tele.
Közösségi média és flash-evés
A negyedmillió forintot is meghaladó havi bérleti díj és a vendégszám megfeleződése láttán a 47 éve a vendéglátásban dolgozó Radó úr úgy döntött, hogy nem kell erőltetni, ami nem megy, és inkább hároméves unokájával törődik a továbbiakban, mint az aktív évei nagyját kitevő Csillaggal. Ez volt a helyzet egészen addig, amíg a korábban már említett Majdik Péternek köszönhetően a hét közepén végigszaladt a Facebookon, hogy az 1896 óta létező étterem május végén végleg bezár. Az OMG, bezár a Csillag csoportnak pár óra leforgása alatt több mint 1000 tagja lett, és a siránkozáson kívül gyorsan konkrét ötletek is születtek.
Az első egy manapság annyira közkedvelt flashmob lett: a Csillag Pécsett tartózkodó hívei délidőben lerohanták az éttermet, és megpróbálták kienni a készleteiből. Bár mindez végül nem sikerült, a mintegy 250 adagnyi elfogyasztott étel majdnem annyi volt, mint az étterem átlagos egyheti forgalma.
A dél előtt pár perccel még igen pesszimista Radó úr este már friss Facebook-tagként köszönte meg a vendégek szeretetét és étvágyát, majd a szintén teltházas csütörtök után azt is komolyan fontolóra vette, hogy az unokák még várhatnak pár évet. Azzal természetesen a csoport tagjai is tisztában vannak, hogy flash-evések révén nem biztosítható a Csillag jövője, ahogy Majdik megfogalmazta, mindez olyan, mintha lélegeztetőgép révén tartanák életben a helyet.
A törzsvendégek egy része azonban nem csak az evésben gondolkozik: egyikük új korszerű weboldalt ír az eddig nagyobbrészt marketing nélkül működő Csillagnak, amelynek hirtelen Facebook-oldala is készült, és a közösségi marketing kapcsán is vad brainstorming indult. A közösség tagjai egy a konkrét ügyön túlmutató petíciót is megfogalmaztak, amely arra hívja fel a pécsi városvezetés figyelmét, hogy a városi vagyonkezelő merev üzletpolitikája óriási károkat okoz: a csődbe menő helyekből és üresen maradó helyiségekből nemhogy bevétele nem származik a városnak, hanem annak kultúrája és élő múlja is egyre gyorsabb ütemben tűnik el.
A Csillagot a vendégek menthetik meg, ahogy Lovasi András mondja: újra divatba kell hozni az éttermet, no meg oda járni.
