A LUK Kortárs Kiállítótér neve is sejteti: az oda látogató valami kicsire számíthat, a weboldalra rákeresve pedig kiderül, hogy a LUK más olvasatban Look. A magyar–angol szójáték arra utal, hogy egy kicsi helyen valamit nézni kell. A Műértő cikke.
A helyszínen kiderül: a LUK egy körülbelül öt centiméter átmérőjű, négy centiméter mélységű kukucskálónyílás egy patinás bérház emeleti lakásának bejárati ajtaján. Létrehozója, Deli Anna képzőművész pici, de nagyratörő vállalkozásként jellemzi független nonprofit galériáját, amely a kiállítás hagyományos formáin túl lehetőséget kíván nyújtani kísérleti – magyar és nemzetközi – művészeti kezdeményezések számára.
A látogató csupa olyan dolgot művel itt, amit jólneveltségéből fakadóan másutt nem szokott: a lépcsőházból bekukucskál a kémlelőnyíláson egy idegen lakásba, s az aktuális kiállítást előrehajolva, egy kis lyukon keresztül fogadhatja be – némiképp peep show-ra emlékeztető szituációban. A videókhoz tartozó hang olykor az ajtóra akasztott fejhallgatóval, máskor hallgatózással érhető el, de az is előfordul, hogy porszívócsövön keresztül érzékelhető.
Bár eddig videokiállítások jellemezték a LUK működését, a kémlelőnyílásban bármi megtörténhet, akár az operabemutató lehetősége is felmerülhet. „Túl azon, hogy nekem, a barátaimnak és a hely támogatóinak mit jelent a LUK és annak üzemeltetése, és eltekintve a néző, illetve a kiállító szempontjából speciális tér karakterétől, a hangsúly azon van, hogy milyen egyszerűen, kevés tőkével lehet a jelenlegi intézményrendszerben, vagy azon kívül, a helyi viszonyok között és azokra reagálva érdekes, releváns, aktuális kérdésekkel foglalkozó, színvonalas kortárs nemzetközi és magyar képzőművészetet bemutatni” – mondja Deli Anna.
A kiállítótér 2009 decemberében Adamkó Dávid FTTSZT című filmjével nyitott, 2010-ben pedig a program a francia Sébastien Maloberti Atelier Soft Machine és Laure Prouvost Stong Sory 6 című videójának bemutatásával folytatódott. A videók az ajtó belső oldalára szerelt készüléken futnak. A művészek kiválasztása Deli Anna számára személyes ügy, s ha szükséges, akár külső helyszínt keres szándékai megvalósításához. A legkülönlegesebb kiállítás, Michael Elmgreen és Ingar Dragset Primadonnák (Drama Queens) című 45 perces filmjének hazai bemutatója az Andrássy út és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán üresen álló újságárusító pavilonban jött létre. A világhírű norvég–dán képzőművészpáros azonnal igent mondott a minimozivá alakított pavilonra, ahol 2010 szeptemberében kilenc napig lehetett megnézni a filmet.
A LUK-ban április 22-ig a dán Jonas Georg Christensen, Jan Danebod és Peter Olsen első közös bemutatkozása látható Materialeprover címmel.
S. K.