Felettébb ritkán bukkan fel Petőfi-kézirat az antikvár piacon. Nyilvános aukción legutóbb 1938-39-ben Ernst Lajos és az egykori szegedi rendőrkapitány, Szalay József hagyatéki árverésén találkozhattak a gyűjtők Petőfi-kézirattal és levelekkel. Bár 2008-ban előkerült a költő Imádságom című versének autográfja, azt azonban nem nyilvános árverésen, hanem az ár meghatározása nélkül, ajánló lista alapján értékesítették.   

Így nem csoda, hogy különös érdeklődés kísérte a Csók István Antikvitás keddi árverését, amelyen két megsárgult lapon, négy oldalon Petőfi-autográf került kalapács alá. Két vers teljes szövege, valamint egy harmadik költemény első két strófája. Mind a három vers a forradalom időszakának eseményeire, hangulatára reagál. A Mit csinálsz, mit varrogatsz ott? kezdetű vers alatt Petőfi Sándor aláírása és az 1848-as dátum szerepel. A Két ország ölelkezése című költemény is aláírt, alcímszerű - az 1848-as Uniókor - datálással. A munkácsi várban című versből az első két strófa fért a papírra (vélhetően valahol megvan a folytatása is).   

A Petőfi és százada címmel meghirdetett árverésen több, a költővel kapcsolatos képzőművészeti ábrázolás, festmény, metszet, érme, plakett és könyv, valamint a kor jellemző művészeti tárgyai éppen száz tételt tettek ki. A gyűjtők nagy érdeklődése kísérte az árverést: egy kelet-ázsiai fiatalember több metszetet, divatképet, műtárgyat vett, és ő vitte el az 1949-es Petőfi-centenárium alkalmából kiadott kitüntetést is 8,5 ezer forintért. A drágább tételek közül vevőre talált Strobl Alajos Anyánk című bronz portréja, 1,2 millió forintért. Markó Ferenc 1867-es életképét 750 ezer forintra verték fel.

Az utolsó, 101. tételt feszült izgalomban hirdette ki az aukcióvezető: Petőfi Sándor autográf kézirata, kikiáltási ára 34 millió forint. A helyszínen néma csend, nem licitált senki. De volt egy telefonos vevő, aki megadta ezt az összeget. Így alapáron ütötték le a páratlan ritka kéziratot.

Az MTI megtudta, hogy magyar magánszemély vette meg a védés alatt álló Petőfi autográfot, és nem idegen tőle az együttműködés gondolata valamely közgyűjteménnyel.