Public Image Limited: This is PiL

„Mélységesen büszke vagyok erre bátor lemezre“ – mondta az Uncut magazinnak John Lydon, akit korábban Johnny Rottennek hívtak, és aki a Sex Pistols idején még kerülte az efféle visszafogottságot és a közönség elvárásait felerősítő nyilatkozatokat. Igaz, a tavaly nyári londoni zavargásokkal kapcsolatos reflexiókat is tartalmazó új lemeznek nem a Sex Pistols a főszereplője, hanem Lydon bizarr és a Pistolsnál szofisztikáltabb post-punk társasága.

Az 1978-1992 között tevékenykedő, hosszú szünet után reaktivált Public Image Limited vitatott minőségű albumok mellett két kiváló gyűjteménnyel (Second Edition, Album) írta be magát a poptörténelembe. A felvételek Stevie Winwood stúdiójában zajlottak, ahol Lydon és a PiL-ben eddig megfordult félszáz zenésze közül ketten, Bruce Smith és Lu Edmond a legtermészetesebb körülmények között dolgozhattak. A This is PiL címre keresztelt album május elején jelenik meg, a műnek még nincs kiadója.

Van Halen: A Different Kind of Truth

Eddie Van Halen feltámasztott zenekarának új, sorrendben tizenkettedik albuma – az első stúdióanyag 1998 óta – február 7-én jelenik meg. A mikrofon mögött ismét a VH első felállásának énekese, a hölgyközönség megnyerése szempontjából sem elhanyagolható Diamond Dave, azaz David Lee Roth áll, aki 1984 végén látványos, a nemrégiben megjelent könyvében részletesen dokumentált összevesés-sorozat után fordított hátat a zenekarnak.

A karrierje során 80 millió albumot eladó VH akár családi vállalkozásnak is tekinthető, hiszen a dobok mögött az ifjabb Van Halen-fivér, Alex ül, míg basszusgitáron a rákbetegségből felépült gitáros Mozart-rajongása iránti tiszteletből Wolfgangra keresztelt fia játszik. Az albumról kijött első kislemez, a Tattoo természetesen az iTunes-eladásokra fókuszálva az Egyesült Államokban, Európában és Ausztráliában is a legjobban teljesítő rockdalok közé tartozott.

Az albumot az Interscope adja ki, amely úgy tűnik, filozófiát csinál abból, hogy a kiadócsoport élő szerződéssel rendelkező reprezantatív sztárjai (Eminem, Black Eyed Peas, Lady Gaga, Sting, Quincy Jones) mellé összegyűjtse a korábban kimagaslóan jól teljesítő előadókat. A biztonság kedvéért az új VH-dalokhoz némi kedvfokozó hormont is mellékeltek: a kiadvány deluxe változatához csomagolt The Downtown Sessions DVD-n Van Halen-slágerek akusztikus verziói szerepelnek.

Paul McCartney: Kisses on the Bottom

Minden idők egyik legfontosabb dalszerzőjének február 7-én megjelenő, sorrendben 23. új albumán ifjú éveinek legkedveltebb dalai hallhatók. Amikor először került szóba a Kisses on the Bottom ötlete, McCartney a korábban Barbra Streisanddel és Miles Daviesszel is dolgozó Tommy LiPuma producerrel mindenek előtt azt tisztázta: ne hasonlítson Rod Stewart amerikai slágerek nemes másolatát tartalmazó American Songbook című szériájához. Az első kislemezként kijött My Valentine-ban Eric Clapton gitárjátéka hallható, az Only Our Heartsben pedig Stevie Wonder énekel. A nagylemez gerincét olyan, a pre-rock érában született dalok alkotják, mint az 1935-ben született, a későbbiekben Frank Sinatra, Count Basie és a Bill Haley and the Comets által is életre keltett I’m Gonna Sit Right Down and Write Myself a Letter, és Benny Goodman 1936-ban rögzített The Glory Of Love című száma.

Marilyn Manson: Born Villain

Éppen egy éve, 2010 januárjában kezdett el aktuális munkáján dolgozni az absztrakt rockot teátrális fenyegetettséggel kombináló Marilyn Manson. A Born Villain új kiadónál, a Cooking Vinylnél jelenik meg február végén. A zenekar már tavaly nyilvánosságra hozott, az album koncepcióját magyarázó rövidfilmjében látottak szerint az MM-saga a rajongók eddigi ismereteinek megfelelően a Born Villainen töretlenül folytatódik. „Azért jöttem, hogy vért igyak” – jelentette ki Marilyn Manson.

The National: Útközben

A tavalyi Sziget egyik szeriőz sztárzenekara, The National a hízelgő szakmai elismerést és közönségsikert egyaránt begyűjtő High Violet (2010) megjelenése óta csak turnézott – egyre nagyobb helyeken játszottak és egyre kényelmesebb szállodákban laktak a srácok. Matt Berninger a kanadai Jam! nevű internetes oldalon azt mondta: „Az elmúlt pár hónapban írtunk egy csomó új dalt a turnék által inspirált vagy ott megélt helyzetekről.” A National 6. albumának megjelenése a teljes alkotói szabadságot élvező zenekartól függ, a legvalószínűbb időpont tavasz vége, nyár eleje.

Can: Lost Tapes

Elragadtatott kritikusok szerint a német Can a modern beat szülőatyja. Ha ők nincsenek, nem jöttek volna létre olyan zenekarok, mint a U2, a Radiohead, a Mars Volta, vagy a Justice. Az újradefiniált, a hetvenes éveket ihletett experimentális darabokkal és ezoterikus zenemintákkal benépesítő krautrock vezérhajója márciusban olyan gyűjteménnyel jelentkezik, amelynek nem titkolt célja közelebb hozni hallgatóit a korszak egyik legizgalmasabb zenei ajánlatához. A három CD-ből álló kollekció filmzenéket, a klasszikus Tago Mago időszakban született sessionöket – többek között a Köln melletti Nörvenich kastélyban felvett, még nem publikált anyagokat – és a zenekarban megfordult énekesek karakterét legjellemzőbben bemutató dalokat tartalmazza. A zenekar billentyűse, Irmin Schmidt nyilatkozata szerint ősszel megjelenik a Can koncertkülönlegességeit tartalmazó Lost Tapes 2 is.

Patti Smith: Dal Amy Winehouse-ról

Az elmúlt másfél évben Olaszországban, New Jerseyben és New Yorkban dolgozott március végén, április elején a Columbiánál megjelenő, egyelőre cím nélküli, 11-12 vadonatúj dalt tartalmazó lemezén Patti Smith. Az énekes-szerző 2004 óta nem adott ki új anyagot. A lemez érdekessége, hogy szerepel rajta egy – Smith szavai szerint – „helyes kis dal“ Amy Winehouse-ról. Egy másik kompozíció pedig a kultfilmek, mindenekelőtt Az utolsó tangó  Párizsban sztárjának, Maria Schneidernek állít emléket, aki a hetevenes években együtt lógott Patti Smith zenekarával. Bár Smith-t nem foglalkoztatják a poppiaci elvárások, szükségesnek tartotta megemlíteni: „Egy huszadik századi csaj 20. századi eszközökkel csinált egy albumot, aminek a 21. században kell eljutnia a közönségéhez”.