Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!A mountain bike születése
Hosszú haj, füvezés, bulizás, rock’n roll - de mi köze mindennek a hiperegészséges mountain bike-hoz? A hétvégi Bubi biciklisfesztivál egyik dokufilmje körüljárja a sztorit, hogyan ugratott ki a hegyibicikli az undergroundból a mainstreambe.
Biztos, hogy a sértettség is közrejátszott a mountain bike feltalálásában. Gary Fishert - az első hegyibringa későbbi kivitelezőjét - 1968-ban felfüggesztették: nem indulhatott bringaversenyen. Az ok: a 17 éves srác haja túl hosszú volt. Az észak-kaliforniai Marin megyei fiatal így hát azzal töltötte felgyülemlett szabadidejét, amivel korábban is: a haverjaival a hegyekbe jártak szedett-vedett cangáikkal, zenét hallgattak, söröztek, füveztek. Felvitették magukat egy teherjárgánnyal, majd lezúgtak a bicajjal, a kanyarokban szinte térden csúszva, mint a motorosok. Ekkor még nyoma sem volt a hegyi kerekezésnek, a sportolók az országúton tekertek.
Akkor éppen egy évtizede született meg Európában az eredetileg versenyzők téli felkészülését szolgáló sportág, a cycle cross. Tájbringázás közben a dimbes-dombos pályarészeknél a sportolók hátukra kapták a bicajt, és rohantak a könnyebb terep felé. Persze, hiszen akkor még sem váltójuk, sem bombabiztos fékjük nem volt. Az elveiért - és hosszú haja miatt - felfüggesztett Fisher dohogva tért vissza szűkebb köreibe, és a szintén hegymániás hippihaverokkal a héderezgetésen kívül a hegyibringa-fejlesztésen kezdett töprengeni.
Ezt a bulizós-biciklizős őrületet mutatja be Billy Savage 2006-os Klunkerz (így hívták a kezdetleges montikat) című dokuja, mely a szeptember 3. és 5. között rendezett Bubi Budapest Biciklis Fesztiválon, a Toldi moziban lesz látható. A szórakoztató film a nagy öregeket (köztük persze Fishert) sztoriztatja, néha kicsit sokat is: dokufilmnél olykor felmerül, hogy kinek is jó – az emlékező ikonon kívül – a foteljában ücsörgő szemtanú hosszú monológja, miközben a kamera szigorúan az arcra tapad. De azért kőkorszaki filmek és képek is vannak, szerencsére a hippik egy lányt is magukkal vittek – a szintén vadul bringázó, és a dokuban megszólaló Wende Cragget –, aki fényképezőgépével valójában egy új sportág születését dokumentálta.
| Fixi idea |
A hétvégi fesztivál legnépszerűbb mozijának titulált Fixed city legviccesebb jelenete, amikor a fixifan futárok és civilek a rendőrségi „oktatófilmen” röhögnek: a zsaruk a hivatalos neutralitást alig tartva, megdöbbenve mutogatják elölről-hátulról a fixit, azaz az örökhajtós kerékpárt, és számolnak be arról, hogy az emberek képesek fék nélküli biciklivel közlekedni.
A tavaly készült német film a berlini szubkultúrába nyújt betekintést, ám a kör korántsem szűk: megismerjük a futár, a divatfixis, és a fixi-történelem kiindulópontjának, a velodromnak sztárjait is. És a poéngazdag mozi azt sugallja, hogy a kör egyre nagyobb és nagyobb lesz… |
A mountain bike tehát alakulóban volt: a srácok bontókból, szeméttelepekről túrtak össze vázakat, motorokról szedtek le alkatrészeket, mit sem sejtve, hogy a prototípusokból csilivili szuperbringák születnek, amivel később hétvégenként az underground világát csak hírből ismerő menedzsersrácok lazítanak. (Mi több, 1993-ban a hegyi kerékpározás olimpiai sportág lett.)
1974-ben a már újra versenyző Gary Fisher egy 1940-es évekbeli Schwinn Excelsior-alapra eszkábált egy - kis túlzással - montinak nevezhető járgányt, és tovább haladva az úton, 1979-ig létre is hozta saját bicikligyártó cégét, „mountain bike-nak” nevezve a strapabíró, vastaggumis járműveket. A barátok egy része beszállt az üzletbe, mások saját bizniszbe fogtak. A Fisher vállalat ma is működik, de még a Marin és a Scott név is emlékeztet a dicső kezdetekre. Amellett, hogy a montizás elismert sporttá lett (1987-ben rendezték az első világbajnokságot), a civilek is rákaptak. „Aki bringázik, az az én barátom” – így Gary Fisher bizniszének weblapján, de a film alapján el lehet hinni, hogy nem csak üzleti érdekből haverkodna.
