Film

Versenyfutás az idővel
A herceg haladéka

Tímár Péter új filmje Aki halál fia - kap még egy esélyt az életre

Isten látja lelkünket: Timár Péter az Egészséges erotika és a Mielőtt befejezi röptét a denevér című filmjei  óta mintha nem tudta volna megugrani ugyanazokat a magasságokat. Igaz, fent említett két filmje valóban magasra helyezte a mércét. Isten látja lelkünket: mégis drukkerei vagyunk Timár Péternek. Hiszen az nem lehet, hogy akinek ennyire biztos stílusérzéke van (ld. Csinibaba), ennyire biztosan tudja, miből lehet siker és ennyire egyéni látásmódja is tud lenni, annak ne sikerüljön. Hát, most itt az újabb kísérlet!  Valahogy kiszerettem a nevetésből - fogalmazott a film kapcsán maga a rendező, Timár Péter. Az élet és halál gondolatával foglakozó film valóban nem sarkall nevetésre. Az Alida nevű fotó-és divatmodellről egy országos tévé talk show-jában kiderül, hogy egocentrikus és karrierista alkat, bár kétségtelen, hogy nagyon népszerű, ismert személyiség. Másnap délelőtt különös dolog történik vele. Valaki lelövi.

Egy hatalmas, végtelen kiterjedésű, sötét helyen találja magát, megjelenik Asztarot, a pokol hercege, a Várakozók Csarnokának őrzője. A hercegnek tetszik Alida, ezért felajánlja neki, hogy egy percre visszakaphatja életét. Elindul, majd tapasztalja, hogy egyetlen perc ismétlődik állandóan. Ahogy a perc eltelik, minden visszaugrik az előző állapotába. Az emberek, az autók, a felhők, minden. Csak egyetlen férfi nem foglya az időnek: Thor, az öröklétre ítélt, bukott angyal. És az Apokalipszis lovasai, kiknek feladata végrehajtani az elrendelést: "Aki halál fia, annak meg kell halnia". Alidának egyetlen esélye az életben maradásra, ha talál valakit, aki átvállalja halálát. A nő elhatározza, hogy megpróbálja a lehetetlent: meggyőzni valakit egyetlen perc alatt.

Színes magyar filmdráma, 93 perc, 2005
Rendező: Tímár Péter
Szereplők: Szabó Gabi, Gáspár Tibor, László Zsolt, Kulka János 
 

Öböl-háború mégegyszer
Bőrnyakúak

Háború a tanú szemével. Bőrnyakúak

Sajnos, alig van ma aktuálisabb téma,  
mint egy visszaem-lékezés a háborúra az égő olajkutak árnyékában? 1990 nyarán Anthony Swoffordot, a húszéves önkéntest Szaúd-Arábia sivatagaiba küldték harcolni az Öböl-háborúba.

2003-ban az erről írott emlékirataiból született a Bőrnyakúak című bestseller. Swofford olyan kifejezőerővel, olyan őszintén és - talán furcsa, de- olyasféle hiteles humorral írt, amelyre csak olyan valaki képes, aki részese volt az élménynek. A könyv kilenc hétig maradt a The New York Times bestseller-listáján.

Ez az egyszerűen elmesélt történet egy húszéves gyerektől származik, aki egészen máshogy látta a háborút, mint amilyennek az újságban és a televízióban mutatkozott. Ő alulról figyelte a háború képeit: lángoló olajkutakat, amelyek földre hullt üstökösként álltak az éjszakában; piszkos, felajzott, lelkes katonákat, akik rettegtek, hogy a következő domb mögött a háború elkezdődik; fiatal fiúkat, akiket kegyetlen tájon dobtak le és arra vártak, hogy csomagokat, leveleket és pornóújságokat küldjenek utánuk, ahol skorpiócsatákra kötöttek fogadásokat, és hullarészegre itták magukat karácsonykor. Ám ilyen pokoli körülmények között kivételes barátságok is születtek, amelyek alapja az életre szóló bajtársi kötelék - a bőrnyakúak testvérisége, akik halálig tartó hűséget esküdtek egymásnak.

Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 123 perc, 2005
Rendező: Sam Mendes
Szereplők: Jake Gyllenhaal, Peter Sarsgaard, Chris Cooper, Jamie Foxx
 
Színház

Tánc-multikulti Londonból
Akram Khan Company
 

Egyszerre keleti és nyugati. Akram Khan, a névadó © akramkhancompany.net

Megszokhattuk, Budapestre hétről-hétre izgalmas táncprodukciók látogatnak. De azt is megszokhattuk, hogy időnként bizony árnyékra vetődünk. Nos, most biztosan nem. Akram Khanról és előadásairól csak jót hallani és olvasni a szigetországból. Tessék, le lehet ellenőrizni!  

A Nagy Britmánia rendezvénysorozat keretében kerül sor a British Council és a Trafó által szervezett egzotikus táncelőadásra, amelynek autentikus hangzásáról indiai zenészek gondoskodnak. Az Egyesült Királyságból érkező Akram Khan Company előadása egyszerre merít a nyugati kortárs és a klasszikus indiai kathak tánc hagyományaiból. Ezek elemeit ötvözi Akram Khan, az angol táncélet vezető koreográfusa, aki a nyugati és a keleti kultúra keresztmetszetének jegyében alkot.

A Ma című előadást egy Angliában élő pakisztáni író, Hanif Kureishi műve ihlette meg, aki egy gyermektelen nő történetét meséli el, a keleti népmesék világát idézve. A táncosok négy indiai zenész kíséretében adják elő a művet, amely 2004-es premierje óta nagy sikerrel járja be a világ jelentős színpadait.

Budapest, Trafó, január 5-7.

Csernus Tibor retrospektív
Kogart Ház
 
Csernus Tibor itthoni kiállítása mindig nagy esemény. A művész a hatvanas évek óta Párizsban él és dolgozik, Magyarországon csak a beavatottak ismerték, vagy emlékeztek rá.  Ezúttal együtt láthatóak Csernus Tibor, Párizsban élő magyar festőművész  több mint fél évszázados festői pályafutásának legjelentősebb művei - szám szerint 87. A rendezők szándéka szerint Csernus minden alkotói periódusa megjelenik a kiállításon: a korai, Magyarországon készült képei mellett a párizsi négy évtized emlékei, illusztrációi, valamint az úgynevezett szürnaturalista korszak jellemző alkotásai, a Caravaggio ihletésére készült művek, a Hogarth-sorozat és az utóbbi évek legfrissebb munkái is.

Az alkotásokat egyrészt a magyarországi közgyűjteményekből válogatták, köztük a Magyar Nemzeti Galériából, a Petőfi Irodalmi Múzeumból, a pécsi Janus Pannonius Múzeumból, a Budapesti Történeti Múzeumból.Több kevéssé ismert képet itthoni és külföldi magángyűjtőktől, valamint két jelentős párizsi galériától, a Galerie Claude Bernard-tól és a Galerie Patrice Trigano-tól kértek kölcsön. A kiállítás alkalmából kétnyelvű reprezentatív katalógusban mutatják be Csernus Tibor művészi pályafutását.

Kogart Ház, Bp.VI.Andrássy út 112. január 7 - március 12.

A hvg.hu heti tippje

Bitekből katedrális Waliczky Tamás Válogatott munkák 1986-2003 Radikális nézőpont-váltások. A kert (1993; 1996) © waliczky.com Kevés világhírű kortárs művészünk akad; az okokat itt és most ne részletezzük, elég talán annyi, hogy nem feltétlenül a minőség az akadálya a világáramlatokba való bekerülésnek. Szóval eből a kevésből is talán valahol a "legvilághírűbbek" között van Waliczky Tamás. Röviden interaktív animációval foglalkozik, bővebben és tágabban elektronikus művészettel, még nagyobbra nyitva az optikát az érzékelés és percepció birodalma és a digitália közötti izgalmas határsávot kutatja. Munkái alapján tangos nemzetközi intézmények hívták már meg a karlsruhe-i ZKM médiaintézettől kezdve a sidney-i iCinema-ig. Waliczky Tamást 2000-ben a BT című tokiói művészeti magazin a XX. század 100 legmeghatározóbb művésze közé sorolta. Erdő (1993) című munkáját paradigmatikus műnek ismerik el szerte a világon. Életmű-kiállítása a Millenárison, – ahol plazmaképernyőkön megjelenítve láthatók munkái, amelyek közül sok a néző beavatkozását is igényli – a médiaművészeti szcéna jelentős eseménye, igazi csemege az ínyenceknek és az ilyen művekkel először találkozó közönségnek egyaránt. Millenáris; Budapest II. Lövőház utca 39. Február 20-ig.

Sérülékeny én
Dániel András: Semmi baj

Ének éneke. Dániel András munkája

Dániel András képei az identitás sérülékenységének problémáját járják körül a figurális festészet eszközeivel.
A jelenlét és a kívülállás problémája a részvét és a közöny kérdéskörével módosul ezeken a vásznakon. Az eddig különbözõ méretű, egymás mellé illesztett képpárokra komponált jelenetek helyett most magában álló képfelületeket látunk, s talán ez a technikai-koncepcionális módosulás is erõsíti az érzést, hogy ezúttal egy zártabb, elhallgatásaiban is feszültebb világban járunk.

Nyilvánvaló, hogy itt nem áltatnak minket hamis illúziókkal, bár a szórakoztatás jól látható szándéka megóv a galérialátogatótól idegen kétségbeeséstől. Nehéz eldönteni, Dániel valójában viccel-e. Mindenesetre alkat és hozzáállás kérdése, milyen sikerrel tud meggyőzni arról, hogy semmi baj.

Godot Galéria; Bp., VII. Madách út 8., január 11-28.


Élőben elkapva
Pálvölgyi Krisztina koncertfotói

Eleven pillanatok. Bérczesi Róbert, Hiperkama © Pálvölgyi Krisztina

A fiatal fotós, Pálvölgyi Krisztina képein a hazai populáris zene  talán kevesebb "médiafigyelmet" kapó zenekarait, előadóit örökíti meg. Fontos dokumentatív szerep az, amelyet ellát, hiszen ezeknek a zenekaroknak épp az élő szereplés az erősségük, de legtöbbször pont a koncertek méltó megörökítésére nem jut elég pénz. Húsz év múlva talán épp ezekről a képekről lehet majd rekonstruálni, mi történt a  kilencvenes évek, valamint az ezredforduló - sajnos elég kevéssé dokumentált - hazai zenéjében.

Hat évvel ezelőtt egy fotós ismeros felhívta Krisztát, nem tudná-e átvállalni egy munkáját. A Quimby zenekarnak kellett koncertfotókat készíteni. Színes villódzó fények, állandóan változó fényviszonyok és sokszor izgága alanyok… A vakmeroség hamar bátorsággá változott - és innentol egyik koncert jött a másik után. Azóta sajtófotókat és lemezborító-fényképeket is készített, de a fő tevékenysége mégiscsak az élő szereplések dokumentálása lett; a Quimbytől a Neo-ig, a Heaven Street Seventől a Kimnowak-ig, a ColorStartól A Kutya Vacsorájáig; és persze a fesztiválok feltérképezése, a Szigettől Mezőtúrig.  December 31. óta, még január 14-ig az Almássy téri Szabadidőközpontban láthatók Pálvölgyi Krisztina fotói.

Almássy téri Szabadidőközpont; Budapest, VII.

Még mindig cool?
Fél évszázada a színpadon: Pege Aladár

Pege Aladár Ötven éve színpadon © jazzpages.com

Nemrég, egy divatos külföldi kiadó régi magyar jazz-felvételekből készített válogatáslemezén is helyet kapott Pege Aladár egy korai száma. Mai füllel is cool az, ami ott hallható. Jazzmúltunknak hihetetlen értkei vannak, még akkor is, ha idehaza, vagy innen indulva nagyon nehéz igazán nagy, nemzetközi szinten is jegyzett karriert befutni. Pláne nehéz volt Pegéék generációjának...

De ezek most az ünneplés percei lesznek a Művészetek Palotájában. A kissé hűvös, de belül egyáltalán nem zord intézmény jazz-sorozatának nyitó estjén a pályafutása indulásának ötvenedik évfordulóját ünneplő Pege Aladárral találkozhat a közönség.

A Kossuth-díjas nagybőgőművész elévülhetetlen érdemeit aligha érdemes újra elősorolni. Mindenképpen büszkék lehetünk egykori közös fellépésére Herbie Hancock zenekarával, no meg arra a gesztusra, amellyel Charles Mingus özvegye a nagybőgő-fenomén egyik hangszerét éppen neki ajándékozta. Pege Aladár az elsők között határozta meg a magyar jazz helyét a világ zenei életében: kerek évfordulóján méltán ünnepelhetjük hát őt.

Budapest, Művészetek Palotája, január 9. 19:30

Contemporary Gregorian
Dés László, Balázs Elemér Quartet,
Voces4 Ensemble
 
A Contemporary Gregorian című produkcióban egy négytagú énekegyüttes, valamint egy szabad zenét játszó jazz-kvartett két műfajból egy harmadikat hoz létre. Találkozik a középkor, a reneszánsz és a 21. század zenéje, az előbbi inspirálja az utóbbit. A vokális repertoár 9. századi egyszólamú gregorián énekektől többszólamú középkori organumokon át a 16. századi reneszánsz motettákig terjed. Ezekre a jazz-kvartett szabad improvizációkkal reflektál. Ez a jelen idejű szubjektív zenei asszociáció teszi kortársunkká a gregorián, illetve reneszánsz műveket. A  középkor, a reneszánsz és a huszonegyedik század zenéjének találkozásából születik a "Contemporary Gregorian". A gregorián tételek mellett Perotinus, Stoltzer, Festa, Gibbons és Lassus művei hangzanak el, melyekre a jazz-kvartett - mintegy folytatva azokat - szabad improvizációkkal reflektál, megőrizve az eredeti mű egyes elemeit.

A Dés Lászlóval fellépő Balázs Elemér Quartetben Balázs József zongorázik, Szandai Mátyás bőgőzik és Balázs Elemér dobol. Balázs Elemér másfél évtizede készítette első lemezét és 50 albumon dobol. Pályafutása során játszott többek között Szakcsi Lakatos Bélával, Vukán Györggyel, Babos Gyulával. A Mizsei Zoltán (bariton) vezetésével fellépő Voces4 együttesben Hegyi Barnabás (kontratenor), Gyulai Csaba (tenor) és
Demjén András (basszus) énekel.

Budapest, Zeneakadémia, január 9.