A múzeumot az író özvegye, Polcz Alaine által a városnak adományozott hagyatékból, a dolgozó- és a hálószoba tárgyaiból, Mészöly Miklós több mint kétezer kötetes könyvtárából rendezték be a Babits Mihály utcában, Babits Mihály szülőházának szomszédságában.

"A legeslegjellemzőbb rá (...) egyfajta feszültség, amit ő egy életen keresztül hordozott, teremtett, egyensúlyban tartott" - mondta a volt kulturális miniszter avatóbeszédében.

Görgey Gábor emlékeztetett arra, hogy a "varázslatos, bukolikus szülőhely", Szekszárd mellett, amelyet lélekben sosem hagyott el, sőt "teremtett magának egy másik Szekszárdot" Kisorosziban, milyen meghatározóvá vált Mészöly életében a főváros, Budapest.

"Nagyon budapesti lett, nagyon urbánus lett, és gondolkodásában, filozófiájában is az urbánus polgárságot képviselte" - hangsúlyozta. Az írót jellemezve hangsúlyozta: "töprengő, vívódó, hamleti alkat" volt, aki "borzalmasan szigorú volt önmagával, egyre szikárabban, egyre önmarcangolóbban írta, amit írt", miközben "a háttérben mindig ottmaradt a nagy mesemondó".

Esterházy Péter az íróbarátok nevében szólva úgy fogalmazott, sokszor gondolt Mészölyre "mint valami rómaira". Egy római férfi, filozófus és hadvezér", (...) "erkölcs, méltóság, becsület, pogány életöröm" - jellemezte.

A Kossuth-díjas Mészöly Miklós 2001. július 22-én halt meg Budapesten, hamvait 2001. augusztus 23-án helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.