Hajdu Szabolcs várva-várt második nagyjátékfilmje, bátran, már-már dacosan marad távol a kor kedvenc témáitól. A Tamarában a rendező első filmjéhez képest valamivel letisztultabban, és nyugodtabban, de mégis saját stílusában mondja tovább saját történetét. Ebben senki és semmi nem zavarhatja meg, de hangja olyan halk, hogy félre kell vonulnia a világ zajától, hogy jól hallhassuk: egyetlen pillanatig sem cseng hamisan. Bővebben