A jövő májustól 25 tagú Európai Uniónak 19 hivatalos nyelve lesz. Közülük három (az észt, a finn és a magyar) finnugor nyelv, a többi: a germán nyelvek közé tartozó angol, dán, holland, német és svéd, az újlatin francia, olasz, spanyol és portugál, a szláv cseh, lengyel, szlovén és szlovák, a balti lett és litván, valamint a görög az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik. Ezek - és számos más nyelv, például a szanszkrit, a hindi, az orosz, a perzsa, a roma, az albán, vagy az örmény közös ősét - a hettitának egy korai formáját - anatóliai földművesek beszélték kilencezer évvel ezelőtt. A egykor egységes nyelv a vetőmagokkal és a földműveléssel együtt kezdett terjedni, hogy aztán, elterjedésével párhuzamosan, önálló nyelvcsoportokra, nyelvekre ágazzon szét. E feltevést, a bőséges régészeti bizonyítékokkal is megtámogatott "Anatólia-elméletet" favorizálja a nyelvészek nagyobbik része, szemben azzal az alternatív nézettel, amely szerint az indoeurópai nyelvet beszélők később, hatezer évvel ezelőtt az ázsiai sztyeppékről rajzottak volna ki - e teória értelmében az indoeurópai nyelv nem a vetőmagokkal, hanem a lótenyésztéssel terjedt volna el, illetve indult volna osztódásnak. Osztódásnak, mint a sejtek.



Egy új, a Nature legújabb számában megjelent tanulmány két új-zélandi nyelvész szerzője, Russell Gray és Quentin Atkinson ezúttal kívülről: a genetikából, illetve a komputertudományokból kölcsönzött módszerekkel szólt bele a régi nyelvészeti vitába, alkalmasint Charles Darwin nyomán, aki már 1871-ben feljegyezte: "A nyelvek evolúciója igen hasonló lehetett a növényekéhez és állatokéhoz". Gray és Atkinson az albán, a hindi, az urdu, a katalán, a roma, a vallon, a breton, a pennsylvaniai holland, és más - összesen 87 - indoeurópai nyelv nyelv 2449 alapszavának hasonlóságait elemezte tanulmányában úgy, mintha a nyelvek DNS-ek volnának, amelyekben a szavak éppen úgy átöröklődnek - s közben, mutációk útján, változnak - mint a gének.



A legszélesebb körben beszélt indoeurópai nyelv, az angol szókincsében az e nyelven értekező szerzők szerint 99 százalék fölött van a más nyelvekből kölcsönzött szavak aránya. Az "igazi" angol szavakról, a nyelv magját képező - rokonsági fokokat, végtagokat, számneveket és más alapvető fogalmakat jelentő - szavakról (mint nap, föld, hold, férfi, nő, gyerek, kutya, ház, apa, anya stb.) azonban az derült ki: az egykori közös indoeurópai alapszókincs szavainak felismerhető változatai.



Azt, hogy a szóban forgó nyelveknek volt egy közös őse, a "proto-indoeurópai nyelv", először Sir William Jones brit filológus vetette fel, több mint két évszázaddal ezelőtt. Miután megfigyelte, hogy a szanszkrit nyelv sok mindenben "kísértetiesen hasonlít" a görögre és a latinra is, feltételezte: e három nyelvnek - ahogy a gótnak, a keltának és a perzsának is - közös az eredete. Mindezt 1786-ban megjelent, A szanszkrit nyelv című könyvében állította az arabból is fordító, "Oriental Jones" néven is emlegetett filológus, aki életének 48 éve alatt 28 nyelven tanult meg.



Májustól nekünk, magyaroknak ügyeink intézéséhez hivatalosan elég lenne egyetlen nyelven: magyarul tudnunk. A teljes körű informálódáshoz és ügyintézéseink gördülékenységének biztosításához azonban nem árt legalább egy indoeurópai nyelven is megtanulnunk - amit a magyarság művelődő, "európai" része a honfoglalás óta rendre meg is tesz. Az első számú tanult nyelv sokáig a latin volt, később a német, jelenleg az angol. S bár a magyar nyelvben nincs létige, a művelt magyar azért megérti, hogy a latin "est" ugyanazt jelenti, mint a német "ist", illetve az angol "is". Nemcsak a magyar fontos - az angol is.