„Ha most leállna az orosz kőolajszállítás, akkor leépülne a jelenlegi rendszer, az egész régió letérdelne. Onnan pedig nincs visszaút”

– mondta Hernádi Zsolt az Indexnek adott interjújában.

A beszélgetés elsődleges apropója az volt, hogy néhány héttel ezelőtt Ukrajna az elnöki tanácsadó zavaros kommunikációjának köszönhetően ráijesztett a Molra, Mihajlo Podoljak ugyanis azt mondta, hogy 2025. január 1-jétől leáll a Magyarországot, Csehországot és Szlovákiát orosz kőolajjal ellátó Barátság kőolajvezeték működése. Podoljak pár órával később önmagának ellentmondva egyértelműsítette, hogy ez mégsem fog megtörténni. A nyár egyébként is érzékeny évszak volt a Barátság szempontjából, júliusban ugyanis Ukrajna úgy döntött, a továbbiakban nem szállítja tovább az orosz Lukoil olaját a csővezetéken.

Hernádi az interjúban részletekkel szolgált a Lukoil-szituációról, azt mondta, a Mol nem a Lukoillal, hanem annak Litasco nevű leánycégével áll szerződésben, ők az egyik legnagyobb beszállítók. A tiltás tehát nem rájuk, hanem csak az anyavállalatra vonatkozott, ám az oroszok úgy értelmezték az ukrán szankciót, hogy az a Litascóra is áll. Július elején le is állították a szállítást, mert féltek, hogy az ukránok lefoglalják majd a sok millió dollárt érő árut.

A Mol ezt a problémát két nagy lépésben oldotta meg: több más orosz termelőtől és a hazai stratégiai készletből sikerült kipótolniuk a szankcióval kiesett mennyiséget, emellett pedig, mint azt hétfőn a társaság be is jelentette, a továbbiakban már nem az ukrán–magyar, hanem már a belarusz–ukrán határon átveszik az orosz kőolaj tulajdonjogát.

„Az ukrán kockázatot eddig az orosz szállítók viselték. Azzal, hogy bizonyos mennyiségekben tulajdonosként jelenünk meg, némi kockázat már ránk is hull, de ezt vállalnunk kell”

– mondta erről Hernádi, majd jó hírként hozzáfűzte, hogy meglátása szerint az orosz és ukrán üzleti partnereik is abban érdekeltek, hogy a szállítás hosszú távon fennmaradjon. Az új megállapodásokkal kapcsolatban pedig az EU-nak egy szava se lehet, mert Hernádi szerint azok minden uniós és ukrán jogszabálynak megfelelnek.

A Mol-vezér a benzinársapka, majd újabban a különadókat illető sok kritika után most megdicsérte a kormányt, azt mondta, a magyar és a szlovák politika kiváló munkát végzett, sokat segítettek, hogy tető alá tudják hozni a megállapodásokat. „Aki már üzletelt oroszokkal vagy ukránokkal, az tudja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor politikai nehéztüzérség nélkül nem megy. Na, ez ilyen volt. Szóval hálásak vagyunk.”

Hernádi az interjúban ismét hangsúlyozta, hogy a Barátságról azért sem lehet lemondani, mert a hozzánk Horvátország felől belépő Adria olajvezeték ügye is érzékeny. Felemlegette, hogy a horvát vezetéket kezelő állami Janaf, „amint lehetősége volt, rögtön sarokba akart szorítani minket”, és „nem volt szégyenlős elképesztő mértékben emelni a díjakat. Tudták, hogy az EU-s szankciók miatt nagyobb szükség van rájuk”. A Mol-vezér szerint a horvátok tavalyi transzferár-emelése „már a monopolhelyzettel való visszaélés kategóriáját is felveti”, és szerinte fura, hogy ezzel nem volt baja Brüsszelnek.

Az Adriával kapcsolatban az is gond, hogy bár állítólag elég lenne a kapacitása arra, hogy a Barátság kiesése esetén elég olajat vigyen Magyarországra és Szlovákiába, Hernádi szerint ez nem bizonyított, „senki nem tudja, a déli vezeték valójában mennyi kőolajat bír szállítani”. Felidézi, hogy a horvát kormány korábban kapacitásnövelő fejlesztéseket ígért, de ebből a mai napig nem lett semmi, mégis azt mondják, hogy képesek leszállítani a nekünk és a szlovákoknak szükséges mennyiséget, pedig ezt még soha nem próbálták.

„Pár órás tesztek eredményeit szorozzák fel, és abból feltételezik az egész éves teljesítményt. Ugyanakkor ez így játék a számokkal.

„Egész más feladat elkészíteni egy rántottát négy tojásból hétvégén a családnak vagy rántottát készíteni egy hadseregnek az év minden napján.”

Hernádi szerint még sok idő, munka és pénz kell ahhoz, hogy biztonsággal támaszkodjanak az Adria-vezetékre, és garanciák is kellenek, hogy a horvátok nem élnek vissza a pozíciójukkal. A Mol ezért is számol hosszú távon a Barátsággal is, mely nélkül, mint mondta, igazából nem is mi állnánk nagyon rosszul, hanem a csehek. A Mol ugyanis még 2014-ben, a Krím megszállásakor döntött a szlovák–magyar összekötő kőolajvezeték kapacitásának több mint megduplázásáról, hogy katasztrófahelyzetekben biztosítani tudja az ellátást, és a bővítés meg is történt. A csehek az Olaszország felől érkező TAL-vezetékhez csatlakoznak, azt tudnák bővíteni, „el is kezdték a munkát, de persze csúszás van, az eredeti év végi átadás ma már jövő nyár közepe, de ez inkább 2025 vége lesz. Addig nekik is elemi érdekük a Barátság vezeték működése”.

Hernádi a Barátságon történő új konstrukciójú beszerzésre visszatérve azt mondta, a most létrehozott alternatív rendszerrel emelkednek a költségeik, de „még mindig sokkal kedvezőbb ez, mint a horvátországi szállítás”.

A Mol-finomítók – a százhalombattai és a pozsonyi – a fejlesztéseknek köszönhetően egyre nagyobb arányban képesek nem orosz eredetű olajat feldolgozni. Hernádi azt is elmondta, csak az elmúlt két évben 10 különböző alternatív kőolajfajtát teszteltek, a pozsonyi egység már 35 százalékban képes nem orosz olajat feldolgozni. A program befejezésére azonban szerinte még évekre és közel 500 millió dollárra van szükség, pedig már 2022 előtt 170 millió dollárt költöttek a finomítói és ellátási rugalmasságra.