A koronavírus-járvány vitathatatlanul előtérbe hozott számos olyan területet, foglalkozást, amelyek eddig mellőzve voltak és több kezdeményezés, összefogás is elindult a pandémia nyomán. Vendéglátósok fogtak össze, hogy meleg étellel lássák el az egészségügy frontvonalában dolgozókat, vagy számos cég szervezett gyűjtést, illetve ajánlottak fel tableteket, laptopokat, hogy azok a kisebb településeken élő gyerekek is bekapcsolódhassanak az online oktatásba, akinek enélkül nem lett volna lehetőségük.

Nagyon kettős, hogy milyen hatással volt (van) a koronavírus-járvány a civil szervezetekre, társadalmi vállalkozásokra és a vállalatok társadalmi felelősségvállalására: „Az elmúlt 1-1,5 év nagyon megviselte azokat, akik alapvetően nem az online térben dolgoznak. Akik viszont online működnek, így például egy piactér, őket nagyon megdobta a koronavírus-járvány” – mondja Pethe Zsolt, az Ashoka Magyarország vezetője.

A szakember alapvetően két fő csoportra osztja a társadalmi vállalkozásokat: az egyikbe a civil szférából kinövők tartoznak. „Ilyen például, ha egy nonprofit szervezet nyit egy kávézót, ahol munkát adnak több megváltozott munkaképességűnek is” – mondja. Előbbiek sokszor gyengébb üzleti tudással vannak felvértezve, pályázati forrásokra alapoznak és sok esetben nullszaldós a működésük. A másik nagy csoport pedig, amit Pethe Zsolt fiatal, céges startupként ír le, a világon már nagyon elterjedt: ők üzletileg is erősebbek, a hatásmérésükön azonban erősíteni kell, mert könnyebben is találnak befektetőt és abból a szempontból is nagyobb potenciál rejlik ezekben, hogy akár a határokat is át tudják előbb-utóbb lépni. „Svédországban már nincs is olyan startup, aminek ne lenne társadalmi hatása. Franciaországban és az Egyesült Királyságban is a kis- és középvállalkozások negyede felvállaltan társadalmi hatással működik” – mutat rá Lévai Gábor. Itthon azonban az optimista becslések nyomán is csak néhány ezer társadalmi vállalkozás van, amibe beletartoznak az önkormányzati, főként foglalkoztatással kapcsolatos projektek is. „A civil szervezeti hátterű társadalmi vállalkozások és a kevésbé tudatos társadalmi hatású startupok a jellemzőek itthon” – összegzi az elmondottakat.

Pethe Zsolt

Ashoka

„Legfőképpen olyan szervezetek vészelik át ezt az időszakot könnyebben, akik több lábon állnak, főleg a források terén” – teszi hozzá. A pályázati lehetőségek ugyanis beszűkültek, így nagyon előtérbe kerültek az adományozók, és az ő fontosságuk. A pandémia elhozhat egyfajta „igazság pillanatát” is, ami jelen esetben kinyithatja az adományozók pénztárcáját, a szakértő szerint ez azonban rövid távú dolog: nem alapozhatnak az adományozókra azok, akik nem építették már fel korábban a támogatói körüket.

Május 20-a volt annak a határideje, hogy rendelkezzünk arról, milyen civil szervezetnek ajánljuk fel a személyi jövedelemadónk 1 százalékát. „Körülbelül 70 százalék ez a rendelkezési arány. Viszont az adókedvezmények miatt sokaknál olyan alacsony ez az összeg, hogy a hajlandóságuk is jóval kisebb arra, hogy ezt felajánlják. Így például emiatt is egyre több kampány indul arra is, hogy önkéntesen, de ajánljanak fel az emberek +1 százalékot” – teszi hozzá Lévai Gábor, az Ashoka Magyarország vállalati kapcsolatok vezetője.

Nagyon sok múlik azon is, hogy a társadalmi vállalkozások, vagy a civil szervezetek tudnak-e saját bevételre szert tenni, be tudnak-e épülni például állami projektekbe, vagy részt tudnak-e venni nemzetközi együttműködésekben. „A felajánlott 1 százalék a legtöbb esetben állatmentő és beteg gyerekekkel foglalkozó szervezetek esetében releváns” - teszi hozzá a szakember.

Az elmúlt időszakban Lévai Gábor szerint előtérbe került a termékfejlesztési irány is: példaként az online térben működő Itt a szezon termelői piacot és a Felelős Gasztrohős Alapítvány Rakun Dobozközösségét említi. Előbbi termelőket köt össze fogyasztókkal, az utóbbi pedig az egyszer használatos műanyag ételcsomagolásokat iktatja ki a házhozszállítás folyamatából. Lévai Gábor ugyancsak a kettősséget emeli ki abban a tekintetben, hogyan hatott a koronavírus-járvány a vállalatok társadalmi felelősségvállalására: „Vannak, akik lenullázták az adományozást és a túlélésre koncentráltak. Akik viszont pozitív eredményeket értek el üzletileg a járvány alatt is, az ő esetükben ezek a programok még nagyobb fokozatra kapcsoltak” – magyarázza.

Mátyus Kriszta

Amiben pedig szintén újat hozott a koronavírus-járvány, az a partnerség. „Nem elkerülhető, hogy akár szektorokon átívelő együttműködések jöjjenek létre. A pandémia miatt azonban a hazai vállalkozások kollaborációs hajlandósága is megnőtt” – mondja Lévai Gábor.

Azt pedig, mit gondolnak a vállalatok „lelkiismeretéről” (annak létezéséről), Pethe Zsolt optimista felütéssel kezdi: „Az elmúlt 5-10 év távlatából minőségi változáson mentek keresztül ezek a programok. Már nem csak olyan, kerítésfestős kezdeményezések vannak, amikor is elmentek a cégtől, lefestettek egy óvodai kerítést, erről készültek szép fotók és ennyi, hanem egyre többen saját, pro bono, szakmai együttműködést kezdtek el kialakítani” – mondja. Ezeknél a programoknál a lényeg pedig az, hogy a munkatársak a szakértelmüket állítják egy-egy jó ügy – és társadalmi vállalkozás vagy civil szervezet – szolgálatába. „Ilyen például a McKinsey és a Corvinus Egyetem együttműködése: a diákok és a tanácsadók közösen, való gazdasági problémákon és szervezeti kérdéseken dolgoznak” – teszi hozzá, így készítenek piaci elemzést, versenytárs analízist, vagy éppen abban is segítenek, egy-egy terméket vagy szolgáltatást hogyan pozícionáljanak a piacon.

Lévai Gábor szerint inkább a vállalatok lelkiismeret-furdalása nőtt az elmúlt időszakban: „Van egy vásárlói és egy munkavállalói kör, a milleniálok, akiknek a társadalmi felelősségvállalás igenis fontos, erre reflektálniuk kell, ezzel foglalkozniuk kell a munkáltatóknak” – mondja. A koronavírus-járványnak pedig ebben a tekintetben pozitív volt a hatása: a szakértő azt is kihangsúlyozza, hogy előtérbe került a környezetvédelem és a tudatosság, és az egyéni felelősség kérdése: „Például sokan rájöttek, hogy nem csak maguk miatt oltatnak, hanem azért, hogy ne fertőzzenek meg másokat. Most jobban bekerült a köztudatba az egymásra utaltság kérdése. Fontosabbá vált, hogy környezetileg mi kevésbé terhelő és mi jobb a tárdadalomnak” – emeli ki.

Ezért is fontos, hogy a civil szervezetek, társadalmi vállalkozások mérni tudják a hatásukat: hiszen, ha pontosan fel tudják mutatni, mi a céljuk és mit értek már el, akkor támogatókat is könnyebben szereznek. Lévai Gábor szerint az egyik legnagyobb gond a civil szervezetek fejlesztésével, hogy hiába vonnak be az adótanácsadótól a kommunikációs szakemberen át bármilyen munkatársat, hogy mi a szervezet, vagy társadalmi vállalkozás célja és hogy effektív mit tesz, az két külön dolog és rendkívül komplex. „Sokszor azt csinálják, amire van pénz, vagy arra haladnak, amerre menni tudnak” – mondja. Elengedhetetlen a stratégia és a hétköznapok összekapcsolása. „Adat nélkül kommunikálni is nehezebb, mit is csinál egy szervezet. Vannak nagyon jó sztorik, egyéni történetek, de sok szervezet nem tudja azt mondani, hogy például a tevékenységünk nyomán 17 százalékkal nőtt az iskolában maradtak aránya. A rövid távú hatás egyszerűbb: például 30 fiatalt vont be egy szervezet egy IT-képzésbe. A középtávú hatás az, hogy milyen munkalehetőségeik adódtak. De azt már sokkal nehezebb mérni és számszerűsíteni, hogy alakult a kirekesztettségük, csökkent-e a velük kapcsolatos stigma. Minél tovább haladunk az időben, ez annál nehezebb” – magyarázza.

Lévai Gábor a számszerűsítésre példaként a szén-dioxid-kibocsátást hozza fel. „A kibocsátás mérése triviálisnak tűnik, de hogy ennek a csökkentése az életminőségre milyen hatással van, az már nehezebb” – mondja. „Közérthető mutatókat kell találni arra vonatkozólag, hogy például egy hátrányos helyzetű fiatal élete hogyan változott 10-20 év múlva, ami érinti a lakhatását, az önbizalmát, vagy hogy tudja eltartani később a családját” – teszi hozzá. A jó hír azonban az, hogy a társadalmi hatásmérés nem egyetemi szintű, rendkívül komoly és bonyolultságot igénylő tudományos munka: a „terepen” begyűjtött adatokkal kell dolgozni és az információkat hétköznapi nyelven átadni.

De vajon specifikusak valamiben akár a hazai, akár a régió társadalmi vállalkozásai? Pethe Zsolt szerint nagyon meghatározó – és amolyan hendikep is -, hogy kicsi a piac, így kevesebb befektetési lehetősége is adódik a társadalmi vállalkozásoknak, azonban az elmúlt időszak pozitív fejleménye, hogy egyre több angyalvállalkozó nyitott ilyen cégek támogatására, egyre több a pályázati és a pénzügyi forrás is, vagy az inkubációs program, amiben ha részt vesznek, sokat fejlődnek. A kicsi piac pedig azért is hátrány, mert emiatt több tőkére is van szükségük, mint egy olyan társadalmi vállalkozásnak, ami az amerikai, a német piacon évekig tud bővülni otthon. Ezzel szemben egy hazainak már csak az irodabérlés is nagyobb tétel.